Nem mindennapi kiállítás nyílt péntek este a szombathelyi Végállomás Klubban. A 16 éves Wiktora Gellért 4 Hús című tárlatán a hagyományos képek mellett kollázsok, digitális alkotások, vetített anyagok, különféle tárgyak és gördeszkákra festett munkák is helyet kaptak. A megnyitót performansz kísérte: három, egyforma ruhába öltözött gyerek vonult körbe a térben, nyakukon lánccal összekötve.
A kiállítás vizuális világa nehezen sorolható be egyetlen irányzatba. A posztpunk és a gördeszkás szubkultúra nyers esztétikája keveredik benne képregényes, japán és underground hiphopos hatásokkal. Egy próbababa is része volt a tárlatnak, nadrágban és cipőben, mellein ragasztószalaggal. Az egyik gördeszka pedig két darabra törve került a térbe, mindkét felén külön alkotással.
A tárlat mennyiségét sem könnyű egyetlen számmal leírni. A papírra és vászonra készült munkákból nagyjából ötven látható, de ezek mellett digitális alkotások, vetítés és térbeli installációk is szerepelnek. Gellért szerint az alkalmazott technikák száma is száz körül lehet, ha minden mozdítható munkáját számba vesszük.
Van, amin hónapokig dolgozik, más negyedóra alatt elkészül
Az alkotásra fordított idő rendkívül változó. Van olyan kép, amelyet többször újrafestett, szétszedett és hónapokig alakított, más munkák viszont alig negyedóra alatt megszülettek. Előfordul, hogy félkész alkotásokat is bemutat, mert számára nem feltétlenül a technikai tökéletesség a fontos, hanem az, hogy az adott munka mennyire fejezi ki azt, amit közölni szeretne.
Az iskolában elsősorban az After Effects használatában szerzett több tudást, a többi technikát nagyrészt autodidakta módon sajátította el. Külön köszönetet mondott Tebeli Szabolcsnak, aki már fiatal korában a szárnyai alá vette, és sokat segített neki az alkotói útján.
A képregények és a keleti kultúra különösen erős hatással voltak rá. Saját becslése szerint a képregények világa, karakterei és történetvezetése akár az alkotói gondolkodásának hetven százalékát is meghatározhatja. A japán kultúra iránti érdeklődése pedig egészen kisgyerekkoráig nyúlik vissza.
A gördeszkás és hiphopos világ mellett az amerikai underground, a mediterrán színvilág, a spanyol és mexikói kultúra is megjelenik az inspirációi között.
Saját vérét is használja az alkotásaihoz
A kiállított munkák közül különösen közel állnak hozzá azok, amelyekben személyes történetei és tárgyai is megjelennek. Ilyen például a második gördeszkája, amelyet kettétörve, a két darabon különböző alkotásokkal állított ki. Egy korai, nővérfigurát ábrázoló munkáját szintén feldarabolta, majd összevarrta.
Több képéhez saját vérét is felhasználta: összegyűjtötte, majd festékbe keverte. Ezeket a munkákat különösen személyesnek érzi. Nem véletlen, hogy a kiállításra elsősorban olyan alkotásokat válogatott, amelyekben önmagát tudja megmutatni. Sok megrendelésre készült munkáját például nem is hozta el, mert azok nem feltétlenül az ő saját világát képviselik.
Gellért szerint a művészet elsősorban önkifejezés, és számára most az a legfontosabb, hogy ezt a lehető legőszintébben mutassa meg.
A megrendeléseknek ugyanakkor megvan a maguk helye. Szerinte ezek tapasztalatot és ismertséget adhatnak egy fiatal alkotónak, de anyagi szempontból nem igazán tudja megközelíteni őket. Nem szeretné, ha a megélhetés kényszere elvenné a kedvét attól, amit szenvedélyből csinál.
„Szeretnék a teremtő része lenni a társadalomnak, és nem csak a fogyasztó” - fogalmazta meg az egyik legfontosabb gondolatát.
Azt nem gondolja, hogy a képeivel meg tudná változtatni a világot. Annak viszont már örül, ha valaki talál bennük egy színt, egy gondolatot vagy egy olyan részletet, amelyben önmagára ismer.
A mozgókép is egyre fontosabb szerepet kap
Bár a kiállításon elsősorban állóképekkel találkozhatunk, Wiktora Gellért a mozgókép világában is otthonosan mozog. Film- és animációkészítéssel foglalkozik, és már a Vasfilm fesztiválon is díjat kapott egy munkájáért.
A mozgóképet azért érzi különösen közel magához, mert a képek mellett a hang, a színek és az idő múlása is része lehet a történetmesélésnek. Az analóg technikákat ugyanakkor szintén szereti: fontos számára, hogy az alkotásnak legyen tapintása, illata és fizikai jelenléte.
Zenekarokkal is dolgozott már, többek között a Kugler számára készített videóklipet. A munkában azokat az underground és ellenkulturális hatásokat tudta összesűríteni, amelyek saját alkotói világát is meghatározzák. A klip frame by frame animációval készült, vagyis képkockáról képkockára rajzolta meg a mozgást. Ez több mint ezer különálló rajzot jelentett, ami nem kevés türelmet igényel.
Wiktora Gellért a munkáit általában sajátos rituáléval kezdi: zenét hallgat vagy maga is zenét készít közben, fotózik, sétál, majd időnként félreteszi a képet, hogy később újra elővegye. Az alkotás szerinte egyszerre ösztönös és tudatos folyamat, amelyben nemcsak ő alakítja a képet, hanem a kép is alakítja őt.
A 4 Hús című kiállítás pedig ennek a folyamatnak egy pillanatfelvétele. Sokféle technikával, személyes történettel és kulturális hatással, de egyetlen közös szándékkal: megmutatni valamit abból, ahogyan egy fiatal alkotó látja a világot.
