Tisztelt Hölgyem!
Köszönöm, hogy időt szentelt a Pálffy-beszélgetéssel kapcsolatos írásomra. Külön örülök annak, hogy a TV2 hírolvasójának személyéről szinte teljesen azonos véleményen vagyunk. Kár, hogy ezt nem volt szíve belátni.
Mivel nem vagyunk egyformán fogékonyak az iróniára (hozzászólása alapján úgy tűnik, Ön egyáltalán nem az), jobb, ha az ember egy írott szövegben nem hagyatkozik egyedül erre az eszközre s egyértelmű támpontokat is ad. Ezt a célt szolgálták a tudósításban - többek között - a várúr perverz pillantására, a csupán az épületeknek köszönhetően szép képekre, a teremből kisodort tömjénfüstre vagy a leereszkedő gesztusokra történő utalások. Mindezek tükrében érthetetlen, miképp tarthatja az írást Pálffyval szemben pozitívan elfogultnak. E szavakat csak az nem érti, aki elfogultságból nem akarja megérteni azokat, illetve egyáltalán nem képes a megértésre.
A miatt pedig csak sajnálni tudom, ha olyan közegben él vagy dolgozik, amely egyáltalán lehetővé tesz oly abszurd feltételezést, hogy egy újságíró fél nyíltan jegyzetelni. Magamat egyébként nem tartom újságírónak, s mivel fogalmam sincs, kit tisztelhetek Önben, csak remélni tudom, hogy Ön sem az.
Tisztelettel:
Barták Balázs
Vonatkozó cikkünk: A hírolvasó arcai
