Minek köszönhető Napunk hatalmas energiája?
A Földünknél alig valamivel idősebb Nap egy „fősorozati csillag”, ami azt jelenti, hogy életének legenergikusabb szakaszában van. Magjában ,- ahol hatalmas a nyomás és a hőmérséklet,- nukleáris folyamatok zajlanak, a hidrogénatom magjából hélium keletkezik, amely óriási energia felszabadulásával jár. Másodpercenként kb 600 millió tonna hélium keletkezik. Napunk belsejében kb 15 millió Celsius fok van, a felszíne viszont hűvösebb, ott csupán 5500 fok a hőmérséklet.
És, ha elfogy az összes hidrogén, akkor kialszik a Nap?
Napunk viszonylag kisméretű a „fősorozati csillagok” között, ez azt jelenti, hogy nagyjából 10 milliárd évig alakítja át a hidrogént héliummá. Tehát még kb. 5 milliárd évig. Ezt követően válik öreg csillaggá, ami azt jelenti, hogy a hidrogén égése nem a magban, hanem az azt körülvevő héjban folytatódik. Ennek köszönhetően az kitágul és vörös óriássá nő, elnyelve majd a Merkúrt, a Vénuszt, a Földet, és adott esetben a Marsot és a Jupitert is. Újabb évmilliárdok után aztán fehér törpévé zsugorodik össze, majd kialszik fénye.
Ha már a bolygókat említettük, beszéljünk azokról a különlegességekről, amelyet az átlagember nem tudhat:
Kezdjük a Vénusszal, amely tömegét és nagyságát tekintve akár Földünk ikertestvére is lehetne. Fényessége miatt évszázadokon át tartotta magát az a tézis, hogy bizonyára szép felhők, akár tengerek is találhatók felszínén. Sokan odáig is merészkedtek, hogy talán még az élet is felbukkanhatna bolygószomszédunkon. Űrszondák megfigyelései viszont a szomorú valóságot tárták fel számunkra, vagyis a Vénusz felszíne maga a pokol. Nagy fényességét annak a rendkívül sűrű kénsavból álló felhőtakarónak köszönheti, amely üvegház-hatással rendelkezik. Mivel a bolygó lassan forog (243 Földi napig tart egy nap ), így az átlaghőmérséklet 464 Celsius fok. Felszíne pokolian forró, légköre száraz és pusztító. Ilyen pokoli körülmények között a Venyera-2 szovjet űrszonda 1982-ben a leszállása után csak 2 óra 7 percig volt működőképes.
A Mars a másik bolygószomszédunk. A számtalan „kis zöld marslakókról” szóló fikció nem teljesen alaptalan, ugyanis elég sok jel utal arra, hogy a jelenleg teljesen száraz égitest valaha rendelkezett folyékony vízzel. A kozmológusok közül sokan gondolják úgy, hogy ahol ilyen optimális körülmények között létezik víz, ott akár az élet csírája is kibontakozhatott. Erre azonban semmilyen bizonyíték nincs eddig.
A Szaturnusz, a gyűrűivel méltán nyerte el a Naprendszer leglátványosabb objektuma címét. Először Galilei figyelte meg a gyűrűt 1610-ben és ő úgy gondolta, hogy egy összefüggő anyagról van szó. Az igazság viszont az, hogy a Szaturnusz gyűrűje nem más, mint több millió apróbb, nagyobb poros jégdarab, valamint kövek, sziklák. A gyűrű olyannyira egy síkban kering a bolygó körül, hogyha teljesen élből fényképezzük, akkor szinte láthatatlan.
