Szombathely határán túl, aprócska útszéli földszintes épület, valaha a falucska könyvtára állt itt - meséli Gözo. Invitál befelé. Jó pár éve üzemelteti már itt tetováló-szalonját. Bent a sárgára festett falakon keleti maszkok, saját fotókból és tárgyakból egész kis gyűjteményre való anyag. Szinte kezdettől fogva megszállottan félretesz mindent, máig őrzi például az első házilag fabrikált tetováló-gépeit, egyszer majd szeretné kiállítani őket. Minden munkáját archiválja, fotót készít, a jobbak aztán keretbe, a falra is felkerülnek. A radiátoron egy akváriumban tenyérnyi szőrös madárpók figyel, helyesebben alszik. Nem halálos - nyugtat Gözo - de nem is veszélytelen. Pár hónapja - mutat az ajtó mögött fekvő terráriumra - még kígyó is lakta a szalont. Váratlanul kimúlt, tette hozzá szomorúan, pedig azt simogatni is lehetett. Az élet azonban nem állt meg, a radiátor alatti kis dobozból egy pár hetes tacskó szimatolgat kifelé...
I love Lenti -az első lépések
Gözo, mint annyian, a tetoválás alapjait a katonaságnál leste el. Akkor, a kilencvenes évek elején Lentiben, a laktanyában - mosolyog - még nem sejtette, szakmát tanul, és a tetoválást egyszer még magasabb szinten is űzi. Az írnoktól elcsenték a tintát, tűre cérnát tekertek (az volt a legősibb tetováló-szerszám), azt bökdösték a bőr alá. Az első munkája a vizesblokkban készült, egy szív volt, belevésve: Lenti. A műfaj a katonaságnál tiltva volt, takarodó után kiosonva, sebtében, villámgyorsan készültek az egyszerű formák. Motívumokhoz már kevés lett volna az idő, legtöbbször csak a Lentit vagy a barátnő nevét vésték a bőr alá.
Gözo az első tetováló-gépeit saját kezűleg barkácsolta
Bár a kilencvenes évek közepén Ausztriában már komplett gépeket lehetett volna vásárolni, a többszázezer forintot kóstáló berendezésekre a honi művészeknek még nem igazán volt pénzük. Így a beszerezhető magazinok és prospektusok alapján, ami éppen adódott, abból próbálták azokat leutánozni. Gözo egy-két őskövületet meg is mutat, ma is őrzi őket. A "magyar buher" méltatlanul feledésre ítélt gyöngyszemei, az egyik alapépítménye például egy rotring ceruza, szíve walkman-motor, speciális kötőelemként pedig egy süteményes villa is beépítésre került.
Külföldön egy tetoválásért két-háromszoros árat is elkérnek
Magyarországon az első tetováló-szalon Budapesten nyílt, tizennégy-tizenöt éve. Azóta felfutott az iparág, ma már csak a fővárosban harminc-negyven lehetnek, és szinte minden nagyvárosban nyílt egy-két műhely. Szombathelyen a tetoválással, a nyugat közelsége miatt többen megpróbálkoztak, hiszen külföldön egy komolyabb munkáért két-háromszoros árat is elkérnek. Jelenleg Szombathelyen, hivatalosan - Gözo tudomása szerint - most csak ketten csinálják.
Ő maga öt éve váltotta ki az ipart. A katonaság után először a haveroknak, később már a munkatársaknak is tetovált. 95-től - emlékszik vissza - már folyamatosan jöttek a kuncsaftok. Az országban ilyen, hogy tetováló-iskola nincs, amit tanult, azt magazinokból és a kollégáktól leste el. A szalon megnyitásához azonban neki is egy több hónapos sterilizáló tanfolyamot el kellett végeznie. Emellett természetesen meg kellett felelnie az ÁNTSZ által elírt követelményeknek is.
