A Mogyorósy Szilárd balesetének okait, a balesetének okait taglaló cikken magam is felháborodtam, de többszörösen érintettként nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy leírjam-e, szabad-e megfogalmaznom a gondolataimat?
Nem szerencsés gondoltam mert szakmabeliként nem szabadna megszólalnom, kritikát megfogalmaznom, és talán azért sem, mert ez a tragédia sokkal, de sokkal megrázóbb volt számomra, mint bármely olyan eset, amihez már számtalanszor riasztottak engem is, mint újságírót.
Mégis úgy érzem, hogy meg kell szólalnom, mert amikor kiértem a helyszínre, már nem tudósító voltam, hanem egy olyan ismerős, ( csak azért nem írom, hogy barát, mert tudom, hogy Sziszinek voltak, vannak olyan BARÁTAI, akikhez sokkal mélyebben, erősebben kötődött, mint hozzám, de én is nagyon jól ismertem, és nagyon szerettem Őt ) aki megdöbbenve állt azt látva, hogy kik és kit gyászolnak, már ott a helyszínen.
A tragédiát szenvedett fiú összetört édesapja könnyeivel küszködve kért, hogy ne legyen nagy felhajtás az ügyből, épp elég feldolgozniuk azt, ami történt...
Én ezt ott azonnal elmondtam a helyszínre érkező valamennyi kollégának.
Voltunk már olyan tragédiáknál a helyszínen, ahol az érintett család mindennemű híradást megtiltott, és ezt mindig tiszteletben is tartottuk.
Itt ilyen határozott lépés (sajnos) nem történt, ne is legyen gyakorlata ebben egyetlen családnak sem, de a jelzést mindenkinek érteni kellett volna, hiszen ha már a rendőrség képviselője is úgy fogalmaz, hogy egy légibalesetet nem lehet elhallgatni (nem is ez lett volna a cél) a közvélemény elől, akkor arról be lehetett volna számolni úgy is, hogy az ne sértse senki érzéseit, legmélyebb gyászát.
Volt, aki ezt megértette és lehetőségeihez képes így járt el, és volt, aki nem...
Utólag pedig még ízléstelenebbnek érzem a megjelent utalásokat, találgatásokat, a baleset körülményeinek részletezését. A helyszínen lévő barát nyilatkozatának közlése sem pontos, mert nem azért kérte, hogy "ne csináljanak ebből hírt", mert hogy "ez nem érdekes", hanem pontosan azért, mert a családtagoknak, akik időközben elmentek onnan, ez volt a kérése...
A tragédia és a végső búcsú hatása alatt nehezen dolgozza fel az ember ezeket a sorokat, amikor tudja, hogy az életet és embertársait nagyon szerető, nagy szívű fiatalemberről jelentek meg, aki sokkal méltóbb búcsúztatást, vagy e helyett még inkább néma csendet érdemelt volna.
Németh Zsolt
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
