Miről szóltak a hírek száz éve?
(1907. április 45. rész)
Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI.
század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha
kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is
volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek
mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól.
A sajtó maga a társadalom
Minden gyermek tudja, hogy a sajtó közvéleményt formáló szerepét, társadalomra
gyakorolt hatását nem szabad lebecsülni. A viszony fordítottja éppúgy elgondolkodtató.
Hogyan alakítja egy-egy közösség a sajtóját? Mit tükröz egy-egy médium az őt
mozgató társadalomról? A sajtót gyakran és sok vád éri. Vajon joggal? tette fel
a kérdést a Szombathelyi Friss Ujság száz éve élt publicistája egy hosszan hömpölygő
hasonlattal élve.
A mi nézetünk szerint a sajtót vádolni, a sajtót hibáztatni, a sajtó büneiről
beszélni igazságtalan s helytelen dolog. A sajtót orvosolni akarni céltalan kisérlet
Mi az a sajtó? Talán valamely külön élő lénye ennek a társadalomnak. A sajtó:
maga a társadalom. Karja, lába, nyelve vagy szeme a társadalomnak, de a saját testrésze.
Milliónyi idegszállal, izmokkal csatoltatik a társadalom testéhez, ez táplálja.
Idegszálain át a társadalom irányitja mint mi a karunkat, lábunkat. Ahogy a sajtó
beteg s fekélyes nem lehet ezt a szervet vádolni, hiszen betegségét a társadalom
testéből kapja. Nem lehet külön gyógyitani, hiába teszek reá kívül flastromot, égethetem,
levághatom, de meg nem gyógyithatom, ha csak őt magát kívül vizsgálom és csak kívűl
gyógyitom s nem a testet is, melyből a kór anyaga beleárad és beteggé teszi.
Mi ez a kóranyag? Az emberi rosszindulatok, melyeket a társadalom maga beledob a sajtóba.
Az irigység, a káröröm, a boszu, utat mind a sajtóban keresnek, odaáramlanak s ott
gyülnek meg. Arra nem gondolunk, hogy a sajtónak olyan tiszta teremnek, vagy küzdőtérnek
kell lennie, hol közügyekben, bajokban tárgyalni, segiteni lehessen. A honnan ki kell zárni
az emberi legrutabb szenvedélyeket s azt az intézményt mindnyájunk közös védelmére
és erősitésére kell megtartanunk. Szó sincs róla. A durva hang, a gyülölködés
parlamentből és közgyülési termekből, mühelyekből és palotákból, korcsmákból
és kávéházakból beleszakad ebbe a folyóba, aztán szidjuk előbb még tiszta vizét.
A sajtó nem tükre a társadalomnak, mint mondani szokták, - maga a társadalom a sajtó
s minden hibája, büne és erénye a társadalomé.
Ha ennek tudatában vagyunk, akkor nem kritizálhatjuk a sajtót, akkor nem mondhatunk véleményt
a piszkos, a szennyes és egyéb jelzőkkel illetett sajtóról.
A világvége elmarad
Napjaink katasztrófafilmjeit idézi az 1907-es rémhír, miszerint Földünket
hamarosan egy üstökös rombolja szét. A történet folytatása kevésbé drasztikus: üstökösromboló
űrhajós-különítmény verbuválása helyett egyszerűen cáfolták a kacsát.
A nép között elterjedt az a rémhir, hogy vége lesz e hó folyamán a világnak. Elárasztották a világot azzal a bolond hirrel, hogy Matteucci tanár, a Vezuv-obszervatórium igazgatója, a föld közeli végét jósolta meg egy üstökös közeledtéből, mely szerinte össze fog ütközni bolygónkkal. Mint kiderült, hogy a jóslat s az uj üstökös egy livernói ujság meséje. Igy a világ vége vagyis az a mese, hogy a világot egy üstökös szétbombázza ismét elmarad, míg egy ujabb hasonló bolond mese nem terjed el ujból.
Verbuválás szombathelyi módra
1907 áprilisában két napon át víg regrutanótáktól voltak hangosak a
szombathelyi utcák. Az eredmény: felhivatott 335
alkalmasnak találtatott 59
Soroznak, - ez teszi hangossá az utcák sorát, - vigan vannak a legények eleji, - ha nem is nagy a számuk. Mert a ma lefolyt első napi sorozás bizony kissé elszomoritó eredménynyel járt; ma álltak sor alá az 1885 és 1886. évben született helybeli illetőségü állitáskötelesek. Összesen 244-en állottak a mérték alá, de a vitézi életre alkalmasnak csak 40 találtatott. Sovány eredmény, az okát dehogy kutatjuk, - tán a holnapi nap jobb sikerü lesz. Holnap a III. korosztálybeliek kerülnek sor alá.
Ám a várakozással ellentétben a verbuválás második napja sem hozott szebb eredményt.
Kedden befejezték a szombathelyi illetőségü állitáskötelesek sorozását. Szomoru a statisztika. Felhivatott 335, távolmaradt 65; katonai szolgálatra alkalmasnak találtatott 59; ebből az ujoncjutalékba osztatott, 13 pedig a póttartalékba.
Az amerikai nagybácsi
Alighogy a sorozás befejeződött, egy tengerentúlról várható örökség
adott okot nagy találgatásokra. A lottó ötös városunkba érkezése sem okozhatott
volna nagyobb felbolydulást a szombathelyi utcákon.
