- Az iskola nemrég visszakapta régi patinás külsejét. Kifestették a tantermeket, és közel 400 ablakot is kicseréltek. Minek örülnek leginkább?
- Az elmúlt hónapokban a felújítás örömeit élveztük. Kezdjük megszokni a szép környezetet, a kulturált mosdókat, a modern tanulóasztalokat és az új székeket. Kétségtelen, egészen más érzés egy felújított iskolába belépni. Ami a gyerekek életét leginkább pozitívan érinti, az pedig a vizesblokkok cseréje, hogy végre kulturált mosdókat használhatnak, a legnagyobb sikere azonban az új klubhelyiségnek van. Egyelőre komolyabb hiba sem merült fel, az apróbb javításokat pedig tavasszal garanciában elvégzik.
- A régi épületrész több mint százéves. Sikerült minden sürgős javítást elvégezni?
- A 220 millió nagyon sok pénznek tűnhet, de óriási ez az iskolaépület, úgyhogy lenne még mire költeni! Ki kellene cserélni például a másodlagos fűtési rendszert, a belső csöveket és a radiátorokat. Elmaradt a termek padlózatának cseréje is, és, hogy a két legfontosabbat említsem, a tornatermek felújítására, és a sportudvar állapotának javítására is jó lenne forrásokat szerezni. Ezek azonban olyan dolgok, amelyek eltörpülnek a most megvalósított projekt mellett.
Ez az épület valóban több mint száz éves, nagy városi összefogásból, 1906-ban létesült a Szt. Domonkos-rendi Nővérek leányiskolájaként. 1948-tól Paragvári Utcai Állami Általános Iskola, majd Hámán Kató Utcai Általános Iskola néven alakította ki hagyományait. A tanulólétszám növekedéseivel azonban egy idő után más színhelyeken is tanítottunk. Az alsó tagozat éveken át külön, a Petőfi utcában működött. 1997/98 óta viszont már a két szomszédos, egymással összekötött épületben taníthatunk.
- Mivel jellemezné Szombathely legnagyobb általánosát?
- Úgy érzem, ez a generációk iskolája, több szempontból is: rengeteg olyan tanulónk van, akinek nemcsak a szülei, de már a nagyszülei is idejártak, ahol több generáció választotta ezt az iskolát.
Generációk iskolája vagyunk azért is, mert ha összeszámolom, a tantestületben tízen magunk is ide jártunk, többünknek itt tanított az édesanyja. Ha nem is feltétlenül ugyanazon a szakon, de tőlük vettük át a stafétát. Volt olyan kolléganőm, aki ide járt óvodába, aztán általános iskolába, frissdiplomásként e falak között kezdett tanítani, végül innen ment nyugdíjba. Ez azért is fontos, mert így lehet igazán egy iskola szellemiségét megőrizni, hogy észrevétlenül belenövünk, magunkba szívjuk, és szülőként, pedagógusként tudjuk, mit választunk.
Nagy értékük az 57 éve működő művészeti tagozat
- Milyen a „paragváris” szellemiség?
- Amit generációk óta próbálunk őrizni és szinten tartani, az az igényesség, a minőségre való törekvés, ami áthatja azt a sokrétű tevékenységet, ami ezek között a falak között zajlik. Hagyományosan nagy értékünk az 57 éve működő művészeti tagozat sokszínűsége, ami önmagában is rendkívül komplex, hiszen nem csak ének-zenéről van szó, hanem ha tantárgyakban gondolkodunk, képzőművészetről, néprajzról és táncról is. A tagozaton nem az a célunk, hogy táncművészeket vagy zenészeket indítsunk útjukra, hanem, hogy a művészeteket értő és szerető gyerekeket neveljünk. Ezeken - a zenei tagozatnak nevezett - képzési évfolyamokon ezer szállal összefügg az olvasástanítás a rajzoktatással, az énektanítás a tánccal, ami még a matematikaoktatásba is beszűrődik. Ez a komplexitás, amire mi büszkék vagyunk, és ami az iskola többi területén is megjelenik.
