Az "Istenkáromlás - Mel Gibson: A passió" című publicisztika se más, mint csatlakozás a körülötte csapott példátlan reklámértékű felhajtáshoz. Ingyenreklám a rendező feltételezett célját kiszolgálva, még akkor is. ha a negatív felhangok dominálnak benne. Persze a kritikus dolga kritizálás és minden néző egyúttal született kritikus...
Ekkora hírverés mellett garantált a kasszasiker és mindenki kialakíthatja a saját véleményét, ha látta a filmet. Engem nem borzasztott el és az istenkáromlás meg teljesen abszurd közelítés, mert ez a film számomra nem Jézus szenvedéseit mutatta meg, hanem az emberek fogékonyságát a mások kínzásának élvezetére, miközben felvillantotta a könyörület és a szeret erejét is. Nem tudhatjuk mennyire közelítette meg az akkori valóságot, de ez nem is lényeges.
Az talán igaz lehetne, hogy senkinek se kellett volna megszólalnia ez ügyben, de akkor a szerző miért tette? Miféle lelkismeret nevében és kiket félt az önálló véleményalkotástól? A fiatalok számára ez igazán nem "kegyetlen" film és a vérről ráadásul pontosan tudják, hogy művér, a sátánról, hogy egy klón animáció. Maga a történet megfelel a bibliában leírtaknak, így aki ismeri, tud viszonyítani, aki nem, az esetleg előveszi és végiggondolja. Nem hinném, hogy gagyinak kell nevezni azt, ami nem érint meg, avagy nem felel meg túlcirkalmazott agyunknak. Jézusra kellene gondolni, aki szerint "boldogok az együgyűek..", no meg arra, hogy nem céltalanul történnek meg a dolgok velünk. Ráadásul egy igazán gyenge film soha nem kelt ekkora indulatokat!
Pungor Zsuzsanna
Vasszécseny
kovacsnezs_KUKAC_ontsz_PONT_hu
Vonatkozó cikkünk:
Istenkáromlás
- Mel Gibson: A Passió