A dolog története ott kezdődik, hogy dr. Janzsó Ferenc szombathelyi orvos,
kire a város idősebb polgárai bizonyára emlékeznek még, egy félévszázad előtt
még Miksa császár idejében kivándorolt Amerikába. Hogy mi vitte, mi sem az uj
hazába, - bajos ma már megállapitani. De az bizonyos, hogy akkor még jobb idő járt
odaát is. Kevesebb volt az eszkimó, több a fóka, - könnyen nyilt alkalma az
intelligens bevándorlónak nagy vagyonra szert tenni. Igy járt Janzsó orvos is. Mint
katonaorvos gyüjtötte garmadába a ó dollárokat, halmozta a sok pénzt, ugy, hogy mire
a messze idegenben, távol hazájától, örök álomra hunyta le szemeit: pár millió
dollár, - tehát sok-sok millió korona volt a vagyona.
Ez a hetvenes években történt. A fővárosi lapok akkor részletesen megemlékeztek az
idegenbe szakadt magyar orvos haláláról és sokmilliós hagyatékáról. Keresték is a
boldog örökösöket, de hiába. Nem jelentkezett senki. Ugy látszott, hogy senki rokona
az orvosnak nincs s a nagy örökség visszaszáll kutforrásához: Amerika államra.
A már-már befejezettnek hitt történetben 1907 áprilisában állt be a nagy fordulat, amikor három évtized elmúltával az érintett család értesült a nagy örökségről.
Természetes, hogy Janzsóék most igényt formálnak a milliókhoz. Amint értésükre
jutott a dolog s annak komoly alapja világossá vált előttük, megtették a lépéseket
a nagy vagyon megszerzésére. Megbizták dr. Rastovich Gyula helybeli ügyvédet, hogy
inditsa meg az eljárást, amit az ügyvéd azonnal foganatositott is.
Ha már most az az örökség még fellelhető az amerikai hatóságok kezén, - ami iránt
kétség nincs a Janzsó-családra ugyancsak aranynapok várnak, mert a milliókat
rendesen tárgyalások során hamarosan ki lehet hozni Amerikából. Igy egyszerre dúsgazdaggá
válnak. Ami rájuk is fér
Ügyük eldöntése elé nagy érdeklődéssel néz az egész
város.
Egész nap gyermeknap
A rászoruló gyermekek megsegítésére nagy jótékonysági rendezvénysorozatot
szerveztek a szociális érzékenységgel megáldott városlakók 1907 tavaszán. A rossz
időjárás miatt hetekig halasztgatott belvárosi záróprogram egy borongós vasárnapon
valósult meg és várakozáson felüli sikert aratott.
Természetes, hogy maga a krónikás is bőrig ázott s színes tudósitás
helyett bizony csak lucskos, szürke hiradással kénytelen élni.
Az ünnepség két részből állott, a vásárból s a jelmezes felvonulásból. A nedves
időben éppen csak hogy pár sátort verhettek föl. A javarészük elmaradt. Elmaradt a
sok bájos elárusitónő is, csak éppen a legbátrabbja mert megjelenni a nyitott sátrakban.
A körülményekhez képest már délután 2 órakor elég élénk volt az ünnepség
szintere. A Főtéren valóságos esernyőtenger volt, alóla kandikáltak ki a látványosság
kiváncsiskodói.
A helyi szépségek konfettit, szerpentint, pezsgőt, cukorkát árultak apró sátraikban, a legnagyobb forgalmat a talpraesett virágárus leányok bonyolították le.
Vállalkozó kedvü és szellemü fiatal hölgyek nyalábra fogtak egy-egy csomó
virágot s kivitték a járókelők közé s annak is, aki bátortalan volt a sátorba
bemenni, tüztek egy-egy pár virágot a gomblyukába. Nem volt hiány persze a kedves
jelenetekben. Sok volt az ember a zsákban macskát árusitó sátrakban is. A papirzsák
mulattató haszontalanságai sok jóizü kacajt fakasztottak. Közben az urnákba is
potyogtak a fillérek, csak el ne rontotta volna koppanásukat az eső koppanása.
Három óra felé aztán egyszerre nagy lesz a tumultus. Jön a jelmezes felvonulás. Az
Ovoda-utcából zászlót tartó csikós robog elő, mögötte négy apró pojáca fujja a
trombitát, csinálja a grimaszokat s ugrabugrál jókedvüen. Hadvészülte képpel
robognak utána fel a kackiás csikósok. Szépen dekorált kocsin jön ezután Hófehérke
a törpékkel.
Hófehérkét és társait tornászcsapat, majd mindenféle állatjelmezbe bújt alak követte. A menetett díszített kocsik és pompásan öltözött utasaik zárták.
A dicséret érte Kiskos István városi tanácsost illeti, ki rendező-hadával maga is ott sürgött-forgott állandóan a menetben
Asszonyi hűség
Áprilisi lapszemlénk végére nem maradt más, csupán egy bájos, megszívlelendő
hirdetés.
Az asszonyi hűség a házasélet legfontosabb tényezője, a mely nélkül
megbomlik a harmonikus élet és szeretet. Ha azt akarod, hogy feleséged hű legyen hozzád,
tarts házadnál állandóan 1 üveg Radial Elixirt melyet egyedül az Első Alföldi
Cognacgyár r. t. készit Kecskeméten.
Hát ilyen egyszerű ez
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