Egy talp-tetoválás volt élete legextrémebb munkája
A tetoválók jó pár éve saját érdekvédelmi szövetséget is létrehoztak. Akik számítanak, beléptek. A szövetség próbálja kiszűrni a kontárokat, csak meghatározott szint teljesítése után lehet valaki tag. Pár éve, havi rendszerességgel, saját újsággal, a Tatoo-val is rendelkeznek. A második szám címlapjára - mutatja büszkén Gözo - az ő talp-tetoválása került. Ez volt élete legextrémebb munkája. Nehéz volt a kivitelezése, ráadásul, mivel a talp egy speciális felület, azóta sajnos ki is kopott.
A szögesdrótos karszalag, a lepke és a tigris a trendi
A trendek - Gözo szerint, egy bizonyos rétegnél (az átlagnál) az évek folyamán nem igazán változtak. Közel tíz éve már, hogy divatba jöttek a nonfiguratív (törzsi) minták. Megtudjuk, ezek csupán dekorációk, elfeledett szimbólumok, viselőik azonban jelentést már nem különösebben tulajdonítanak nekik. A hölgyek között sokan választják az egyszerűbb mintákat, de most is, mint jó pár éve folyamatosan, nagy divat a delfin, a lepke, a derékminta, a kínai írásjelek, a horoszkópok és a különböző virágok. A férfiak inkább a harciasabb, bivalyabb motívumokat, az erő szimbólumait kedvelik, és sárkányt, halálfejet, démoni figurákat, oroszlánokat vagy tigrist rajzoltatnak maguknak. A szögesdrótos karszalag is kedvelt motívum itt Szombathelyen, egy időben minden második srác ezt tetováltatta magára. A párduc is sokaknak tetszik.
Népszerű még a bokatetoválás, nők körében kedvelt hely mell fölé, a lapockára, bikini-vonalba, férfiaknál a karra tetováltatni... Gözo arcra eddig csupán kozmetikai jellegű formákat, szemöldököt és könnycseppet tetovált, ábrát nem. Német katonát már tetovált, de tiltott jelképeket, így horogkeresztet, vörös csillagot vagy Hitler arcképet nem hajlandó bőr alá vésni.
Azt szereti, ha egy tetoválásnak van egyénisége
Aki bejön, az általában tudja, hogy milyen motívumot akar, színeset vagy feketét, és azt hogy hová szeretné. A mintát legtöbbször már közösen, saját katalógusai alapján választják ki. Vannak saját mintái, sorozatai, ezekből lehet választani, de hozott képpel is dolgozik. Ha kell, kijavítja, átalakítja őket. Gözo azt szereti, ha egy tetoválásnak van egyénisége. Nem mindegy - vallja - milyen minta kerül fel a bőrre, fontos, hogy olyan rajz legyen, amit tíz év múlva is vállalni lehet. A tetoválónak sem jó reklám egy rosszul elkészített minta. Az ő stílusa egyébként, árulja el, a fekete-szürke háttérrel is rendelkező ábrák.
Technikai részletek: Fáj-e? Vérzik-e?
Először bőrindigóval és bőrfilccel felviszik a mintát, mielőtt véglegesen a bőr alá kerülne, még utoljára meg lehet gondolni...
Mindenkinek más a fájdalomküszöbe, általában a nők jobban bírják. (Általában kisebb mintát választanak, viszont érzékenyebb testrészekre.) Egyesek szerint a tetoválás olyan, mint egy alapos leégés a napon, mások az epiláláshoz hasonlítják. A fájdalom természetesen függ a tetoválás helyétől, az érzékenyebb helyek közé főként a kar belső oldala, a térd, a sípcsont (ez fáj a legjobban) és a könyék (ahová általában pókhálót szoktak, tízből tíz) mögötti rész, lábfej tartozik. Bár csak nagyon kicsit, de igen: vérzik - vallja be Gözo. Erősebb vérzés csak akkor lehet, ha előtte valaki alkoholt fogyaszt. Fájdalomcsillapítás nincs.
