Szombathelyről indult, évekig a Pehi László nevével fémjelzett regionális stúdióban dolgozott. Hogy kezdődött?
A főiskola után gyermeket szültem. Amikor a baba hároméves lett, utána kezdtem el tévézni.
1995-ben Hídvégi József átcsábította a Magyar Televízióhoz. Mennyire számított ez akkoriban nagy kihívásnak?
Nagyon nagy kihívás volt nekem, aminek nagyon örültem, de nagyon féltem is tőle. Kikötöttem, több próbafelvételt készítsünk, hogy szokjam a stúdiót. Aztán belejöttem, mint kiskutya az ugatásba.
Ezt már több helyen elmeséltem: egy január végi napon, amikor hatalmas havazás volt, körkapcsolást csinált a MTV híradója. A nyugat-magyarországi stúdióból én jelentkeztem be. Itt figyeltek fel rám, ekkor hívott fel Hídvégi József.
1999-ben indult a Szabadságtér című délelőtti magazin és a Hét is. Ez már teljes embert kívánt. Úgy tudom, ekkor költözött fel Budapestre.
A Hét című műsort 1998 októberétől decemberig vezettem. Ez egy abszolút átmeneti időszak volt.
1995-től híradóztam és riporterkedtem is. Szombathelyen dolgoztam öt napot, műsort vezettem, szerkesztettem, rengeteget forgattam. Pénteken autóba ültem, és irány Pest, a Híradó. Szombaton és vasárnap műsort vezettem, hajnalban pedig elindultam haza. Ez így ment jó pár évig.
1998-ban kezdtem el a Híradó mellett, aztán a Híradó helyett a Hét műsorát vezetni.
1999 januárjában indult a Szabadságtér című műsor is, párhuzamosan a Híradóval, abból később kiszálltam. 1999 augusztusáig ment a Szabadságtér, és azon a nyáron költöztünk fel Budapest mellé.
Ezt a nagy pofont én adtam magamnak
Aztán megkapta az első nagy pofont az élettől: menesztették a Szabadságtér című műsor főszerkesztőjét, Pikó Andrást, és ön is távozott...
Ezt a nagy pofont én adtam magamnak. És ennek örülök is. Azóta sem bántam meg, hogy akkor így döntöttem. Sokáig hezitáltam, tehát nem csak úgy felugrottam és eljöttem, hanem abszolút korrekt módon a műsor nyolc készítőjével megkértük Csermely Pétert, hogy mondja el, mi a menesztés indoka. Szakmai-e, mert azt aláírjuk, tévedhetünk mi is, és ő is. Azt mondta: nem szakmai. Nem tudtunk másra gondolni, csak arra, hogy politikai. Ehhez viszont mi nem asszisztálunk, és így felálltunk és eljöttünk.
A Rádió Bridge, majd az Info Rádió munkatársa lett. Nem érezte ezt szakmai visszalépésnek?
Nem. A munka az munka. És bármilyen patetikusan is hangzik, nagy kihívás volt ez is nekem. Én soha nem rádióztam előtte, egyetlenegy rádióriportom készült. Őrületesen nehéz volt megtanulnom, hogy szöveggel kell kiváltanom azt az információt, amit eddig a kép adott.
Én fordítottan csináltam, mint ahogy általában a szaktársak, tévésből lettem rádiós. Kellett nekem ez az iskola is.
Aztán nemrégiben az ATV hírigazgatója lett, és önálló műsorokkal is szerepel. Az Info Rádió után ezt akár politikai pálfordulásnak is lehetne tartani.
Politikai pálfordulást én nem érzek. Azt hiszem, ezzel most jól megkevertem a politikát is, vagy azokat, akik azt hiszik, hogy x médium jobboldali, y médium pedig baloldali, aki itt bedolgozik, ide tartozik, aki oda dolgozik be, az oda tartozik.
Én úgy gondolom, hogy nemcsak a munkahelyválasztásommal sikerült összekevernem az embereket, hanem ha a műsoraimat megnézik, akkor azt is láthatják, hogy ezt is keményen kérdezem, meg azt is, politikailag nincs különbség.
Rengeteg interjút készített, melyik a kedvence? Eszembe villant, amikor Dávid Ibolyát arról faggatta, hogy a fia drogos-e vagy sem. Ilyenkor nem nehezedik el titkon a szíve, hiszen önnek is van gyermeke.
Nem csak ilyenkor szólal meg a szívem, hanem minden esetben. Én nem úgy vagyok, hogy a zsebemben van öt kérdés, amiket felteszek, aztán csókolom, megyek haza. Én tényleg beszélni, beszélgetni szeretnék az emberekkel. És ebbe minden beletartozik, az is, hogy ő anya, vagy apa.
