Na, ide sem jövünk többet gördül le egy kisebb csoportosulás a papayadombról, de én azért belehelyezem bizalmamat abba, hogy nem vár majd odafent kongó terem. Nem várt. Ellenben nagyot térültek-fordultak az arányok a Pokolgép pólók felől a mellkidobós topok előnyére, ami talán nem is meglepő, hiszen a főiskola hivatalos szórakozóhelye sok év romkertezés után ismét a néhai house-paradicsom lett. Hogy ez mennyire válik be, az majd elválik.
Forever young ember a frontban
A csütörtöki nap főattrakciójának a Vad Fruttik koncertje ígérkezett, akiket viszont kétségkívül jobban el tudtunk volna képzelni a BDF udvarán, de hát az esőhelyszín az esőhelyszín, nincs mit tenni, abszolválni kell a showműsort. Mert a várpalotai formáció bizonyhogy nem a komorképű zenélésről híres: Likó Marcit mindenki ismerte, amíg ő is itt tengette felhőtlen éveit a csudálatos tanító szakon, és magát megnevezni nem kívánó forrásaim szerint esztelen higanymozgása, amivel a klub poros porondján még amatőr zenekar amatőr énekeseként mágnesezte magára a tekinteteket, azóta sem merült feledésbe.
A lendület nem hagyott alább, a zenekar ellenben amatőrből profivá érett az idők folyamán, ez már a beállás első taktusainál is rögtön fülbetűnő volt, aztán később is: amíg a Forró Nyártól eljutottak a már egyre nagyobb tömegek által ismert Sárga Zsiguli-ig, a többség egészen szépen rájukérzett, és ment is a mozgolódás a tánctéren, és nem is kicsit. A szívekbe lopódzásra az átkötő szövegek is dobtak egy raklapnyit: megtudtuk, hogy a BDF-en melyik tanárnénivel kell vigyázni, és hogy a testnevelés szakosok mája bírja legjobban az alkoholos gyűrődést.
Néha kellett ugyan aggódnunk azon, hogy kedvenc frontemberkénk ne fejelje le a belsőépítészet egyik elélógó remekét így is akadt baja mostanság elég, hiszen, mint aztán megmutatta a koncert után, egy túl fürge biciklis manővernek köszönhetően csavarok tartják egyben a fél alkarját. Ezt meg itt ha megnyomom, olyat érzek, mintja az ujjam végét megbaszná az áram folyt a rögtönzött anatómiázás a százforintpercentes tekilák árnyékában.
Örömmel meséltek aztán még az elmúlt Vad Frutti-időszakról: elkönyvelhetik például, hogy az ország egyik legegyedibb szórakozóhelyén, az A38 állóhajón is zenéltek már. Az az első nagy koncertünk volt, de a legrosszabb is egyben. Én annyira metálrészeg voltam, hogy fekvőtámaszokat nyomtam a színpadon, a Kaszi pedig Robbie Williams koncerten volt, és más basszusgitározott. S hogy nem úgy sült el, ahogy szerették volna, azt sem bánják, hiszen a fordulópontnak nem ezt tartják, hanem a sok kis koncert együtthatóját no meg persze a Mama Records gondozásában megjelent első lemezüket, a Rózsikámnak digitálisan címűt.
De szóba került egy, a YouTube-on is megvizslatható Hír TV interjú is, ahova lazulásképp három unikum után mentek be. Előtte kisminkeltek minket, meg belőtték a hajunkat, mondták, az Orbán Viktor is így szereti mondja Marci a Papaya előtt, kisbuszuknak vállvetve, hogy aztán egy nagy svunggal, a spontenaeitás fegyverével témát váltva legelső videoklipjükről is kérdezzem őket. Felvettünk egy csomó nyersanyagot, ami körülbelül passzol a feelinghez. Voltak elképzeléseink, például ki mit tud a művelődési házban, gyerekek a gangon, autóval megy a zenekar és akkor ebből tudtuk, hogy mi lesz a sztori gerince. Megtudok olyan kulisszatitkokat is, hogy az eredeti tervek szerint el akartak ásni egy táskát, de nem lehetett a földbe elásni a táskát, mert kurva kemény volt, pedig el akartuk ásni.
Hogy mi lett a végeredmény, azt itt tessenek megnézni, galériánkat az estéről pedig bármelyik képre kattintva.
Ide kapcsolódik:
A Nyugat beszámolója a tavalyi gólyatáborról
A Vad Fruttik zenekar honlapja