A tetoválás az esetek többségében 8-10 nap alatt begyógyul, addig viszont szigorú szabályok szerint óvni, kenegetni kell. Például nem ajánlatos nagyon friss tetoválással szoláriumba, strandra kimenni, mert amíg a felső bőrréteg nem gyógyult be, a festék könnyen elváltozhat, de erről Gözo minden esetben tájékoztatást ad.
Egy nonfiguratív ábra 20-23 ezret is kóstál
A tetoválás ára a méret és az ábra nehézsége, valamint a technika függvénye. Természetesen a színes ábrák mindig drágábbak. A legolcsóbbak a kínai írásjelek, ezeket már 4-5000-ért magunkon viselhetjük. A mostani csúcs-technológiával ezek már 6-8 perc alatt elkészülnek. Egy nagyobb, 15-20 centiméteres nonfiguratív munka 20-23 ezret is kóstál, ezek elkészítése másfél-két órát vesz igénybe. Az egész hát kidíszítése 3-4 hónap alatt készül el, körülbelül 150-200 ezer forintba kerül. A tetoválók egy bőrfelületen három-négy óránál többet nem dolgoznak, általában egy huzamban ennyit bírunk elviselni...
Hogyan lesz egy Szeretlek Mariból párduc?
Tizennyolc év alattiakat csak szülői engedéllyel dekorálhatnak. A tetoválás elvileg lézeres kezeléssel eltüntethető, vagy operációval eltávolítható, de ez igen macerás és drága tevékenység. A tetoválók többsége vállal felújításokat is, elhasznált, divatjamúlt, megfakult szimbólumainkat tehát átvariáltathatjuk. Gözo gyűjteményében jócskán akad erre is példa, hogyan lesz egy Szeretlek Mariból, vagy egy elbaltázott dollár-jelből mondjuk egy divatos nonfiguratív minta.
Elmenőben, a fogorvosi szobához hasonló szalonjában Gözo még megmutatja tetováló-gépét (hangja mint a fogorvosi fúróé) és a célszerszámokat. Sokan megkérdőjelezik - mondja - hogy a tetoválás művészet-e. Hiszen ilyen szakma nincs is, hivatalosan tanulni sem lehet. Szépségápolás címszó alatt egy kalap alá veszik őket a kozmetikai tetoválással, pedig a kettő ég és föld (más a gép is, és olyan festéket használnak, ami idővel felszívódik).
Bár Gözo szerint a fiatalok körében egyre népszerűbb a tetoválás, az idősebbek közül még sokan előítélettel tekintenek rá. Megbélyegzést látnak benne, és szubkultúrákhoz kötik. Pedig - teszi hozzá - már koránt sincs így, tetovált ő már orvosnak, rendőr és tanárnőnek is...
| Egy jó tanács: Mire kell odafigyelni, ha rászántad magad! a) A stúdió, amit megtiszteltél tiszta? b) Kérdezd meg, használnak sterilizátort, amennyiben a válasz igen, kérdezd meg: láthatod-e? c) Az egyszer használatos tűket úgynevezett "Wipak" csomagban tárolják? Ezen rajta van az azonosító matrica, dátummal együtt? (Amúgy bontatlan csomagolásban egy évig steril marad.) d) Használ a művész gumikesztyűt? Ez nagyon fontos! e.) Ezek csak az alapkérdések, a legjobb ha előbb beszélsz néhány emberrel, akik már jártak ott, kérdezd meg őket tapasztalataikról! Tégy fel minél több kérdést! Ha a válaszok zavarosak vagy bizonytalanoknak tűnnek a legokosabb, ha más stúdióhoz fordulsz. |
