Nem tehet róla az ember, már Einstein világrajötte előtt is természetéből fakadt, hogy egyik dolgot a másikhoz mérten vizslatott. A magyarországi fekete humor kevesek által uralt szűk porondján pedig óhatatlanul is elkezdi keresni a relációt két olyan show között, amelyek néhány éve még úgy egybe voltak forrva, mint Marci Hevessel. Sőt, rajtuk acélosodott meg azóta számos stand-up komikus, a groteszk nyelvi játékok nekik köszönhetően ették be magukat végleg a hazai humorba, és még e sorok írója is beszámolhat arról, hogy pontosan tíz éve, egy középiskolás diáknapon a Besenyő család egyik tagjának bújt a bőrébe.
Ahogy áprilisban megírtuk, a Laár András vezényelte csipetcsapat azóta is töretlenül ontja magából az idióta maszlagot, egyúttal nagyon demokratikus módon választási lehetőséget kínálva fel a könnyes röhögés, illetve a térdcsapkodós visítás között. Óriási kár, hogy Galla Miklós nem kínált fel ennyi opciót. Persze mondhatnánk azt, hogy ne legyünk telhetetlenek, mert aki egymaga vállalja, hogy elvisz egy show-t a hátán, az azért más tészta, mintha mindezt több emberrel vinné keresztül, valamiféle hiányérzet mégis ráülepedhetett a nézőre csütörtök este talán nem véletlenül vetítették le repetaként, ingyen az új Travolta-filmet közvetlenül utána.
Kedvenc karambolom: két busz és egy csirkeszállító teherautó ütközik
egy cirkuszvonattal, közvetlenül a bolhapiac mellett
Néhány csúcspontot mindazonáltal érdemes kiemelnünk. Például amikor
bevallja, hogy ő nem kifejezetten a közutak aszfaltfaló nagyágyúja, mert nem tartja
karban a kocsiját, és nem hisz a KRESZben. Vezetési stílusa miatt elég sok balesetben
van része, és ha elüt valakit, még tovább is hajt. Mert nézzük logikusan:
nem vagyok orvos. De nem csak hogy orvos nem vagyok, de semmilyen egyéb egészségügyi képzésben
nem részesültem. Ha ott maradok a baleset helyszínén, csak fokozom a zűrzavart.
Annak, akit elütöttem, a legkevésbé arra van szüksége, hogy én kiszálljak a
kocsimból, visszamenjek a tűzhöz mert közben a kifolyt olaj miatt már lángol a
szerencsétlen , és hülye kérdésekkel zaklassam, mint például: megsérült?
Nem utolsó az sem, amikor azon agyal, mit is kezdene ő Bill Gates vagyonával, 58 millió dollárral, ha az az övé lenne. Kipróbálná például, hogy valamelyik nyugat-európai nagyvárosban megvásárolja az összes jegyet egy Madonna koncertre. Ki lenne írva, hogy minden jegy elkelt, és közben az összes nálam lenne. Nekem meg, mit ad isten nem lenne kedvem elmenni.
Galla bohócot csinált az alkalmazott magyar nyelvből
De igazán élményszámba azok a mozzanatok mennek, amikor Galla a magyar
nyelvet fordítja önnön előnyére. Mondjuk taglalja a politikai korrektség fogalmát,
és egy-két durván hangzó szókapcsolatot ültet át erre az udvariassági platformra:
miért ne lehetne úgy hívni a feleséggyilkost, hogy önkéntes özvegy?
Hasonlóképpen röhög bele a magyar nyelv képébe akkor, amikor értetlenkedik a repülőgépi
utaskísérő mondatai felett: mi az, hogy végső úticél, hiszen az úticél
attól úticél, mert szükségszerűen végső, és miért beszél személyes tárgyakról,
ha egyszer senki sem kíván köztulajdont felhordani a fedélzetre?
A régi, könyökökön alagutat fúró hahotás viccek, a dalos részek, valamint a felesleges hosszúra nyújtott jelenetek ellenben a rekeszizmok helyett inkább bírnak ártani a körömnek, már amennyiben az ember hajlamos azzal kaparni, széktámlát. A konklúziót ezennel megvonhatjuk: Galla Miklós tulajdonképpen jó, Galla Miklós lényegében szórakoztató, kivéve, amikor esetenként nem. Kívánunk neki minél kevesebb ilyen balesetet a jövőben.
