A nagy kihívás jót tesz a közös munkának
Menő marketingmenedzser barátom mesélte, van egy olyan - a többmilliárdos forgalmat bonyolító, szilárd piaci pozícióval rendelkező vállalatok vezetésénél is alkalmazott - módszer, amely szerint az épp aktuális projekteket úgy kell menedzselni, mintha az adott vállalat válsághelyzetben, vagy mondjuk csőd-közelben lenne. Ez a szituáció ugyanis extrateljesítményekre sarkallja a munkatársakat, csapattá kovácsolja össze a közös célon dolgozó heterogén egyéneket. A Savaria Karnevál Szent Márton-játékán dolgozókra kis áttétel ugyan, de kiválóan ráillik ez a tézis: a sok apró fogaskerékből álló próbagépezetnek a csütörtöki bemutatóra működő színházi előadássá kell kovácsolódnia, melynek sikeréért emberfeletti küzdelmet folytatnak az alkotók. Hétfő délután meglátogattuk a Ferences-kertben Lendvai Zoltán rendező irányításával próbáló alkalmi társulatot, és ott a laikus szem számára alapos felfordulást, zűrzavart találtunk, de a jelenlévők egybehangzó véleménye szerint ez a színházcsinálás elkerülhetetlen velejárója.
A kezdeti nehézségek meg fognak oldódni
"Azt már a munkánk elején is tudtuk, hogy a Szent Márton-játék egy nagy igényű vállalkozás lesz." - nyilatkozta lapunknak a rendező. "A korábbi évekhez hasonlóan most is nagy számú statisztériával folyik a munka, viszont idén már egy rendesen megírt színdarabot fognak majd látni a nézők. Kezdeti nehézségek pedig mindig vannak, sőt, a színházi munkában elkerülhetetlen, hogy problémák merüljenek fel, de ezek az utolsó pillanatban mindig meg szoktak oldódni."
Végigmenős próba
Hosszas előkészületek után kezdetét veszi a próba. A rendező most először szeretne "végigmenni a darabon", az elejétől a végéig egymás mögé fűzni a hétfőig külön próbált jeleneteket. Erre nem csak azért van szükség, hogy kiderüljön, kinek mennyi ideje van átöltözni a következő jelenéséig, hanem a szöveges szerepeket alakítókra erősített mikroportok csere-beréjét is élesben ki kell próbálni. Kevés ugyanis a szereplők hangját felerősítő, parányi rádiós mikrofonok száma, ezért, ha valaki végzett a színpadon, rögtön adja is át mikroportját valaki másnak. Ez egy bonyolult vetésforgót alakít ki, van olyan szöveges szereplő, aki három különböző mikrofonnal játssza végig az előadást, nem kis fejtörést okozva ezzel a hangosítónak.
Kívülálló számára elképzelhetetlen diliház a Ferences-kert
A mikroport-mizéria csak egyike a rendező által is említett gondoknak, egy ilyen nagyszabású színházi előadás próbáinál pedig percenkét merülnek fel megoldandó kérdések. Ott jártunkkor például a frissen festett, helyenként még száradó színpad okozott kellemetlen pillanatokat a világos jelmezben szereplő statisztáknak, akik egy-egy jelenetre akár hosszú órákat is képesek türelmesen várni. Néha percekig áll a próba, hogy a stáb tovább csiszolja, alaposabban kidolgozza az aktuális jelenetet, vagy megoldja a most még szinte menetrendszerűen jelentkező, elsősorban hangtechnikai gondok egyikét. Vicces helyzeteket eredményez a katonákból és szombathelyi önkéntesekből toborzott statiszták mozgatása is: néha annyira átélik szerepüket az alkalmi színészek, hogy alig lehet őket féken tartani az egyes csata- és tömegjelenetekben. A rendező ezért azt kérte tőlük, hogy egyelőre még az instrukciók és a koreográfia betartására figyeljenek, majd ha már mindezek megvannak, akkor adják át magukat a színpadi játék hangulatának.