| A tetoválás története A tetoválás módjait és magát a tetoválást az emberiség a véletlennek köszönhette, hiszen az ősemberek kormos, koszos testének sebes felületein a bőrbe jutott korom később is "ottmaradt". Így a későbbiekben már tudatosan vihettek fel testükre különböző mintákat. Az ezzel kapcsolatos legrégebbi források Egyiptomból maradtak ránk. Itt az i. e. IV évezredből származó agyagfigurák felületén festett, illetve beszúrt pontsoros díszítést, egyes kutatók a tetoválás korai létezésének bizonyítékaként tekintik. Thébában egy női múmián már találtak egyértelmű festéknyomokat, melyek pontok-vonalak voltak, a múmia a XI. dinasztiához tartozott (kb. i. e. 2000 körül). Szintén Egyiptomban, XIII. Ramszesz idejéből (i. e. 1400-as évek) tudunk a fiatalok és a tehetősebbek ezen szokásáról. Érdekes lelet az ún. "jégember". 1991-ben Tisenjochban (olasz-osztrák határ), az Alpok magas hegyei között férfimúmiát találtak. Radiokarbon kormeghatározási módszerrel korát kb. 5300 évre (i. e. 3300) becsülik. Fegyvereit, ruházatát megvizsgálva egy sor művészettörténeti és egyéb kérdést is újra kellett vitatni. Érdekessége többek között bőrének tetováltsága is. A bőrében talált motívum párhuzamos vonalakból, illetve kereszthez hasonló ábrákból áll. Hogy pontosan mit ábrázol, hogyan s mivel készült, azt nem sikerült kideríteni. Valószínű azonban, hogy mágikus értelme, anyagi hovatartozást jelző szerepe, vagy az egyszerű szerencse jelképei voltak. Átevezve az európai történelem vizeire, az i. e. V század görög festészete megörökített frig és trák tetovált karú nőalakokat. E két nép ilyetén díszítési szokásait Hérodotosz is leírta, szerinte e szokás a trákoknál a nemesség jelképe volt. Az athéni Nemzeti Múzeumban őriznek egy festett gipsz női fejet, mely Mükénéből származik, az i. e. XIII. sz.-ból, démont, vagyis őst ábrázol. Arcán és állán apró pontokkal körülvett nagyobb piros pont található, talán Nap-szimbólum, de minden bizonnyal tetoválást utánoz. A tetoválásnak nyomát leljük a görög mitológiában is: a menádok híres anyjának, Pénelopénak neve azt jelenti, hogy "csíkok az arcon". A spártaiak a hagyomány szerint még a történelmi időkben is magukra tetoválták nemzetségük jelét. Az egyiptomi leletekkel hasonló korú (i. e. IV-V évezred), mezopotámiai - Úrból és Eriduból származó - agyagszobrocskákon a hegtetoválás (félreismerhetetlen jeleit találjuk. Igencsak régi lelet a "Willendorfi Vénusz" - ősanya szobrocska, s nemcsak ezen, de más hasonló korú - és témájú - szobron is találtak felismerhető véseteket. A későbbiekben ismét fellelhetőek a trákok, akiknek tetoválási szokásait a daldeszi Athenaeusz (i. e. II. sz.) és Artemidorosz (i. sz. II. sz.) is megerősítik. Az ókoriak közül tetováltatták magukat más népek is, így az asszírokról Lukianosz (i. sz. II. sz.) említi, hogy népük jeleként nyakukra és kezükre vannak pontok szúrva. A mai Erdély területén élt agathürzek "lemoshatatlan jeleiről" Pomponius Male (i. sz. I. sz.) is említést tesz. Xenophon (i. e. IV sz.) a Feketetenger mellékén élő mosszinok népénél a tetoválást és a testfestést egyaránt említi. Az ókori britek és piktek mellett a skótok tetoválásairól is van emlékünk Herodian (i. sz. II-III. sz.) és Hispanensis jóvoltából: "a skótok saját nyelvükön festett testükről kapták a nevüket azért, mert vastűkkel és fekete festékkel különböző alakok bélyegével jelöltetnek..." Az említetteken kívül még számos feljegyzés bizonyítja, hogy az ókorban (i. e. V sz.- i. sz. VI. sz.-ig) a görög-római térségen kívül élő "barbár" népeknél a tetoválás már ismert volt. Külön probléma a zsidóság tetoválása, hiszen az ószövetségi tilalmak és előírások többféle értelmezést is megengednek. Az őskeresztények tetoválási szokásaikban nyilván elterjedt lehetett a homlok kereszttel való jelölése, melyet - mivel arcunk Isten képmása - Konsztantinosz tiltatott be. A kereszt homlokra való tetoválása kb. a X. sz.