Itt a zenei tagozaton a kollégák a gyerekekkel kétévente egy komplex produkcióval rukkolnak elő, ahol tanulóink nemcsak maguk adják elő, de maguk is írják a forgatókönyveket, készítik a díszletet és a jelmezeket, koreografálják a táncos betéteket. Már tíz remek produkció készült, de nem is a legvégén nyújtott látvány, hanem az oda vezető út az, ami igazán fontos. Mert közben a gyerekek sok mindent megtanulnak a közös munkáról, az együttműködésről és az önálló tanulásról.
- Ez a komplex módon történő gondolkodás megjelenik más tantárgyak oktatásában?
- Olyan komplex természettudományos szakkörünk működik, ahol a gyerekek ugyanazt a természeti jelenséget több oldalról vizsgálják meg, ahol nem „kémiaiul, fiziukaiul, matematikaiul” tanulnak, hanem a kollégák mindezt egy gömbben, egymással összefüggésben próbálják láttatni. Igyekeznek megmutatni azt, hogy a természetismeret érdekes, nem csupán képletekből és definíciókból áll. Természetesen tanulni kell, de ha a gyerek érdeklődését sikerül valóban felkelteni, utána sokkal könnyebben vehető rá a szorgalmas tanulásra is, hiszen a tanulás mindenképpen munka, a tudás viszont öröm. Az odavezető út sokféle lehet, lehet örömteli, lehet verítékes, én azt gondolom, egyik sincs a másik nélkül.
Mindezt átszövi az informatikai tudás, amit szintén nagyon fontosnak tartok, három nagyon komoly számítástechnikai terem áll a gyerekek rendelkezésére. És nagy segítségünkre van a 17 interaktív tábla is.
- Kihasználják a kollégái az interaktív tábla lehetőségeit?
- Versengenek érte. Van külön interaktív táblás órarendünk, hogy azok az osztályok is, akiknek a termében nincs tábla, hozzáférjenek. Az interaktív táblák közel felét egyébként is szaktanteremben helyeztük el, de vannak termek, ahol fixre beállított projektorokkal lehet dolgozni.
- A zenei tagozaton kívül az iskola másik erőssége a nyelv.
- A nyelv megkerülhetetlen, én azt gondolom, hogy aki idegen nyelvekkel és informatikai ismeretekkel nem rendelkezik, az pár éven belül analfabétának számít, függetlenül attól, hogy anyanyelvén ír vagy olvas. Erre fel kell készítenünk a gyerekeinket.
Időben, már első osztályban, persze játékos formában, de napi rendszerességgel el kell kezdeni. Felezett órákkal, 20-25 percben már elsőben biztosítjuk a mindennapos nyelvoktatást. Megint csak úgy, hogy a gyerekeknek kedve legyen hozzá, örömük teljen benne, utána következik az alapos munka.
Az elsők voltunk a városban, ahol a gyerekek a német nyelvet tagozatos szinten tanulhatták, immár 50 éves tapasztalatunk van ebben. Több mint tíz éve emelt szintű angol tagozat is működik nálunk, mert erre társadalmi szintű igény van.
A nyelvtagozatról
- A szülőknek mit tanácsolna, német vagy angol legyen az első idegen nyelv?
- Itt a határ mellett a német nyelv ismerete elengedhetetlen. Mi azt szoktuk javasolni, hogy a némettel érdemesebb elkezdeni, második idegen nyelvként pedig az angollal. De ez a szülők döntésén múlik, hiszen más szempontok is fontosak lehetnek.
- Miért harmadikban döntenek arról, ki mehet emelt szintre? Miért nem indítanak már elsőben nyelvi osztályokat is?
