A Kamara Savaria egyik alapítója úgy érzi, hogy a magyar színházi struktúra - ezen belül a szombathelyi színház működése -, nem felel meg azoknak a színházi elképzeléseknek, melyek eddig az ő pályafutásának jellemzői voltak. Dömötör új formát és tartalmat keres a színházban, nem akar és nem tud eleget tenni azoknak az elvárásoknak és szabályoknak, melyek minden adófizetői forintokból működő intézményre, így a Weöres Sándor Színházra is kötelezőek. Olyan körülményeket kíván magának, ahol nem kell számolni azzal a ténnyel, hogy hány fizető néző kívánja megtekinteni a létrejött alkotást, hogy az elkészült produkció hány alkalommal kerülhet előadásra.
Jordán sajnálja, de mélyen megérti a fiatal művész döntését, és a legjobbakat kívánja további alkotói pályafutásához.
