Az anglikán Lófej
Első utunk a belváros közelében lévő Lófej kocsmába vezetett. Mivel egyikőnk jónéhány hónapig a közelben lakott, kisebb fenntartásokkal tértünk be az egységbe, de csak kellemes benyomás ért minket. Talán a korai órának (nem volt még este nyolc) köszönhetően, csupán két fiatal srác volt a kocsmában, akik a sarokban álló játékautomatát bűvölték.
A két olasz kisfröccs összesen 92 forintba kerül, zavaromban adok is bő nyolc forint borravalót, minőségével nincs gond. A hely egyébként különösebb változás nélkül élte át az utóbbi évtizedeket, akár a hatvanas években is lehettünk volna. Elhasznált bútorok, olajos vásznas asztalok, cserépkályha. A sarokban tévé, az egyik zenés csatornán a Black Velvet szól, összenézünk, jó pont. Aztán felfedezzük, hogy egy komoly összeállítás lóg a falon a Manchester United csapatáról, mellette eredeti grafikák, a kolléga meglepődve ismeri fel az angliai Yorkshire látnivalóit.
Van, aki a gépbe dobja, és van, aki?
A csapos aztán felvilágosít, egy baráti társasággal lelkes MU-szurkolók, és amikor csak tudnak, elutaznak a csapat meccseire. Tényleg? Angliába?? tör ki belőlem a kérdés, mire a csapos: Persze, még Koppenhágában is voltunk, és sorol még néhány európai nagyvárost. Nézd, valaki a gépbe dobja a pénzét int a sarokban bűvészkedő fiatalok felé, mi meg erre költjük? Egy meccsen aztán összeismerkedtek egy angol férfival, az ismeretségből barátság lett, ma már nem kell szállásra költeniük. Csak a repülőjegyre, ami ma már elég olcsón megoldható, meg a bérelt autóra. Ami ugyanannyiba kerül, mint nálunk, avat be a kulisszatitkokba.
Még egyszer megcsodáljuk az angliai utak során beszerzett grafikákat, elköszönünk, hosszú még az éjszaka.
Sör ajándékba
Hosszabb gyaloglás vár ránk, a Derkovits lakótelep felé indulunk, a Paragvárin azonban utunkat állja a Helikon. A családi ház pincéjében működő borozó már egy korábbi alkalommal is meglepetést okozott, a talponálló és a hátsó, üldögélős helyiség mellett ugyanis van még két kisebb terem, oda azonban csak a söntésen át lehet bemenni.
A törzsvendégeknek van mondja a barátságos pultoslány, ebben a pillanatban egy ismert, fiatal politikushölgy lép be az ajtón, meglepődve, de mosolyogva köszön, és a söntésen át távozik. Megértően nézünk össze, aztán belekóstolunk a 60 forintos fröcsbe és a 180-ba került pohár sörbe.
Oly távol vagy tőlem és mégis Kozel szentségtelenítjük meg az első komolyabb magyar rockopera sorait.
A hely egyébként konszolidált, csendes, a belső helyiség tévéjén néhányan egy romatikusnak mondott sorozatot néznek, amikor vége van, távoznak. Így már könnyebb fotózni is, a csaposlány készséggel bólint kérdésünkre.
Közben kapunk ajándékba egy pohár sört, amit véletlenül csapolt ki. Inkább nektek adom, mint
a mondatot nem fejezi be.
Repülő szarvas hattól hétig
Osszuk el testvériesen, te felezel, én választok. Döntjük el (majd le) a grátisz sör sorsát. Feltűnik, hogy a falon kis kompozíciók kínálják a borokat, de a féldecis üvegek kissé komolytalannak tűnnek. Elég széles a kínálat, az árak sem veszélyesek, a dizájn és a pultoslány mosolya marasztaló, de indulnunk kell tovább.
A Szűrcsapó utcai Anita presszó más minőség. Nagy hely, kényelmes padok, asztalok, kénytelenek vagyunk leülni, mert a talponálló pultok mellett nincs szabad hely. Mint ahogyan az asztalok többségénél sincs, meglepődünk, hétköznap este milyen sokan vannak. Párok, kisebb társaságok, még annak sincs visszatartó ereje, hogy a presszóba minden oldalról szabad a belátás az utcáról.
Az árak hasonlítanak a Helikonéhoz, eddig kellemes benyomásaink vannak a költségekről és a minőségről is.
A kolléga örömmel fedezi fel, még most is ingyenes a zenegép, sőt annak repertoárja is megfelel ízlésének, be is programozza úgy egy órányi anyaggal. Bár nem maradunk sokáig, hiszen a helyre nem igazán illik a kocsma kifejezés.
Fotósunk aztán nevetve mutatja a bejárat feletti fényreklámot. Repülő Szarvas 400-ért, este 6 és 7 között. Kis türelemmel azt is olvashatjuk, hogy a fantázianév egy koktélt takar, de a szűk időtartamú akció vonatkozik a 0,66 literes üveges sörre és a tequilára is. Előbbi 205, utóbbi 280 forintba kerül.
Mire itt is végzünk, rájövünk: elmúlt tíz, a helyek többsége bezárt. Keressük hát azokat, amelyek éjszaka is enyhet adnak. De erről majd cikkünk második részében olvashatnak
Kisfröccs, mézes rum és karaoke - Kocsmatúrán jártunk Szombathelyen 2.