- Egy hat-hét éves kisgyerekről nehéz megmondani, milyen képességei vannak. Lehet persze, de nagy hibaszázalékkal. Egy nagycsoportos kisgyerekről nem tudjuk megmondani, hogyan fog alkalmazkodni az iskolai körülményekhez, mennyire lesz szorgalmas, mennyire lesz gyorsütemű a fejlődése. Két év alatt jobban kiderül, a kisgyerekből milyen képességű diák lesz.
Azt a normál képességű, bűbájos kisgyereket, aki nagyon nagy szorgalommal és energiákkal éri el a jó teljesítményt, sem biztos, hogy még heti plusz hét nyelvórával szabad terhelni, a tagozat minden követelményével és feladatával. Aki könnyedén veszi az akadályokat, akinek plusz terhelésre van szüksége ahhoz, hogy képességeit kibontakoztassa, annak viszont kötelességünk, hogy többletkövetelményeket állítsunk.
- Nem viseli meg a gyerekeket, hogy másodikban szétszedik az osztályokat?
- Kisfelmenő rendszerben tanítunk, így 3. osztályban a nem tagozatos gyerekek is új tanítót kapnak. Másrészt nem eldöntött és nem végleges, ki lesz tagozatos és ki nem. Hatodik elejéig még be lehet kerülni a tagozatba, és ki is lehet kerülni onnan, mert a kisgyerek fejlődése bizony nem minden esetben egyenletes. Ezért is van az, hogy másodiktól olyan osztályokat alakítunk ki, hogy az osztályok fele tagozatos, a másik nem tagozatos, hogy ha ki- vagy bekerül a tagozatba, nem kelljen osztályközösséget váltania.
- Nyolcadikra milyen szintre jutnak el a nyelvből a gyerekek?
- Vannak gyerekek, akik már nyolcadikban alapfokú nyelvvizsgát tesznek, de az a tapasztalat, hogy gimnázium első második osztályában a többség leteszi a középfokú nyelvvizsgát, akkor, amikor az anyanyelvi szókincse is eljut oda, amit egy középfokú nyelvvizsga megkövetel.
Ezerféle program, a népzenei ismeretektől a kutatásig
- Az iskola azoknak, akik se nem nyelvi se nem zenei tagozatosok, mit kínál?
- Ezerféle programot, és az egész napos iskolával ez a skála még szélesedni fog. Mert a pedagógusok képzettsége és érdeklődési köre is rendkívül széles, a legkülönbözőbb népzenei ismeretektől a kutatásig. Nálunk kiemelt sport a kosárlabda, de ezen kívül a művészi tornától a röplabdáig széles a skála, de úszni és korcsolyázni is járnak.
Az osztálytermeken kívül természettudományi előadók, nyelvi tantermek, hangversenyekre is alkalmas zeneterem, tükörfallal és technikai berendezésekkel ellátott táncterem, három tornaterem, 15000 kötetes könyvtár áll a tanulók rendelkezésére.Óraközi szünetekben, szabadidős és sportfoglalkozásokra a sportpályát és sportudvart vehetik igénybe. A képzőművészeti szakkörökre is bárki jelentkezhet. Olyan hagyományos iskolai programok színesítik az iskolai együttlétet, mint az őszi szüreti mulatság, a tavaszi gyereknap, vagy a németeseknek a Szent Márton napi lampionos felvonulás, vagy az angolosoknak a Halloween megünneplése.
A tehetséges gyerekek nem csak a tagozaton, minden osztályban megkapják az egyéni felkészítést. Országos döntőkben évente 40-50 gyerek képviseli az iskolát, és nem csak az eredmény, hanem az odavezető út is nagyon számít. Amíg egy kisgyerek eljut a döntőig, addig rengeteg mindent megtanul, olyan készségeket és képességeket sajátíthat el, ami később az érettséginél, vagy a felvételinél, akár a munkakeresésben is nagy hasznára lehet. Kap egy bátorságot, kommunikációs rutint, nem is szólva a sikerélményről.
