Be kell vallanunk, a fesztivál első napját e sorok írójának ki kellett hagynia. Ilyenkor kell ugye azt írni, hogy egyéb elfoglaltsága miatt, és valóban. Miközben a szombathelyi Főtér nagyszínpadján a Fusion Wave Dance Company igyekezett elkápráztatni a közönséget, éppen a fővárosból menekültünk, ahol éppen lecsapott az a hatalmas vihar, aminek következtében néhány helyen térdig jártak az emberek a vízben.
Nagy a sörsátor, van lehetőség a tolakodásra
Támogasd a Nyugat.hu-t!
De ez magánügy, az első napról viszont csak fotósunk tapasztalataira hallgathatunk. Szóval, a Venus vs. Mars és a Fusion Wave Dance Company fantasztikus volt, fiatal közönségükkel szemben sikerült is a fent említett elkápráztatást produkálniuk. A szombathelyi Voler Mouche koncertjére kevesebben maradtak, az Isis Big Band-re pedig még kevesebben. De aki ott volt, nem bánta meg, hiszen fellépett Horváth Meggie is, voltak filmzenék, könnyedebb és komolyabb dallamok. Részletesebb beszámoló helyett nézzék meg galériánkat.
És most következzék a saját beszámoló a második napról. Hát, itt is elkéstünk egy kicsit, a késő délutáni fellépőkről lemaradtunk. Annyit kiderítettünk, hogy fellépett a Metrosurfing és a Metall Power. Az egyik szervező annyit mondott, utóbbiról ne is írjunk. Nem írunk.
Este háromnegyed nyolckor a Gumizsuzsi nevű pécsi csapat beállására érkeztünk meg, gyorsan felderítettük a környéket. Nagyméretű sörsátor, ennek ellenére – mint később kiderült – hosszú negyedórákat kellett sorban állni. A tisztelt nagyérdemű jó része ugyanis snassznak érezte, hogy kivárja sorát, minden elképzelhető helyen furakodtak, a pultosok meg a békesség kedvéért nem iparkodtak rendet tenni. Így aztán nem kell csodálkozni, ha többen is a közeli sörözőkbe menekültek hűsítő folyadékért.
Kávéházas fesztiválhangulat
Nem volt nagy forgalom az édességárusnál, talán jobban tette volna, ha a pult alól árul behűtött dobozossört. De nem akarunk jogszabálysértésre buzdítani, csupán elméleti lehetőségként merült fel bennünk. A lángosos viszont jó forgalmat bonyolított, főként a gyerekek körében. Mindent egybevetve tényleg volt egy kis agora jellege a dolognak, külön örültünk a néhány sörpadnak, annak ellenére, hogy nekünk nem jutott hely.
Közben egy ismerőssel beszélgetünk, felvetjük, lehetnének többen is. Azt mondja, ez a gazdasági válság jele, nincs pénzük az embereknek. Mi azért elgondolkodunk rajta, hogy ingyenes a buli, a sör sem drága – már ha valaki képes érte fél órákat sorban állni – nem kerül ez olyan sokba. Ismerősünk azt mondja, az emberek kénytelenek valahol takarékoskodni, és ez az, ahol különösebb szívfájdalom nélkül tudnak. Hozzáteszi, az
átkosban
az volt a gond, hogy nem volt mit, most meg az, hogy nem volt miből. De aztán befejezzük a társadalompolitikai fejtegetést, hiszen a színpadon befejeződött a beállás.A
pécsi szál
első prezentánsa, Takáts Eszter és a Gumizsuzsi kezd műsorába. Kávéházi dzsesszkvintettnek nevezik magukat, a hatodik tag lenne maga Takáts Eszter. Mellettünk valaki azt mondja, olyan a hangja, mint a fiatal Katona Klárinak. Kis túlzással valóban. És tényleg kávéházas a hangulat, ami nem éppen szerencsés a nagy fesztiválszínpadon. Pedig vannak érdekes megoldások, de nem nagyon fogja meg a közönséget. Érzik ezt ők is, nem erőltetik a dolgot, lenyomják a műsort, és kész. Talán egyszer el kellene őket hívni egy bensőségesebb hangulatú bulira.
