A munkában, azon kívül, hogy dolgozni kell, a koránkelés a legutálatosabb dolog mondaná Garfield. Nincs ez másként Artner Zsolt, a Kanizsai Dorottya Gimnázium matek-fizika tanárának életében sem. Persze hogy kinek mi számít korainak, az relatív mi 7:10-kor kezdjük közös napunkat. A suliba kocsival megyünk, de ne gondoljuk, hogy a tanár úr ennyire el van eresztve: a szállítóeszköz testvérével közös szerzeménye. Zsolti friss, egyáltalán nem látszik rajta a már megint dolgozni kell fíling: szereti a munkáját, szeret gyerekekkel foglalkozni. Óvóbácsinak készült, de a kanizsaisok (bal?)szerencséjére énekhangja nem ütötte meg az ehhez szükséges mércét.
Nem elég egyszer ráütni kalapáccsal
Itt a nyersanyag a diák, akire nem elég egyszer ráütni a kalapáccsal, és dobozolni a készterméket. A megmunkálás évekig tart, és az eredmény így sem garantált. Rengeteg türelmet, ismeretanyagot, felkészültséget és kitartást igényel a pedagógusi hivatás: a folyamatos önfejlesztés és az otthoni pluszmunka szintén velejárója a tanári pályának.
Így nyomja a tanár úr
A tanári hivatás szépsége és egyben neheze az egyensúlyban rejlik. Előre
meghatározott ütemben kell haladni a tananyaggal, úgy, hogy a jobbak se unatkozzanak,
de a gyengébb tanulók is értsék a feladatot. Közben ügyelni kell az osztályfegyelemre,
hogy tényleges tanulással telhessen az a negyvenöt perc.
Bár a diákok nem látják be, de a tanárnak is érdeke az ötös dolgozat. Az utált feladatsor, a szóbeli felelésen kívül ez az egyetlen visszajelzés a pedellusnak, hogyan végezte munkáját. A dolgozat feladatainak összeállítása, javítása otthoni munka.
Artner tanár úr mindent megtesz a sikerért. Amikor egy diák a táblánál dolgozik, helyére ül és füzetébe jegyzetel, hogy a felelő ne maradjon le. Közös munkánál inkább kérdez és rávezeti az osztályt a megoldásra, ezzel is ösztönözve az önálló gondolkodást.
Kóla ebédre?
7:45-től, attól függően milyen nap van, 5-6 órát kell tartania Zsoltibá-nak.
Az órák nem feltétlenül követik egymást, ezért az így keletkező lyukakat volt- és
jelenlegi diákok korrepetálásával tölti. Nem ritka az sem, hogy utolsó órája után
néhány diák kedvéért külön matekot tart, ami gyakran a megtöltendő bendő rovására
megy. Nincs ez másképp most sem: fél liter Pepsire marad idő a szokásos pénteki foci
előtt.
A főnök se lihegett a nyakunkba
Szellemi munkavégzés, sporttal kitöltött szabadidő, egyeedül az ebéd nem
nevezhető tartalmasnak. A mai napi munka cirka hat és fél óra. Fizikailag ugyan nem
megterhelő, de az elmét erősen igénybe veszi. A felelősség hatalmas lévén a következő
generáció ül az iskolapadokban , a stressz minimális, legalábbis ottjártunkkor
nem találkoztunk rossz gyerekkel. A főnök se lihegett a nyakunkban, ez a munka
nem mennyiség-orientált. Igaz, a fizetés a megtartott órák után jár, de se többet,
se kevesebbet nem lehet tartani az előírtnál. A szabadság sem több, mint máshol, sőt
még az időpontja is elő van írva.
Az ezért járó pénz nettó 90 és 110 ezer forint között mozog, a túlórák és a helyettesítések függvényében. Hogy Zsolti elégedett-e keresetével, negatív a válasz. Még édesanyjával él, de nem ritka, hogy hónap végén rászorul a szülői támogatásra.
De nem panaszkodik. A tanításnak él, a diákjai jelentik számára a családot. Már most közösen tervezik a nyári többnapos biciklitúrát.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
