A szülőváros szeretete lefordítható a zene nyelvére. Ebből indulhattak ki az Itthoni Dal kiötlői, és várták a pályaműveket szerte az országból, illetve az azon túli magyarlakta településektől július 31-ig. Feltétel volt, hogy a nyilvánosság előtt még el nem hangzott, hanghordozón még meg nem jelent művek versenyezhetnek csak, azoknak emberi hanggal kell megspékelve lenniük, műfajilag pedig a könnyűzene mezsgyéjén belül szabad mozogni. A koncepciót sem nehéz kitalálni: minden előadónak szűkebb pátriájáról kellett dalt zengeni.
Klisék, szenvelgés, simulékony rock
A dalok beérkeztek: huszonhét város nevezett, akad köztük olyan, ami két
különböző hanganyaggal is, olyan, ami egy megye nevében íródott, és
kakukktojásként, hogy-hogy nem, de Zürich is szerepel. S bár a Kárpát-medence
legkülönbözőbb pontjaiban íródtak a lokálpatrióta dalok, a helyszín minden
esetben evidens, az időpont már nem annyira: a zenék többsége akár húsz-harminc
évvel ezelőtt is születhetett volna.
Véletlenszerűen kolbászolunk a dalok között, itt van kapásból Székesfehérvár, aminek dalszövegéből kiderül, hogy az énekes 68-as születésű, és hogy itt semmi nem változik mááár. Néha furcsa hangulatban az utcát járja egymagában, köszönjük szépen, legalább megtudjuk, hogy Illés rajongónak tetszett lenni valaha. Kecskemét romantikázik, megszólal sok harang, hangjuk giling-galang, sokáig nem bírjuk, de lelki szemeink előtt azért még feldereng egy avíttas céges buli képe, ahol ötvenes köztisztviselők lassúznak, és tátogják el a sor végén: csengőbarack.
Cserháti rántotthústól Szent László oltalmáig
Dunaújváros afféle blues-rockosra veszi a figurát. A múltbamerengés nagyon megy,
hiszen régen olyan jó volt járni az usziba meg rúgni a bőrt, meg hallani az
odakiabálást a nagyoktól, hogyaszongya hé srác, kiáltják nekem, gyere a kocsmába és
igyál velem. S belefér még egy utalás is a Szózatra: ez az a város, ahol
élnie-halnia kell.
Sárvár dala karácsonyias giccsbe hajló szintivel indít, igaz, itt legalább az énekesnek van hangja: fiatal volt és oly elhagyott, emlékszem sosem panaszkodott, fiatal volt és a szíve fájt, bántotta hogy gonosz a világ halljuk, de hogy kiről van szó, és kinek van teste a földben, az a bújtatott alany ködébe veszik. A vasi kisváros jeleskedik az alternatív-underground zenék tekintetében, talán egy mókás punkinduló jobban állt volna neki.
Alszik a város minden éjjel, s éneklek csendben kihűlt fejjel, kiabálok mint egy kisgyerek, az Építők verik a Pick Szegedet énekli Veszprém dalának frontembere, és azt is, hogy a hónap végén már csak a rántotthús marad, amit a Cserhátban mindig megtalálsz. Legalább a poén emel valamicskét a produkción. Győr síppal kalauzol vissza a középkorba, ezt sem mai gyerekek írták, Szent László oltalma véd meg, jaj. Nálunk elnyerte a legrövidebb ideig elviselhető felvétel különdíját.
Akadnak azért vérbő dalok is
A pálmát zenei értelemben egyértelműen Csíkszereda vidám brigádja viszi, akik a
Trio klasszikus Da Da Da-ját gyúrták át lendületes patrtihimnusszá, pikoló
pálesz, aztán fatál lesz, végre valami, ami magasan kicsúcsosodik az
érzelgős soft rock dzsungelből. Pécs úgyszintén magasról koppint rá a mezőny
fejére: a nevüket a legkedvesebb női testrészről kapó Punnany Massif teríti szét a
tréfás szlengeket hömpölygő hiphop alapokra. Azt mondják, hogy ez itt mediterránia,
és hogy hozz fel a Mecsekre egy széket, és írhatod az esszéket.
Szombathely benevezettjéről hazabeszélés nélkül, objektíve is elmondható, hogy pályatársai mellett szintén optimistább, még akkor is, ha ehhez néhol kicsit meg kellett bugázni a tényeket, hiszen valljuk be, a mindennapi anyázások közepette nemigen látni azt az ezernyi nevető embert, akikről a dalban danolnak. De legalább a nap sohasem nyugszik le, csak elvegyül a város gyönyörű fényeiben. Szerencsére a derűlátás még azon is javít némileg, hogy a dal alapvetően egy viván szocializálódott tinédzsereknek címzett, tinglitangli dance-pop, de hát ez van, illetve ez megy, ezt eszik manapság.
A közönségszavazás mellett egyébként minden alkotást szakmai zsűri bírál el, legkésőbb augusztus 10-ig, ezt követően teszik majd közzé a 24-25-én megrendezendő Itthoni Dal Fesztivál résztvevőinek végleges lajstromát. Lehet nekiállni szavazni. Ha pedig egyik sem tetszik - amire, ha valakit vájt füllel áldott meg a karma, nagyon nagy esély mutatkozik -, akkor pedig nem szavazni. Kár, hogy nemtetszési kategória nincs.
Hivatalos honlap: http://www.itthonidal.hu/
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
