Tanuljunk nagyapáinktól!
A Jobbik Magyarországért Mozgalom Szombathelyi Szervezete megértéssel figyeli a város, de az ország valamennyi önkormányzatának valóban kétségbeesett küzdelmét a kiadások csökkentésére.
A csapdahelyzet az oktatás terén a legnyilvánvalóbb: iskola-összevonásokról és megszüntetésekről kell dönteni nemsokára, mivel nemcsak elapadtak az anyagi források, még súlyos elvonásokat is ki kell gazdálkodniuk.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a különféle posztkommunista kormányok nemzetfelszámolással felérő intézkedései tarthatatlan helyzetbe taszították hazánkat. De azzal is tisztában vagyunk, hogy az elmúlt esztendőben a Fidesz-kormányzat a választási programjától eltérve adós maradt az oktatásügy rendezésével is. A rendezést megbénító Hoffmann-Pokorni belháború bizonytalanságot, kapkodást okoz mind a felső-, mind pedig a közoktatásban. Az oktatásügy vezérlése pedig lassan átkerül Matolcsy György kezébe, akinek a valóságtól végképp elrugaszkodó elképzelései most már pánikot keltenek az érintett tanárok, szülők között.
A pénzügyi kényszerhelyzetben a helyi önkormányzatok mozgástere szűk, de azt sem használjuk ki. A Jobbik több megtakarítási és forrásnövelő javaslattal élt az elmúlt hónapokban.
A Jobbik ellene van minden, helyi közösséget formáló iskolai alkotóműhely felszámolásának, így például a kiváló vizsgálati eredményeket felmutató, nemzetiségi Reguly beolvasztásának. Ugyanígy ellenezzük a lélektelen gigaintézmények létrehozását - ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy három középiskola közös igazgatása megtakarítással fog-e járni a valóságban.
Szombathely Önkormányzata elmulasztotta kellő információval ellátni az érdekelt szülőket, akik például azt sem tudják, hogy a középiskolai összevonások csupán igazgatási-adminisztratív jellegűek lesznek vagy szakmai térre is kiterjednek-e. Ez roppant súlyos hiba!
A Jobbik egy, hazánkban kitűnően bevált módszert ajánl a T. Kormány figyelmébe.
Az 1920-as években Magyarország egy Gyurcsány-Bajnai minőségű csapássorozat után állt: vesztett világháború, Trianon, spanyolnátha-járvány, vörösterror és addig soha nem látott infláció. A Teleki-, majd a Bethlen-kormány nem kölcsönért szaladgált, hanem megfontolt gazdasági intézkedéseket tett. Az akkor még magyar kézben lévő mezőgazdaság és a mezőgazdasági feldolgozó üzemek évente 15-18-szoros exportnövekedést mutattak fel. Az ipar kevés nyersanyag-, de magas szellemi igényű termékeket gyártott: a Ganz-Mávag dízelvonatai még ma is működnek Argentínában! Ekkor vált híressé a Chinoin, a Tungsram és a többi. A mezőgazdaság mai helyzete közismert: magyar tulajdonú feldolgozóiparunk nincs, földjeink egyharmada idegen kézben.
Miért nem támaszkodunk a kitűnő mai találmányainkra, a Genfben rendszeresen Év Találmánya díjat elnyerőkre: biodízel, villanyautó, neurokibernetikus érzékelés, üvegbeton, napelemes cserép? Miért viszik találmányaikat a magyarok például Indiába? Itthon nem kellenek?
A 20-as években nem zártak be iskolákat. Sőt: a 7418 alap- és középfokú iskolából hipp-hopp 13.780 lett!
Az anyagi alapokat a következők biztosították:
1. A nemzeti jövedelem 10-20 % közötti részét fordították oktatásra,
kultúrára. (Ma mennyit?)
2. A korabeli pénzarisztokrácia a vagyonadó után még önkéntesen
támogatta az oktatást: a legbőkezűbb mecénás, báró Kornfeld Móric
pengőmilliókat áldozott.
3. A Széchenyi Tudományos Társaság gyárak, ipari és mezőgazdasági
létesítmények adományait kezelte - főként az ipari jellegű oktatást és
kutatást támogatták.
4. Végül született egy állami segélyrendszer, kezelője az Országos
Természettudományi Alap és Tanács volt. A különböző oktatáscélú
adományokat kezelő szervezetek csak a miniszternek, gróf Klebelsberg
Kunónak tartoztak felelősséggel.
Kérdés a mai pénzarisztokráciához: mennyivel is támogatja a leggazdagabb ötszáz magyar az oktatást? Nos, a cselekvési programot kitalálták nagyapáink. Csupán követni kellene.
Balassa Péter
elnök
Jobbik Szombathelyi Alapszervezete
Sárközy Csaba
oktatási bizottsági tag
