Az a hír járja, hogy a Bolyaiba készülő nagycsoportosoknak át kell esniük egy felvételi vizsgán. Mire kíváncsiak?
Tévesen él a köztudatban ez az információ, hiszen nem felvételi vizsgáról, hanem iskola érettségi vizsgálatról van szó. (február 2-án az iskola nyílt napján többet is megtudhatnak erről az érdeklődők) A gyerekeknek nem kell tudniuk sem írni, sem olvasni, nem az intelligencia szintet nézzük, csupán azt vizsgáljuk, hogy ki az, akinek mi a Bolyait ajánljuk, és ki az, akinek egy kisebb, nyugodtabb iskolát, esetleg még egy évet az óvodában. Vannak, akik látszólag nagyon szép eredményeket képesek produkálni, ugyanakkor a tesztek értékelésekor mi azt érezzük, mégsem elég érettek még az iskolakezdésre.
Igyekszünk tanácsokat adni a szülőknek, ami kizárólag a saját gyermekük érdekeit szolgálja. Egy gyakorlóiskolában a diákok rengeteg hatásnak vannak kitéve. Kulcskérdés, hogy amikor a kis elsős belép a kapun, sikerélménnyel kezdje az iskolát, és megszeresse a tanulást. Ha nem megfelelően érett, akkor rögtön az elején kudarcok érik, és mi úgy gondoljuk, hogy ezt nem szabad a gyermekkel szemben megtenni. Mindössze ennyi az iskolaérettségi vizsgálat szerepe. Nincs szó semmilyen rangsorállításról. Szombathelyen nagyon sok jó iskola van, nem gondolom, hogy a Bolyai lenne a non plus ultra. Az érettség mellett a gyerekek személyiségétől is függ a döntés. Vannak, akiknek ez az útja, s vannak, akiknek egy más típusú iskola.
Milyen lesz az útja annak, aki a Bolyaiban kezdi meg tanulmányait? Mit kínálnak a leendő elsősöknek?
Egy olyan közösséget, ami egész életén át hat majd rá, aminek része lehet, akikhez fordulhat, akikkel egy közös értékrend mentén életreszóló társakra lelhet. Ha valaki beiratkozik, majd bekerül ide, akkor az 12 évig ide járhat, és innen viszonylag nagy eséllyel kerülhet be a ma olyan nehezen működő felsőoktatásba. Az elmúlt tanévben minden diákunkat felvették az egyetemekre. Persze ez egy kis elsősnek még nagyon messze van. Nálunk nincsenek első osztálytól azonnal preferált irányvonalak, azt valljuk, hogy ahhoz, hogy kibontakozhasson a kisgyerek tehetsége, nem szabad túl korán szakosítani. Megvárjuk, hogy a diákok fejlődjenek, kibontakozzanak annyira, hogy körvonalazódjon, ki miben lesz tehetséges, s akkor a későbbiekben abba az irányba visszük majd tovább. Ez a dolgunk, hiszen a Bolyai tehetséggondozó iskola, amely magáénak tudja a gyakorló iskolákra jellemző tulajdonságok mindegyikét.
Mit jelent valójában az, hogy gyakorló iskola? Milyen előnyei, illetve hátrányai vannak?
Egy gyakorló iskolákra az a jellemző, hogy itt nem egy tanító néni és egy napközis tanító néni foglalkozik a gyerekekkel, hanem rögtön az elejétől kezdve hatan tanítják őket. Ráadásul néhány hét elteltével akár kistanító nénik és bácsik is feltűnnek, akik néha csak hospitálnak, néha viszont már tanítják is őket. Visszautalva az iskolaérettségi vizsgálatra, pontosan ezért szükséges, hogy tudjuk, érettek-e annyira az idekerülő gyerekek, hogy ez nem viseli meg őket. Hátránya a dolognak, hogy emiatt nálunk nincs meg a tanító néni „pótmama” státusza, helyette egy nyitottabb modellt lát a diák, ami egy nagycsaládhoz hasonlít. Ugyanakkor ez előnyt is jelent, hiszen nyelvből, testnevelésből, rajzból és énekből is szakos tanár foglalkozik velük, így könnyebben kiderülhet, ki milyen irányban lesz tehetséges.
Ami még más nálunk, hogy az alsóbb évfolyamokban a nyelvóra húsz percig tart, hisz a nyelv megszerettetése, a nyelvtanulásra való ráhangolódás a cél, és 45 percig úgysem tudnak még figyelni a kicsik. A nyelvórák másik felében tartjuk az ugyancsak húsz perces énekórákat, vagyis először a koncentrált, a kognitív oldalt fejlesztettük, majd az érzelmi intelligenciával foglalkoztunk. Az első évfolyamokon két komoly célunk van: egyrészt sikerélményt adni a gyerekeknek, másrészt olyan alapot, amire később építeni lehet.
