„A kommunista a legkártékonyabb emberi típus”, avagy „Viktor, gyere vissza!” – Fidesz nagygyűlés

A kosárlabdacsarnok felé közeledve egyre inkább látszott, hogy komoly esemény van készülőben. Parkolóhely sehol, és egyre többen csoportosultak a bejárat előtt. Húsz perccel a kezdés előtt már attól tartottunk, komoly vitánk lesz a Fidesz narancssárgájába öltözött, de inkább kétajtós szekrényre emlékeztető biztonságiakkal.

A bejutás végül könnyen ment, igaz, néha tolakodnunk kellett, hogy tovább juthassunk. De ne szaladjunk ennyire előre, a járda mellett ugyanis árusok ütöttek tanyát. Gyors szemrevételezés a portéka felett, az egyik asztalon irodalmi kötetek, sok Wass Albert, némi Kosztolányi. Mellette jelvények. Nagy-Magyarország, nemzeti lobogó és persze sok narancssárga Fidesz-kitűző.
Az előtérben szegényesebb a kínálat, itt csak a Heti Válaszhoz lehet hozzájutni, címlapján Orbán Viktorral, alatta a később még sokat szereplő szlogen: Magyar Szolidaritás.

Profi rendezés
A csarnok a korábbi Orbán fellépéseknél megszokott képet mutatja, középen a pódium, körben kényelmes székek. Az ülésrendből észrevehető, hogyan változnak a párt belső viszonyai, az első sorban Marton Zsolt és Ágh Péter helyi, arrébb Kovács Ferenc parlamenti képviselő. Felfedezzük Sági Józsefet is, aki a távolban a fal mellett álldogál.
Rockkoncertekre emlékeztető világítástechnika, igaz, a színes fények most elmaradnak, megelégszünk a tiszta fehérrel is. Kameraerdő, először csodálkozunk is, hogy ennyi tévéstáb érkezett, de egy ismerős operatőr felvilágosít, a rendezők legalább 12 kamerával érkeztek. Rájövünk az okára is, a teremben több helyen a legnagyobb méretű plazmatévék, egy emelvényen megtaláljuk a képkeverőt, és – komolyan – a rendezőt is. Mint egy élő adásban.

„A mi miniszterelnökünk”
Három óra után néhány perccel türelmetlen taps, a terem zsúfolásig telt, több helyen nemzetiszínű zászló, egy aktivista nekünk is kínálja, belegondolok, milyen érdekes lenne jegyzetelés közben lobogtatni…
Ismeretlen műsorvezető érkezik, közli, ő győri, és most az Országépítő Találkozások sorozat harmadik állomásán vagyunk. Azzal konferálja fel Rákay Phillipet, hogy a volt zenetévésnek tegnap született meg a második gyereke. Persze nagy taps, de Phillip a családi örömöt is kihasználja: „igaz, hogy az idén még nem szavazhat, de 18 év múlva tudni fogja, hova tegye az ikszet”. Aztán bejelenti: „Mától mi is babakötvényesek vagyunk. Mekkora segítség!” emeli arcát az ég felé.
Bemutatja Hende Csabát, a 2. választókerület jelöltjét, a „polgári körök koordinátorát”.

Hende azzal kezdi, „ma a polgári Magyarország vezetője, a mi miniszterelnökünk érkezik”. Rövid összehasonlítás következik a két ciklus között, megtudjuk, hogy 1998 és 2002 között Szombathely „biztonságban élt és gyarapodott”, csökkent a munkanélküliek száma, meg különben is.
„Ha életemben már semmi jó nem történik velem, akkor is büszke leszek arra, hogy Orbán Viktor kormányában államtitkárként szolgálhattam” mondja. Először érezzük kínosan magunkat.
Kijelenti, Szombathely ma „szomorú, töpörödő város”, amely egy alkalommal került címlapra, amikor „MSZP-s fiúk MSZP-s fiúk iránt mutatták ki az elvtársi szeretetet”. Második kínos érzés.

„Viktor, gyere vissza!”
Hende „névtelen, gyalázkodó” röpiratokat említ, mondván, „ha nem állítjuk meg őket, mi is sorra kerülünk”. Szolzsenyicint idézi: „a kommunista a legkártékonyabb emberi típus”. Kijelenti, a jelenlegi ciklusban semmi érdemleges dolog nem történt a városban, csak az adósság nőtt. „Viktor, gyere vissza! - fejezi be.
Puskás Tivadar, az 1. választókerület jelöltje kissé enerváltnak tűnik, ezért nem a leghitelesebb tőle a buzdító beszéd. Sorolja a céljait, munkahelyek, magas színvonalú oktatás, négysávos 86-os út, nemzetközi repülőtér, régi dicső fény. „Munkát és böcsületet” – jelenti ki. Sági József a fal mellett álldogál.

„Mindjárt humorizálunk még”
A két műsorvezető kissé erőltetett poénokkal szórakoztatja egymást, igaz, a közönségnek most minden jó. „Mindjárt humorizálunk még” – mondja Phillip, de előtte filmvetítés következik, a szorgos fórumlátogató nem talál újdonságot, ugyanezt a néhány percet láthattuk Áder János látogatásakor is.
Phillip ígéretéhez híven viccet mond: A gyerek hazamegy az iskolából, közli, összeszedtem egy négyest. Miből? – kérdezi az apja. Hát, két egyesből, meg egy kettesből. „Nos, ilyen a kormány teljesítménye is” – mondja. Necces.
Közben aktivista mutatja, idő van, szabaddá teszik a bejáratot és a pódiumhoz vezető utat. A közönség lelkesen vár, Orbán végül a másik irányból érkezik. Aktivista zavartan megvonja a vállát.