Egy másik érdekessége Naprendszerünknek az a bizonyos folt a Jupiter felszínén. A „Nagy Vörös Folt”, amelyet már 340 éve is észleltek, nem más, mint egy gigantikus méretű és maratoni életű hatalmas vihar. Mérete nagyobb Földünknél, és ha egy űrszonda beleszállna, másodpercek alatt szétszedné az elemi erővel tomboló szél. Jupiterrel kapcsolatos érdekesség még az is, hogy noha tömege 318szorosa Földünk tömegének, sűrűsége viszont kisebb a víz sűrűségénél, ezért ha egy képzeletbeli óriás lavórba helyeznénk, akkor lebegne a víz tetején.
Kezd egyre jobban érdekelni a csillagászat, mi az amit a Földről szabad szemmel, vagy kezdeti távcsővel megnézhetek?
Szinte mindenki ismeri az Esthajnal csillagot, amely nevéből adódóan napnyugta után, vagy napfelkelte előtt tündököl az égbolton. Ez nem más, mint a Vénusz bolygó, amely azért ezekben az időpontokban figyelhető meg, mert a Nap körül, egy mienknél közelebbi pályán kering a fő égitesthez. Ha napközben nem vakítana el napunk fényessége, láthatnánk, hogy nagyjából mindig közel helyezkedik el hozzá.
És mi az a Sarkcsillag? Úgy tudom nagyjából egy helyben áll az égbolton és az északi irányt mutatja.
Oszlassunk el néhány tévhitet. Először is a Sarkcsillag nem egy, hanem két csillag, Polaris A és Polaris B nevet kapta és nagyjából 430 fényévnyire vannak tőlünk. (Tehát, amit most látunk, az a 430 évvel ezelőtti állapotuk) Másodszor pedig csakis a Földről nézve tűnik pozíciójuk mozdulatlannak, ami annak köszönhető, hogy Földünk forgástengelyének északi meghosszabbításában találhatók, ám egymástól mégis többszáz millió kilóméterre vannak. Hogy miért látjuk a Sarkcsillagot az égbolton mindig ugyanott? Képzeljünk el egy almát, amit a száránál fogva fellógatunk szobánk lámpájára. Ha az almát így megperdítenénk, a felszínén lakó bogarak, azt látnák, hogy a falak elforognak, ám a lámpa viszonylag tartaná a helyét. Ennek köszönhető, hogy a Sarkcsillag mozdulatlanul mutatja nekünk az északi irányt.
Minek köszönhető a Napfogyatkozás?
A Hold, miközben kering a Föld körül, gyakran eltakarja a Napot. Három féle Napfogyatkozás létezik. Az egyik a teljes Napfogyatkozás, ami viszonylag ritka jelenség. Viszonylag gyakoribb a részleges változata, amikor a Hold, csak kitakar egy szeletet a Napból. A harmadik a gyűrűs Napfogyatkozás, amikor a kísérőnk távolsága miatt csak Napunk közepét takarja el, meghagyva egy különleges gyűrűt a Napunkból.
És mi a Holdfogyatkozás?
Ha a lenti ábrára pillantunk, láthatjuk, hogy a Hold gyakran a Földünk által képzett árnyékba lép. Ennek is három változata létezik, a teljes, a részleges és a félárnyékos. A teljest és a részlegeset már az előző pontban taglaltuk, a félárnyékos pedig azt jelenti, hogy csak kissé halványul el a Hold, mivel Földünk árnyékának fátyla vetül rá.
Ha már a Holdnál tartunk. Van ránk hatással?
Égi kísérőnk nemcsak a tengerekre, óceánokra, hanem az élőlényekre is hatással van. Gravitációs ereje épp elég erős ahhoz, hogy a Földünkön lévő folyadékokat mozgassa, legyen az a Csendes óceán, vagy a szervezetünk működéséhez szükséges apró vérerek rendszere. Tudósok számtalan kísérletben bizonyították be, hogy az állati, emberi szervezetben végbemenő bonyolult biokémiai folyamatok is ki vannak téve a Hold gravitációs erejének. Telihold idején tehát nem véletlen, hogy nyugtalanabbnak, idegesebbnek érezzük magunkat.