Hogy is volt ez? Amikor Hiller István bőrébe bújt
Nem olyan régen láttam valahol az interneten, Kuncze Gáborral volt egy olyan beszélgetése, ahol ön Hiller István bőrébe bújt.
Eljátszottunk egy koalíciós tárgyalást.
Volt ehhez hasonló interjúja még?
Volt több ilyen, hogy eljátszottunk valamit, de nem a móka kedvéért, hanem
mert csak így sikerülhetett kideríteni, mi is történt.
Tehát egy szituációba helyezi bele az interjúalanyt
Igen, és akkor közben rengeteg dologra fény derülhet.
Nem gyűrte rongyosra a kispárnáját Pokorni miatt
Voltak azért kellemetlen pillanatai, például amikor Pokorni Zoltán élő adásban távozott a stúdióból. Hogyan lehet ilyen esetre felkészülni?
Nem volt ez annyira kellemetlen, nem gyűrtem rongyosra a kispárnám, így jártam és kész. De felkészülni rá sehogy sem lehet
Szakmailag még mi jelenthet kihívást. Szinte az összes honi politikussal beszélgetett már, szinte mindenről. Mi az, ami még motiválja?
Úgy érzem, hogy minden. Én nem emberekhez kötöm a munkámat, hogy például édes Istenem, csak egyszer beszélhetnék a pénzügyminiszterrel
Nem. Téma van, hírek vannak, minden nap más az érdekes.
Nem kapcsolom be, hogy nő vagyok, és ki sem kapcsolom
Mennyire más a tévés műsorvezető és a magánember?
Nem vagyok más, ugyanolyan vagyok.
Akkor engedje meg, hogy az egyik internetes fórumról idézzek: Kálmán Olga megtalálta azt a kapcsolót, aminek lelkével női részét kikapcsolja. Amikor Orbán Viktorral beszélt és tette fel neki a kellemetlen kérdéseket, Viktor, mivel érezte, hogy a szokásos válaszai nem teljességgel kielégítők, mintegy kiegészítésül férfi bájait vetette be, úgy mint sármos mosolyok, búgó hang és ha elérte volna Kálmán Olgát, biztosan lesöpört volna óvatosan a válláról egy szöszt. De a nőt mindez nem hatotta meg, szeme sem rebbent. Remélem, ha kialszik a piros lámpa, visszakapcsolja. Visszakapcsolja?
Nincs semmiféle kapcsoló. Nem kapcsolom be, hogy nő vagyok, és ki sem kapcsolom. Azért, mert baromian nem érdekes, hogy nő vagyok-e vagy pasi. Tehát ha ott ülök az asztalnál, a stúdióban, a kamera előtt, és ott ül velem szemben egy ember, én sem azt nézem, hogy most egy nőt kérdezek, vagy egy férfit. Kálmán Olga vagyok, nem nő, nem férfi, hanem egy dolgozó ember.
Gondolom, állandó rohangálással tölti napjait. Mennyire engedi ez a hajtás, hogy anyuka legyen, hiszen van egy kislánya, Luca.
Hát muszáj, hogy engedje. De tegyük a sorrendet a helyére: anyuka vagyok és dolgozom.
Ki főz, ki mos, ki takarít otthon?
Hát, én. De ez azért van, mert én olyan hepciás vagyok, hogy én főzők, én mosok, én vasalok stb. Lucának meg kellett szoknia, hogy a szüleinek ilyen foglalkozása van. Nem is volt más választása, mert hároméves korától húztam-vontam magammal. De számtalan plusz élményt kapott az élettől, megtapasztalhatta, milyen volt háromévesen egy politikai nagygyűlést végigülni, vagy végigaludni.
Szóval szerintem már megszokta a helyzetet, hisz beleszületett vagy belecseperedett. Máig összehangoljuk, ha későig vagyok, bejön hozzám a tv-be, és együtt megyünk haza.
Amikor egyeztettük ezt a beszélgetést, említette, hogy nemrég Szombathelyen járt. Milyen gyakran jár erre?
Az utazás nagyon ritkán fér bele az életünkbe, mégha az országban nincsenek is olyan nagy távolságok. Megpróbálunk minél többször, ám ez jobbára az ünnepekre korlátozódik, vagy amikor Luca mamázni megy, vagy régésztáborba, vagy ha olyan alkalom van, ami fontos és kihagyhatatlan. Sajnos nem tudunk minden héten hazamenni, és ez jó pár éve így van.