Vadkapitalizmus
Orbán tényleg tíz évet fiatalodott az elmúlt időben. Energikus, rövid, kissé zilált haj, kockás ing, sportzakó. Gyors tiszteletkörök Szombathelynek, ahol négy éve „eredményesen szerepelt a jobboldal”. Gyorsan a tárgyra tér, az előző helyszíneken hallott mondatok következnek. Magyarországon vadkapitalizmus van, nincs becsülete a munkának. Új elem: az elmúlt 10-15 év az átmenet időszaka volt, a következő 15 év a Magyar Szolidaritásé lesz.
„Mi vagyunk az országépítők” – mondja, és rögtön definiálja is a fogalmat: Országépítő az, aki látja a problémákat és szembe is mer nézni velük.

„Az állam megvéd bennünket”
Talán a legtöbbet kritizált részéhez érkezik a beszédnek, miszerint kiszolgáltatottak vagyunk, de a jó állam megvéd bennünket. Megvéd a spekulánsoktól, a luxusprofittól, és mindentől, mert a jó államnak az a dolga, hogy megvédjen bennünket. Ilyen egyszerű.
Bejelenti az új Széchenyi-tervet, amely a „kis- és középvállalkozásokat támogatja majd”.
Közben megnézzük a hátteret, a „munka, otthon, biztonság” utolsó szavát lecseréltél „család”-ra. Ahogy egy igaz konzervatív párthoz illik…

Orbán időközben már ott tart, hogy nem lehet úgy tönkretenni az országot, hogy „mi ne tudnánk rendbe hozni”. Aztán rátér a fórum fő témájára, a közlekedésre. Marxot idézi: „A nagy hal megeszi a kishalat”. Közli, a 21. században a mondatot át kell alakítani: „A gyors hal megeszi a lassú halat.”

Következik a megszokott riporterkedés, alanya volt közlekedési minisztere. Fónagy Jánosnak láthatóan nem nagyon megy a szereplés, de kötelességszerűen elsorolja, mekkora bajban van a magyar vasút. A közönség is sorra kerül, egy férfi a munkahelyek bizonytalanságát ecseteli, egy hölgy pedig kijelenti: „Káosz van a szombathelyi vasúti igazgatóságon.” Ami, persze, tudatos tevékenység következménye, Orbán segít: „a vasutat meg akarják fojtani”. Az igazgatóság célja – a hölgy szerint -, hogy könnyebben eladható legyen. Hogy mi, nem is igazán értjük, csak elmorfondírozunk azon, hogy a szombathelyi igazgatóság jelenlegi vezetője az a Danka Lajos, aki Orbán miniszterelnöksége idején kormánypárti parlamenti képviselő volt…

Ki építette az autópályákat?
Manninger Jenő, volt államtitkár a következő interjúalany, akitől megtudjuk, az autópálya-építés legalább tízéves beruházás, ezért egyetlen kormány sem sajátíthatja ki magának az eredményeket. „Csak én több mint hét kilométert adtam át, és Te is ennél jóval többet.” – mondja Orbán. Az előző kormány azonban nem vont be magántőkét az építésbe, ezért az elkészült szakaszok állami tulajdonban maradtak, nem úgy, mint most. Pont.

Két program
Orbán két programot jelent be, az egyik az ún. nemzeti vasútprogram. Lényege, hogy a MÁV-ot állami tulajdonban kell tartani, és majd „mi feljavítjuk és nyereségesen működtetjük”. A hogyanról nem esik szó.
A másik a családi autózás programja, amelynek keretében a kis- és középkategóriás autókra eltörlik a regisztrációs adót, és felére csökkentik az autópálya-matricák árát, mert így „kisebb terhet jelent a munkába járás”.

„Két kiváló jelölt”
A rövid szakmaiság után jön a lelkesítés. „A Fidesz fontos szervezet, de a nemzeti, keresztény Magyarország ennél szélesebb, nagyobb közösségből áll.” Össze kell fogni, a pártérdekektől elvonatkoztatva kell dolgozni, mert „nem az az érdekes, ki jött az MDF-ből, a kisgazdáktól, a kereszténydemokratáktól, lényeg, hogy itt van, az országépítők között.”
„Nem a részvétel a fontos, hanem a győzelem.” – jelenti ki a pártelnök, és hozzáteszi, Szombathelynek két kiváló jelöltje van. „Ez az út, az új kezdet Szombathelyen.” – mondja, majd megköszöni a jelenlegi képviselők munkáját. Sági József a fal mellett álldogál.

„Magyar szem, magyar fej, magyar szív”
Megtudjuk, hogy „az ország nem csak országépítőkből áll”, ezért tartani kell a lelket azokban, „akik feladták”. Ez a Magyar Szolidaritás, „vissza kell adni a hitet és az önbizalmat”.
„Nem új, hanem biztonságos Magyarország kell”, és akkor „10 és 5 millió magyar országa leszünk” – utal a határon túli magyarokra. „Közös program, szolidáris Magyarország”, amely „mindenhol megvédi a magyarokat”.
Ehhez pedig „magyar szem, magyar fej, magyar szív kell”.
Orbán beszéde a hangulat tetőfokán fejeződik be, zászlólengetés, vastaps. Gyorsan elmondja szokásos zárszavát: „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!”, aztán gyorsan távozik.
Mi is.

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!