Nagyon tudatos felépítésnek tűnik…
Muszáj, hogy így legyen, hiszen az érzelmi intelligencia és az IQ, tehát a racionális tudás, olyan, mint egy jéghegy. Az érzelmi intelligencia van a víz alatt, az IQ pedig, ami kilátszik belőle. Mi azt valljuk, hogy a víz alatti részt kell nagyon erősen fejleszteni, hogy a víz feletti rész látszódhasson. Az emberek, általában az iskolák, és nálunk is a szülők, hajlamosak csak a víz feletti részt látni, és ez baj. Fontos, hogy a picik a művészetek és a sport területén ugyanannyit kapjanak. Ezért volt nálunk eddig is heti négy testnevelés óra, amiből kétszer úsznak a gyerekek. Ez nem választható, hanem benne van az órarendben.
A rajzot pedig vizuális nevelésnek hívjuk, hiszen komplexebb módon próbálunk szólni hozzájuk: rajzolnak, barkácsolnak, varrnak, gyurmáznak, később filmeket készítenek, animálnak, filmeket elemeznek. Szeretnénk, hogy a tőlünk kikerülő gyerekek összetett személyiségszerkezettel rendelkezzenek. A célunk, hogy adjunk tudást ahhoz, hogy boldog emberek lehessenek, és sikert ahhoz, hogy boldogok is legyenek. Ennek értelmében a tehetségelv-, minőségelv-, és személyiségközpontúság dominál iskolánkban.
Korábban ráragasztották az iskolára a versenyistálló kifejezést. Mit gondol erről?
Lehet, hogy nálunk kicsit gyorsabb a tempó, mint másutt, de mivel viszonylag homogének az osztályok, a tempót a gyerekek diktálják. Nem arról van szó, hogy rohannának a tananyaggal, és a tanár többet, és még többet sulykol a gyerekekbe, hanem arról, hogy van idő egy témára visszatérni, azt más szemszögből megközelíteni, hogy elmélyülhessen a gyerekek tudása. Legyen az egy olvasmány, vagy olyan matematikai logikát fejlesztő gyakorlat, amire máshol nem jut idő.
Mi a helyzet a tanórán kívüli lehetőségekkel, specializálódással?
Az alsó tagozatosok 99 százaléka napközis. Délutánonként egyebek mellett szolfézst, hittant kínálunk, és számos sportlehetőség közül is választhatnak a gyerekek. Alsóban az úszás mellett az atlétika szinte minden ágát kipróbálhatjá, de főleg a hosszútávfutás, ami jellemző az iskolára. Nemhiába, hogy Magyarországot az elmúlt négy évben mi képviseltük a középiskolák között rendezett mezei futó világbajnokságon. Emellett a duatlon, a triatlon a meghatározó sportágak. A lányok tornászhatnak is, illetve kézilabda, kosárlabda és foci edzések is vannak.
Preferáljuk a szabadidős sportokat. Évente kétszáz diákot viszünk el síelni, ami azt jelenti, hogy hatodik osztálytól felmenően az évfolyamok 80 százaléka megtanul síelni. Nyáron pedig kerékpártúrára, vízi túrára visszük a gyerekeket, és szervezünk turisztikai tábort is. Persze ezek nem kötelező programok, és önköltségesek, de az iskola alapítványa és a szülői egyesület próbál segíteni, hogy aki akar, az részt vehessen akkor is, ha a szülei nem tudják finanszírozni.
Beszéljünk kicsit a tantestületről!
Hetvenketten tanítunk aktívan a testületben. Ez nagy létszám, de mivel elsőtől a végzős gimnazista osztályig jelenleg összesen 1040 diákunk van, el is kél... A tanárok többsége a megszállott kategóriába tartozik, folyamatosan innovál, és próbál a gyerekeknek valami újat, hasznosan kínálni. Így jött létre a negyedik évfolyamon a gépírás tanítása. Elbeszélgettünk arról, hogy a mai információs világban elkerülhetetlen az, hogy a gyerekek adatbevitele gyors legyen, majd kidolgoztuk a módszert, amit ebben a tanévben próbálunk ki. A lényege, hogy vakon tanítjuk a gyerekeket a gépírásra. Kerestünk szakértőket hozzá, továbbképzésre mentünk.
A gyakorlóiskolák eredeti funkciója, hogy élen kell járnia a közoktatási teljesítményben, és az újításokban. Másrészt pedig a pedagógusképzésnek gyakorlati műhelye kell legyen. Ehhez nagyon magasan kvalifikált tantestület szükséges, már csak azért is, mert a köznevelési törvény sokkal szigorúbb feltételeket szab a tanároknak egy gyakorlóiskolában: az egyetemi végzettség és a pedagógus szakvizsga mellett legalább öt éves gyakorlat is szükséges ahhoz, hogy nálunk valaki vezető tanár lehessen. És a felelősséget valamennyien érezzük, ami megmutatkozik a hozzáállásban is.