-ig létezett, s ez a szokás a Távol-Keletre is eljutott a misszionáriusok által. A XV-XVII. században a Szentföldről hazatérők gyakran tetováltattak magukra vallásos szimbólumokat. Fontos adalék az 1948-ban, Rugyenko által az Altaj-hegységbeli egyik kurgán - feltárásakor talált jól konzerválódott - férfitetem. Ezen szinte az egész testfelületet bebőrító mágikus és realisztikus állatfigurákat találtak, melyek valószínűleg mágikus funkcióval jöttek létre. Még régebbi ázsiai emlék egy i. e. 842-es kínai forrás, mely a Jangce folyónál élő wu törzsnek többszínű, védelmező funkciójú tetoválásait említi. Az első ázsiai illetőségű részletező közlés Marco Polo tollából ered, aki a vietnami Vörös és Fekete folyó vidékén élők tetoválási szokásait említi. Ez a nép - bár nagy szenvedések árán - különféle, főleg állatfigurákkal díszíti a testét, s ezt ők az előkelőség jelének tekintik. Marco Polo XIII. sz. második feléből származó közlései említik még a mai Yünnan északi részén levő Pansan város lakosainak tetoválási szokásait is. A tulajdonképpeni kínaiakat, a hanokat nem említi, úgyhogy valószínű, hogy - úgy, mint napjainkban - ők nem éltek ezzel a szokással. Japán első említése a 720-ból származó Japán krónika, megtudjuk belőle, hogy a Jamotából származó férfiak arcán vallási jellegű tetoválások voltak, de olyanok is akadtak, akik kozmetikai megfontolásból viselték. Japánból származik az első írásos emlék is arról, hogy a tetoválást büntetésként - megbélyegzésként - alkalmazták 400 körül. Virágzásnak indult a többi művészetekkel együtt a tetoválás is az Edo-korszakban (1615-1868). A japán arc- és testtetoválásokat egy kínai forrás is említi 1386-ból. A japán mesekönyvek hőstörténeteinek képein a szereplőkön gyakran láthatunk tetoválásokat, ami a szokás korai és általános meglétére enged következtetni. Az amerikai indiánok ilyetén szokásairól még bizonytalanabb emlékeink maradtak. Mindenesetre a régészet által feltárt agyagmunkák hasonlóak ilyen szempontból az egyiptomiakhoz, illetve a perui Nazca-kultúrából származó múmialeletek bizonyítják a szokást az i. e. 200-tól i. sz. 600-ig terjedő időszakból. A gyarmatosítók feljegyzéseinek sokasága pedig mind Észak- és Dél-Amerika lakóinak eme ősi szokásáról tanúskodik. A tetoválás történetére vonatkozó adatok a XVI. sz.-tól megsokasodnak, egyenes arányban a Föld fehér foltjainak zsugorodásával. A XVI-XIX. sz.-i időszakban az amerikai indiánokról, a XVIII. sz.-tól Polinéziáról, majd főleg a XIX-XX. sz.-ban Afrika és az ázsiai területek lakóinak szokásairól kerültek elő fontos adatok. A német W Joest 1887-ben már nagyjából összefoglalta a tetoválás világméretű elterjedését, s azt az alapvető megállapítást tette, mely szerint a tetoválás legmagasabb szintjét a csendes-óceáni szigetvilágban és Japánban érte el. Ezen megállapítása mára változatlanul érvényes. Forrás: Tattoo magazin |
Kapcsolódó linkek:
EU-figyelmeztetés: a piercing és a tetoválás veszélyes
Rákkeltő lehet a tetoválás eltávolítása?
Tetoválás - önkifejezés vagy divat?
Tetoválások
Orosz börtöntetoválások
Nonfiguratív és figuratív ábrák gyűjteménye
Arc- és fej-tetoválások
Fotó: Unger Tamás
