Tűzvörös, neccharisnyás, csipkés-kombinés tinédzserek visonganak az egyik helyszín melletti kávézó WC-jének zsebkendőnyi előterében. A férfiak szemlesütve kivonulnak, mi sürgősségi alapon bejutunk. Lábunk alatt két hatalmas sportszatyorban a színpadi kellékek, merre lépjek, kintről sürgetnek, mindjárt fellépés lesz, nekik öltözködni kéne. Morfondírozunk, miért éppen itt, nincs egy hely, amit a szervezés biztosítani tudna? De tudomásul vesszük, ma a táncé a főszerep, úgyhogy sietünk.
A délutáni tánc-tan-folyam
Kint a Savaria téri törpeszínpad előtt verőfénnyel, széllel és árral dacolva egy hastáncos produkcióból próbálunk hangulatokat elcsípni. Tolakodásmentesen csak árnyjátékot látunk. Másutt noxos stílusban rockzenére csárdásoznak. Kavargunk tovább. Három helyszínen, a Fő téren felállított nagyszínpadon, a tér közepén és a Savaria téri kisszínpadon vetésforgóban váltják egymást az együttesek. A színpadok előtt élénk mozgolódás, a Fő téri teraszok mellett viszont nincs nagy nyüzsgés, bárhová beülhetünk. Kirakodóvásárnak és alkalmi étel-ital kimérésnek vagy a majálisra edző pattogatott kukoricás, vattacukros-fagyis vásározóknak nyoma sincs, egyedüli alternatívaként marad a teraszozás. Mire visszatérünk az egyik tánc-térbe, már egy hús-vér együttes húzza, a fiatalok ropják rá.
A koreográfiákat csak kevés helyről lehet jól figyelemmel kísérni
Ácsorgás itt, nézelődés ott, aztán újabb kör következik. Amatőrök és profik, apróságok és szinte felnőttek, salsások és hip-hoposok válogatás nélkül, tíz-húsz percre birtokba veszik a színpadot. Egy a közös bennük: mindannyian szombathelyiek. A lélegzetelállítótól a harmatgyenge produkciókig színes a skála. És rendben van ez így, még ha egy-egy műsor olykor suta vagy erőltetett is. A csapatok egymást erősítik és színesítik.
Néha zavar, hogy a koreográfiákat és a táncosokat csak kevés helyről, még legelölről sem igazán lehet figyelemmel kísérni. Hogy a Savaria téri színpadnál, ha népszerűbb formáció lép a deszkákra, a mozdulatokat csak nyaktól felfelé követhetjük nyomon. Ráadásul nem minden koreográfia fér el és mutat jól egy a zsebkendőnyi pulpituson.
Esti tánctér-táncgála
Az esti gálán is sok-sok százan álldogálunk a nagyszínpad körül. 19.30 -kor dr. Ipkovich György polgármester mond köszöntőt, majd a nagyközönségnek is bemutatják a Szombathelyi Táncregiszter 2007 című kiadványt. A gálában fellépők közül egyik formációt sem kívánjuk felmagasztalni, nem figyelünk igazán a részletekre, meg hát nem is értünk hozzá. Mintha minden pazarabb, összefogottabb lett volna, mint délután: a ruhák, a csípők rezdülése, a koreográfiák. Hol a profi salsa-őrületre, hol a színpad előtt ugrabugráló apróságokra sandítunk.
Egy sztriptíztáncosnőnek beöltöztetett pufók kislány a virágos láda tetején önfeledten rázza, közben a tujába kapaszkodik. Van valami bája így az egésznek. Jó kint lenni, még ha egyre hűvösebb is az este.
Forgolódunk, a környék szinte kihalt, a Belső Urániában egyetlen asztalnál sem ül senki. Ez azért jelent valamit
A táncos folyam meghozta a várt hatást
Hazafelé megállapítjuk, ha másban egyelőre nem is, a táncban Szombathely tényleg a Nyugat királynője. A néptánctól a versenytáncig számtalan olyan csoportosulás él közöttünk, amely nívós, színpadérett, tömegesen is élvezhető szórakoztatást képes nyújtani. Minden évben, ha nem veri el éppen az eső a tánc világnapi forgatagot, elkönyveljük magunkban, már az alapötlet is Nobel-díjas. Adva van ötszáz-hatszáz lelkes, színpadra vágyó fiatal, akik tapsért, lelkesedésből fellépnek bárhol, és kapva kapnak az alkalmon, ha végre nagyközönség előtt megmutathatják a tudományukat. A közönség is garantált, hiszen minden táncosnak van minimum két rokona. Ahol pedig ennyien összegyűlnek, ott rossz hangulat nem lehet
A képeket folyamatosan töltjük, úgyhogy érdemes lesz még visszalátogatni
