November 5-én egy Mars méretű kőzetbolygó csapódott a szombathelyi Savaria Filmszínház Hildebrand István termébe. Legalábbis ekkorát szólt annak a hat részes előadássorozatnak az első része, amely a Holdról szólt.
Dr. Kiss László csillagász önmagát nem, de a témát rendkívül komolyan vette, így rengeteg öniróniával és hatalmas poénokkal tarkított előadásának akkora hatása volt, mint a Theia nevű, Mars méretű kőzetbolygónak, amikor nagyjából 4,5 milliárd évvel ezelőtt instabillá vált, majd belecsapódott a Földbe.
A kozmikus találkozó kiszakított egy darabot a bolygónkból, s az így űrbe került törmelékből formálódott, alakult ki a Hold. A kísérő égitestünkről pedig tényleg a mindent is megtudhattuk ezen az estén, méghozzá emberi léptékekben elmagyarázva, poénmeteoritokkal megbombázva és interaktív játékokkal még színesebbé téve.
De mit is tudunk a Holdról?
Ha a fejünk a Föld és az öklünk a Hold, akkor a karunknak legalább 12 méter hosszúnak kellene lennie, hogy a Föld-Hold távolsággal arányos lehessen. Emellett pedig ellipszis pályán kering, hol közelebb, hol kicsit távolabb a bolygónktól.
De emellett tévhiteket is eloszlatott Kiss László. Kitért arra, hogy a 29,5 napos holdciklus során nem a Föld vet árnyékot a kísérő égitestünkre, hanem a Hold vet árnyékot önmagára. Méghozzá azért, mert nem mindig ugyanúgy látunk rá, és sokkal inkább a Naphoz viszonyított pozíció számít.
Mennyi Balaton van a Holdon?
A második fontos kérdés a víz jelenléte volt. Az nem kérdés, hogy van víz a Holdon. A sarkokon nagyjából 2,7 milliárd tonnányi. Emellett pedig a Holdkőzetben lévő oxigén-atomok is reakcióba lépnek a napszéllel érkező plazmával, és ennek a kölcsönhatásnak is apró vízmolekulák lesznek a végeredményei. Ez utóbbit kínai tudósok fedezték fel, s ezzel 270 milliárd tonnányira becsülik a Holdon található víz mennyiségét.
Persze, ezek így csak számok lennének, amik a semmiben lógnak, így viszonyítási alapként megtudhattuk, hogy a Balatonban normál vízálláskor körülbelül 2 milliárd tonnányi víz van. Így könnyen kiszámítható, hogy a sarkokon nagyjából másfél balatonnyi, összesen pedig 150 balatonnyi víz lehet odafent.
Ez nem sok, és egy állandó Holdon lévő kolóniát valószínűleg nem is tudna túl sokáig ellátni, de azért vannak tervek a kísérő bolygónk újbóli meghódítására és állandó bázis kialakítására. Ehhez legideálisabb helyszín a déli sark lenne.
Itt található ugyanis a Shackleton-kráter, amelynek a mélyére legalább 4 milliárd éve nem sütött be a Nap, így valószínűleg rengeteg vízjég van az alján. Körülötte pedig van egy olyan terület, ahol sohasem bukik le a Nap, így napelemekkel könnyen biztosítani lehetne a holdbázis áramellátását és a napi hőingadozással sem kellene számolniuk a kozmikus telepeseknek.
Az érdemi infókon túl Kiss László az egyéb tevékenységeibe is beavatta a nagyérdeműt, mesélt az utazásairól, és az ezek alatt tett tudományos felfedezéseiről. Kiderült, hogy míg Horvátország partjainál átlagosan 70 centiméter az ár-apály alatt a vízszínt változása, addig Zanzibárnál ez már 4 méter. És, amikor már kellően meglepődött mindenki a hatalmas eltérésen és belegondoltunk abba, hogy az mekkora is, akkor az est házigazdája ledobta az igazi atombombát: a kanadai ár-apály rekord 20 méter volt.
De egy rövid bejátszót is kaptunk a TV2 egyik reggeli műsorából, ahová szakértőként hívták, csak azt nem árulták el neki, hogy egy Csepregi Éva-klón asztrológussal párban kellene a telihold, vérhold jelenségeknek extra jelentéstartalmat generálni. Bár azt is megjegyezte, hogy ezzel még mindig jobban járt, mint a Fem3-mal, ahol Pataky Attilával és az ő ufóelrablásos sztorijaival szerepelhetett egy műsorban.
Nyuszi ül a Holdon, szépen szundikálva
Kiss László végig igazi showman volt, és sokszor inkább egyfajta stand-up esten érezte magát az ember. A közel két óra úgy telt el, mintha csak fél órát töltöttünk volna a mozi nagytermében. Közben pedig úgy tanultunk, hogy szórakozás volt az egész.
Mert, amíg jókat derültünk a Holdon csetlő-botló amerikai asztronautákon, addig azt is megtudtuk, hogy a légkör nélküli, az űr vákuumában keringő égitest gravitációja hatoda a földinek. Ez pedig azt eredményezi, hogy sokkal könnyebb mozogni és járni is. Az űrhajósok ezért kezdtek szökdécselve közlekedni.
Összességében ez egy zseniális előadás volt, ahol a lehető legteljesebb képet kaphattuk a Holdról, az azt övező népi hiedelmekről, a Földre gyakorolt hatásairól és még az űrjogról is. Mert az első űrkonfliktus helyszíne jó eséllyel a Hold lesz, annak is a már említett Shackleton-kráter nevű része, mert nem csak Amerika akar oda bázist, hanem Oroszország és Kína is, utóbbi kettő ráadásul közösen.
Ezek után pedig csak remélhetjük, hogy a Földre nem gyűrűzik majd be, ha több ország asztronautái elkezdenek a Holdon azon vitatkozni, hogy kié legyen az éppen megtalált jégkocka.