Senkit sem hagynak leszakadni
- A beiskolázási körzetük a belváros, elég sokszínű. Mi lesz azokkal, akik kevésbé tehetségesek, leszakadó családokból jönnek, szociálisan vagy mentálisan hátrányos helyzetűek?
- Senkit sem hagyunk leszakadni, mindenkit igyekszünk a képességei maximumára eljuttatni. A sajátos nevelési igényű gyerekekkel pedig külön gyógypedagógusok is foglalkoznak, vadonatúj fejlesztőteremben.
- 750 tanuló 32 tanulócsoportban tanul itt. Hova mennek tovább?
- Tanulóink 4-5 százaléka megy szakképzőbe, a többiek érettségit adó középiskolákba, fele-fele arányban gimnáziumba vagy szakközépiskolába.
A középiskolák évente megküldik az általános iskoláknak a kilencedik-tizedikes gyerekek tanulmányi eredményeit, tantárgyanként lebontva, névre szólóan. Nekünk ezeket az eredményeket - törvényi előírás szerint - össze kell hasonlítanunk a hetedik-nyolcadikban kibocsátott eredményekkel.
A végeredményt minden iskolának a honlapján - a kötelező közzétételi listában – nyilvánossá kell tennie. Nagy örömünk, hogy csak minimális eltérést (lefelé és felfelé) tapasztalunk tantárgyanként és gyerekenként, átlagban kiegyenlítődik. Elmondható, hogy gyerekeink a középiskolákban is őrzik az általános iskolai eredményeiket. Ez az adat nekünk azt mutatja, hogy kellő mélységben tanítjuk a tananyagot, hogy reálisan értékelünk, és megfelelő a pályairányításunk.
- Ha magánemberként sok éve tanító pedagógusokkal beszélgetek, a megélhetésen túl a többség arra panaszkodik, hogy nagyon mások a mai gyerekek, soha ennyi nehezen kezelhető, problémás gyerek nem ült a padokban, mint mostanában.
- Változó a világunk, egy szóval sem mondom, hogy ugyanúgy tanítunk, mint 5 vagy 25 évvel ezelőtt. Magam is harminc éve a pályán vagyok. Nem könnyű a pedagógusnak, nem állítom, hogy néha nincs kesergés, nincs kudarcérzet, de fölállunk, biztatjuk egymást. Hiszem, ahogy változik a világ, változni kell a módszereknek és az eszközöknek is, mert ahogy a társadalom, úgy a gyerekek is változnak. Ami nem változik, azok a mi értékeink, jöhetnek új szempontok, de mi akkor is a tudást, és a munkával elért eredményt értékeljük. A munkával megszerzett sikert, nem a „celebséget”.
Mi tudással bíró, boldog embereket akarunk innen kibocsátani. Boldog ember az, aki a saját szintjén, a saját területén a legjobbak közé tud tartozni, az teljesen mindegy, hogy ő a legjobb szakács vagy a legjobb érsebész, de a saját választott pályáján, amiben kedvét leli, ott legyen a legjobbak között. Ez az, amiből nem szabad engedni. Fontos számunkra a szülők bizalma, támogatása, hogy közös értékek és célok mentén egymást erősítve dolgozhassunk a gyerekek érdekében.
- Az elmúlt száz évben sok ezer diák megfordult az intézmény falai között. Kire a legbüszkébbek?
- Nem mondok nevet, mert végtelenül sértő lenne annak, akit kihagyok. A százéves jubileumkor csak a zenei pályán egy egész éves koncertsorozatot hoztunk össze a nemzetközi zenésszé vált tanítványainkból. És ez csak a zenei pálya, megannyi országos hírű orvos, vagy más művészeti pályán sikeres ember, városunk több polgármestere tanult itt. Rengeteg osztálytalálkozó van, heti- kétheti rendszerességgel jönnek vissza volt tanítványok. Akkor szembesülünk vele, milyen jó és értékes emberek váltak belőlük, és mind szívesen gondolnak vissza az iskolára.
