Lokálpatriotizmus a zene nyelvén – szavazzon Ön is!

Ha egy nemzetnek vagy futballcsapatnak lehet himnusza, magyarlakta településeknek miért ne lehetne? Az Itthoni Dal pályaműveinek többsége ugyan siralmas korlelet a mai könnyűzenei viszonyokról, legalább a jóízű röhögésért érdemes klikkelni. Vigyázat, kliséveszély!

A szülőváros szeretete lefordítható a zene nyelvére. Ebből indulhattak ki az Itthoni Dal kiötlői, és várták a pályaműveket szerte az országból, illetve az azon túli magyarlakta településektől július 31-ig. Feltétel volt, hogy a nyilvánosság előtt még el nem hangzott, hanghordozón még meg nem jelent művek versenyezhetnek csak, azoknak emberi hanggal kell megspékelve lenniük, műfajilag pedig a könnyűzene mezsgyéjén belül szabad mozogni. A koncepciót sem nehéz kitalálni: minden előadónak szűkebb pátriájáról kellett dalt zengeni.

Klisék, szenvelgés, simulékony rock
A dalok beérkeztek: huszonhét város nevezett, akad köztük olyan, ami két különböző hanganyaggal is, olyan, ami egy megye nevében íródott, és kakukktojásként, hogy-hogy nem, de Zürich is szerepel. S bár a Kárpát-medence legkülönbözőbb pontjaiban íródtak a lokálpatrióta dalok, a helyszín minden esetben evidens, az időpont már nem annyira: a zenék többsége akár húsz-harminc évvel ezelőtt is születhetett volna.

Véletlenszerűen kolbászolunk a dalok között, itt van kapásból Székesfehérvár, aminek dalszövegéből kiderül, hogy az énekes 68-as születésű, és hogy „itt semmi nem változik mááár.” Néha furcsa hangulatban az utcát járja egymagában, köszönjük szépen, legalább megtudjuk, hogy Illés rajongónak tetszett lenni valaha. Kecskemét romantikázik, „megszólal sok harang, hangjuk giling-galang”, sokáig nem bírjuk, de lelki szemeink előtt azért még feldereng egy avíttas céges buli képe, ahol ötvenes köztisztviselők lassúznak, és tátogják el a sor végén: „csengőbarack.”

Cserháti rántotthústól Szent László oltalmáig
Dunaújváros afféle blues-rockosra veszi a figurát. A múltbamerengés nagyon megy, hiszen régen olyan jó volt járni az usziba meg rúgni a bőrt, meg hallani az odakiabálást a nagyoktól, hogyaszongya „hé srác, kiáltják nekem, gyere a kocsmába és igyál velem.” S belefér még egy utalás is a Szózatra: ez az a város, ahol élnie-halnia kell.

Sárvár dala karácsonyias giccsbe hajló szintivel indít, igaz, itt legalább az énekesnek van hangja: „fiatal volt és oly elhagyott, emlékszem sosem panaszkodott, fiatal volt és a szíve fájt, bántotta hogy gonosz a világ” – halljuk, de hogy kiről van szó, és kinek van teste a földben, az a bújtatott alany ködébe veszik. A vasi kisváros jeleskedik az alternatív-underground zenék tekintetében, talán egy mókás punkinduló jobban állt volna neki.

„Alszik a város minden éjjel, s éneklek csendben kihűlt fejjel, kiabálok mint egy kisgyerek, az Építők verik a Pick Szegedet” – énekli Veszprém dalának frontembere, és azt is, hogy a hónap végén már csak a rántotthús marad, amit „a Cserhátban mindig megtalálsz.” Legalább a poén emel valamicskét a produkción. Győr síppal kalauzol vissza a középkorba, ezt sem mai gyerekek írták, Szent László oltalma véd meg, jaj. Nálunk elnyerte a legrövidebb ideig elviselhető felvétel különdíját.

Akadnak azért vérbő dalok is
A pálmát zenei értelemben egyértelműen Csíkszereda vidám brigádja viszi, akik a Trio klasszikus Da Da Da-ját gyúrták át lendületes patrtihimnusszá, „pikoló pálesz, aztán fatál lesz”, végre valami, ami magasan kicsúcsosodik az érzelgős soft rock dzsungelből. Pécs úgyszintén magasról koppint rá a mezőny fejére: a nevüket a legkedvesebb női testrészről kapó Punnany Massif teríti szét a tréfás szlengeket hömpölygő hiphop alapokra. Azt mondják, hogy ez itt mediterránia, és hogy „hozz fel a Mecsekre egy széket, és írhatod az esszéket.”

Szombathely benevezettjéről hazabeszélés nélkül, objektíve is elmondható, hogy pályatársai mellett szintén optimistább, még akkor is, ha ehhez néhol kicsit meg kellett bugázni a tényeket, hiszen valljuk be, a mindennapi anyázások közepette nemigen látni azt az ezernyi nevető embert, akikről a dalban danolnak. De legalább a nap „sohasem nyugszik le, csak elvegyül a város gyönyörű fényeiben.” Szerencsére a derűlátás még azon is javít némileg, hogy a dal alapvetően egy viván szocializálódott tinédzsereknek címzett, tinglitangli dance-pop, de hát ez van, illetve ez megy, ezt eszik manapság.

A közönségszavazás mellett egyébként minden alkotást szakmai zsűri bírál el, legkésőbb augusztus 10-ig, ezt követően teszik majd közzé a 24-25-én megrendezendő Itthoni Dal Fesztivál résztvevőinek végleges lajstromát. Lehet nekiállni szavazni. Ha pedig egyik sem tetszik - amire, ha valakit vájt füllel áldott meg a karma, nagyon nagy esély mutatkozik -, akkor pedig nem szavazni. Kár, hogy nemtetszési kategória nincs.

Hivatalos honlap: http://www.itthonidal.hu/

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Könnyű