Kompromisszumot kellett kötni
Közben két rohanása között sikerül megállítanunk Prieger Szabolcsot, az Agora Kulturális és Turisztikai Központ igazgatóhelyettesét. Nekiszegezzük a kérdést, miért pont a soproni VOLT-tal egy időben szervezik meg a fesztivált. Szabolcs kész a válasszal: Azért, mert tavaly július 1-ével alakult meg a Központ, és a rákövetkező első hétvégén be is akartak gyorsan mutatkozni egy nagyrendezvénnyel. Aztán maradt az időpont, úgymint július első hétvégéje. Különben meg nem nagyon lehet szabad időpontot találni a nyáron, hiszen minden hétvégre jut valami. Kompromisszumot kellett kötni.
Hát igen, a kompromisszum ára, hogy még a legnagyobb népsűrűség idején sem nagyon éri el az ezres lélekszámot a közönség. Persze, ha hozzávesszük a Főtér távolabbi részeit, akkor ez szinte megduplázódik, de ők nem a koncertek miatt jöttek ide.
De ne fanyalogjunk, nem volt ez olyan rossz. Közben Szabolcsot már Lovasi Andrással látjuk a sörsátor felé közeledni, Bandi mosolyogva köszön, két évvel ezelőtt nagyinterjúban Azt álmodtam, hogy gitározom a színpadon, ezért csináltam egy zenekart 2007. November 09. 08:24 volt közös részünk. De aztán inkább a sört választja, senki sem kritizálja, hogy soron kívül jut hozzá.
A finoman cinikus Kiscsillag
Igyekszik is vissza a színpadra, kezdődik a beállás, amit – profikról van szó – már nem a zenekar tagjai, hanem a roadok csinálnak végig. Komoly vigyorra fakadunk, amikor a szpíker úgy nyomja a szöveget, mintha egy világbajnoki bokszmeccset konferálna fel. Óriási izgalommal, túlcsorduló vehemenciával. Ezek után még jobban kijön a Kiscsillag zenekar Heringek a szaunában – MR2 turné Szombathelyen 2008. October 26. 21:35 finom cinizmusa, öniróniája.
Mert az van bennük bőven. Nem véletlen, hiszen több mint húsz éve vannak a pályán, Lovasi András a Kispál és a Borzban, Leskovits Gábor Mi nem vagyunk profik, mi amatőrök vagyunk Lecsó a Pál Utcai Fiúkból 2005. December 01. 14:29 (Lecsó) a Pál Utcai Fiókban Lecsó a legelőn – PUF koncert a moziban 2009. February 01. 15:29 pallérozta (pallérozza) magát. Laza, magával ragadó műsor, a négy évvel ezelőtt, hobbiból alakult zenekar mára szinte túlnőtt az elődökön.
Semmi erőltetés, felesleges allűr, azt is könnyedén kezelik, hogy a basszusgitár vonalkimenete összeomlik, búg, mint egy centrifuga. A technikusok gyorsan mikrofonos összeköttetést építenek, amíg nem szól a basszus, eljátszanak két olyan számot, amiben nincs szólama.
Esőisten megkönyörül
A műsornak még sem törik meg az íve, Lovasi és Lecsó egymáson élcelődik, összevesznek, ki kezdje a következő számot, Lecsó kompromisszumot ajánl: „Én leszek a trubadúr, te meg a mikrofonhős”. Ebben maradnak. Közben dél felől komoly viharfelhő érkezik, távolabb csapkodnak a villámok, de aztán esőisten megkönyörül rajtunk, a felhő keletre kanyarodik.
Bő másfél óra után búcsúzik a Kiscsillag, persze adnak ráadást, mégpedig három számra valót. Az utolsó szám ugyanaz, mint az első, Lovasi azt mondja, így van kerete a dolognak, a koncerten különben meg annyit fejlődtek, hogy most már gyorsabban is el tudják játszani. Meg is teszik, a végén egy kis improvizációval. Aztán érkezik a lelkes szpíker, azzal, hogy viszlát jövőre.
De azért nem kell annyit várnunk, több ingyenes koncert lesz még a nyáron a Főtéren, csak akkor éppen nem Agora fesztiválnak nevezik. Zárásként beülünk egy közeli sörözőbe, ahol két perc alatt hozzák a sört, igaz, kicsit drágábban, de jéghidegen.