Jó lesz az előadás
A Szent Márton-játékban közreműködők optimizmusa és az előadásba vetett hite egyszerűen csodálatra méltó. Senkivel nem találkoztam, aki a nehéz körülmények, és a hihetetlenül rövid próbaidő ellenére ne lett volna derűlátó. "A színházaknál a másfél hetes próbaidő nagyon ritka, pláne egy ilyen nagy volumenű darabnál, de a látszat ellenére nagyon jól alakul a produkció" - mondta Vass Szilárd, aki Berith-et, a higanymozgású ördögfiókát alakítja. "Eddig reggeltől késő estig dolgoztunk, de hétfőtől már összpróbák vannak, így csak délután kezdődnek az éjszakába nyúló próbák." A Jászai-díjas színész, Bezerédi Zoltán szerint is jó előadást fognak majd látni a Ferences-kertbe látogató nézők. A hétfő délután tapasztalt technikai problémák Bezerédi szerint pusztán csak azt mutatják, hogy technikailag a stáb még nem eléggé felkészült ahhoz, hogy igazán jól működő színház legyen, amelyre ráadásul sokkal több pénz is kellene. "De nincs negatív élményem, mindenki jól és lelkesen dolgozik." -tette azért gyorsan hozzá az általa elmondottakhoz az előadásban a Sátán szerepét alakító színművész.
Sokat lehet tanulni a vezető színészektől
Schmied Zoltán, a Szent Márton-darab legtöbb szöveges szereplőjét adó Atlantis Színház tagja, komoly próbatételnek tartja a fiatal Márton figuráját: "Nem játszottam még ilyen monumentális történelmi játékban, sőt ekkora színpadon sem szerepeltem még, ezért óriási kihívás számomra a szerep. Újdonság még az egészen más beszédstílust igénylő mikroporttal történő játék is, nagyon kell artikulálni, hogy jól értsék a nézők a szöveget, de mindemellett arra is figyelni kell, hogy ne kerüljek a hangszórók elé, mert akkor begerjed a rendszer. Nagyon jó együtt próbálni a vezető színészekkel, remek dolgokat lehet például tanulni Bezerédi Zoltántól, abból, ahogy felépít egy szerepet, de természetesen a többiektől is el lehet lesni egy s más szakmai fogást. Csak hallomásból ismerem a korábbi évek előadásait, de mindenki azt mondja, ez az idei produkció más lesz, mint az eddigiek: nagy nevű színészekkel a főszerepben, rengeteg jelmezzel és statisztával, látványos koreográfiával készül a Szent Márton életét bemutató, komoly és vidám elemeket egyaránt felvonultató játék."
Több száz jelmez, permanensen ruhát váltó szereplők
A rendezés mellett az egyik legnagyobb feszültséggel járó munka a jelmeztervezői megbízatás. Még a statiszták is jelenetről-jelenetre új jelmezt öltenek magukra, nem is beszélve például Bezerédi Zoltánról, akit tán nem is lehet kétszer ugyanabban a ruhában látni. Huszthy Edit jelmeztervező derekasan állja a sarat, munkáját csinos öltöztető lányok segítik, akik a több száz jelmezt tartalmazó káoszból varázsolják elő a nézőtérről roppant mutatósnak tűnő öltözékeket. Loholok az állandóan fel-alá futkosó Edit után, hogy rövid helyzetjelentést adjon jelmez-fronton, de bevezetőnek szánt kérdésem, "Át lehet-e még látni ezt a rengeteg jelmezt?" után már csak távolról, de mosolyogva kiáltja vissza a választ: "Nem..." A következő pillanatban már gőzerővel keresi az ördög-figurák hiányzó maszkjait, válogatja az egykori Savaria polgárait alakító katonák és szombathelyi önkéntesek díszes ruháit...
A rendező nyugodt
A próbafolyamat nehézségeit és az ezernyi megoldandó problémát látva búcsúzóul csak annyit jegyzek meg az egész délután higgadt, nyugodtan dolgozó rendezőnek, hogy, ha fél napra cserélnem kellene vele, akkor már valószínűleg hisztérikus állapotban feküdnék valamelyik pszichiátria idegosztályán, de ő erre csak annyit mond, hogy az idegeskedés nem válik a munka hasznára. "Most mindenkinek arra van szüksége, hogy nyugodt legyen, és a munkájára tudjon koncentrálni - az ügyelőtől a hangosítón át a színészekig. Munkatársaim kitűnő partnerek abban, hogy át tudjam látni a produkciót, elsősorban a mozgástervező-koreográfus Horgas Ádám érdemeit emelném itt ki, aki magas szinten tervezte meg a nagyobb tömegek mozgatását, és az irányításukat is kitűnően koordinálja. Végül, de nem utolsó sorban azt is el kell mondanom, hogy a szombathelyi csapattagok mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ezzel a munkával járó számtalan problémára megoldást találjunk."
