Foglaljunk össze az alaptörténetet: Harold király, aki az előző epizódban sajnálatos baleset nyomán békatestbe költözött, most gyengélkedik, ezért Shrekre hárul az országlás oroszlánrésze. Csakhogy ez egyáltalán nem klappol addigi életvitelével: az olyan királyi melók, mint a lovaggáütés vagy a hajóavatás komoly fennakadásokkal járnak szívesebben dagonyázna orrfacsaró mocsarában.
Brekegő fenség halálos ágyán azonban még közli nagydarab zöld fogadott fiával: aggodalomra ok egy szál se, ha nem tetszik neki a birodalmi szerep, akkor van itt még valaki, aki trónörökösként szóba jöhet: az ifjú Artúr (akinek amerikai hangját Justin Timberlake kölcsönözte, kár, hogy ezt a hazai mozikban nem hallhatjuk), akiért viszont el kell hajókázni messzire. A mondjuk úgy bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor mindennapi kenyerét ügyefogyott vándorszínészként kereső Szőke ezt megneszeli, és furmánnyal maga mellé állítja a mesevilág sötét oldalát, hogy ismételten rátegye kezét a trónra.
A szemfüles olvasó észrevehette az imént a mondjuk úgy kiszólás beszúrását. Ez azért kerülhetett oda, ahova, mert a film a második részből ismert mozgalmas eksönnel tessenek emlékezni a kingkongként törtető óriássütire, vagy a Jótündér Keresztanya laborjára elfelejt kecsegtetni.
Velőtrázó újdonsággal szintén, minden marad a régiben. Már amennyiben nem számítjuk, hogy ogrénknek gyereke készül születni, amitől beparázik annak rendje szerint, illetve azt a pártucat, mesekönyvekből jól ismerhető új figurát, akikből viszont csak villanásokat kapunk. Pedig Merlin, az idegösszeomláson túlesett mágusoktató például helyenként már az angol humor ajtaján kopogtat. Belőle szívesen láttunk volna többet is.
Ó igen, a poénok nos, ezt tekintve viszont tényleg fellélegezhetünk. Az alkotók nem adták alább, hozzák a sztenderd szintet: felnőtteknek szóló utalások, Mesebeli Királyság középiskolájában papi füstölőből tépnek a fiatalok, Fiona harcias amazonbrigádot verbuvál Hófehérke és Csipkerózsika bevonásával, Pinokkió pedig elbüszkélkedhet a film legszórakoztatóbb jelenetével, amikor is faorrának további növekedését meggátolandó egyértelmű igaz-hamis állítások helyett ködös mellérendelő nyelvtani viszonyokba bonyolódik bele.
A harmadik Shrek mulatságos, szórakoztató, az animált arcok élethűbben rezdülnek mint valaha, de azért ne higgyük, hogy egy pingpongasztal méretű péklapáttal rátesz az előzőekre. Nézzük, és visítsunk. Van még három évünk a következő epizódig ;)
Shrek 3 Trailer:
