A háború lázában ég a város
Ferenc Ferdinánd trónörökös és feleségének szarajevói meggyilkolását követően a közbeszéd fő tárgya a küszöbön álló háború volt. A viszály kirobbanásának lehetősége egyszerre volt lelkesítő és rémisztő.
„A békés polgárságot nem igen szokta lelkesiteni a háboru. – Nagy megpróbáltatást, nyomort és szenvedést jelent még egy diadalmas hadjárat is s évtizedekig nyögi az ország a vér és vagyoni áldozatot. Az értékek lerongyolódnak az ágyuk rombolásának nyomán s a golyók zápora a kereskedelmi élet husos erezetét tépi cafatokba. Mégis ma bankár és nagykereskedő, gyáros és börze-spekuláns megtorlás után kiált s az egész monarchián keresztül perzsel a harci tűz.
- Háborut követelünk!
A lelkeket mintha valami elviselhetetlen nyomás, a rombolásnak delejes ösztöne szállta volna meg, önuralmát vesztve rohan ki irodájából és munkája műhelyéből a kulturember s nem törődve vagyonnal és jóléttel, csak bosszut és háborut liheg. Békés családapák, jámbor szobatudósok felejtik a napi élet ezen problémáját, a családi tűzhely lángjának melegét s utcán, kávéházakban megtorlás után kiáltoznak. Mintha az eldobott bomba nemcsak egy nagyszerü emberpárt, országok és népek fenséges eszményét rabolta volna el a földről, de minden családban legyilkolt volna valakit, horkan fel a monarchia területén a közvélemény. Háborut kiált minden zuga ennek az országnak.”
Mi lenne, ha?
Az esetleges mozgósítás és körülményeinek gondolatai a helyi sajtóban is helyet kaptak.
„Ha ugy hirtelenében mozgósitási parancsot kapna a Monarchia, 24 órán belül már indulna is a hadsereg Szerbiát 3 oldalról megtámadni.
Komollyá akkor lenne a helyzet, ha a monitorokat elinditanák Belgrád ellen. Belgrád védhetetlen és ezt a szerbek tudják legjobban… A zimonyi hidat, amit a monarchia és Szerbia együtt épitett, természetesen mindjárt fölrobbantanák a szerbek, mert az épitkezésnél az volt ugyan a megegyezés, hogy aknát egyik hidfőnél sem szabad elhelyezni, de bizonyos, hogy a szerbek nem respektálnák ezt a megegyezést.
Ez különben nem sokat segitene Belgrádon, mert Zimonyban raktáron vannak a vastraverzek, amelyekkel félnap alatt helyre lehetne állitani a hidat s egyébként Zimonyból az exportált helyen levő, semmivel sem védett Belgrádot egy nap alatt rommá lehet bombázni.
Ezekkel a mozdulatokkal párhuzamosan szállitanák a legénységet a hadihajók, melyek az uj tipusu, hatalmas kaliberű ágyukkal hét kilométeres körzetben rögtön megtisztitanák a partokat. A flottát a Lloyd, az Adria és az Ungaro-Croata hajói egészitik ki, amik nemcsak személy- és munició szállitására alkalmasak, hanem különösen az ujabbak, valóságos hadihajók. Ugy vannak épitve, hogy ha szükség kivánja, a dockokban három-négy nap alatt rájuk szerelik a kész páncélokat és fölállitják rajtuk az ágyutornyokat.
A tápvonal is elő van már készitve. A budapesti konzervgyárban most naponta kétszáz ökröt dolgoznak fel, ugyanannyit Pozsonyban, még többet az állami konzervgyárban. A legénység naponta 500 gramm hust kapna…”
Nyári mulatság
A háború rémének settenkedése sem tudta a nyári színházi előadások mulatsága fölött befelhősíteni az eget. Az új színkör megnyitását nagy örömmel fogadta a szombathelyi közönség.
„A Király-utca vége, a Tizenhárom-város sárgára meszelt kis apró polgári kőházai közül hivogatóan tekint be a Sabária felé az uj szinkör, amely boszorkányos gyorsasággal illeszkedett bele Szombathely kulturális életébe. A kedd esti megnyitó előadással a szinház is, szinigazgató is egy csapásra maga részére hóditotta a publikumot s immár magunk is azt mondjuk, egy csöppet sem kell félnie Polgár Károlynak és derék művészgárdájának, hogy a szombathelyi szezont – deficittel zárják.
A szinkör első berendezési munkálatai a kapunyitásra még nem nyertek befejezést, a páholyoknak csak a csupaszt fakorlátjai állanak, azonban néhány napon belül ezek is elkészülnek, a mi nagyban fogja emelni az interiőr meleg harmóniáját.
A helyek elhelyezését szerencsés kézzel oldották meg az épitők. Valamennyi helyről tisztán látni a szinpadra. Az akusztika is jó. A bemutató előadás közönségétől egyetlen panaszt hallottunk csak: a földszint egyes részein türhetetlen nagy a léghuzat. Amit az idéz elő, hogy az ajtók és ablakok nem jól záródnak. Polgár igazgató azonban intézkedett, hogy az épületnek ezt a hiányosságát mielőbb megjavitsák az épitők, igy pár nap mulva már nem lesz ok a panaszra.
Tegnap este operaelőadásban volt részünk. – Mignon-t adták pompás előadásban. A szereplők valamennyien kiválót, tehetségük legjavát nyujtották. A zenekar is brilliánsan oldotta meg nehéz feladatát. Volt taps, tetszés, kihivás bőven.
Ma este a Tündérlaki lányok-at, a pompás Heltay-darabot adják.”
Éjszakai pillangók
A nyári színkör megnyitása után hamarost dolga akadt a rendőrségnek az intézmény körül. A kéregetés egy kifinomult formáját alkalmazó csínytevőket kellett móresre tanítaniuk.
„Estenden, mikor a Király-utcai szinkör homlokán kigyulnak a villamoségők s megelevenedik a szinkör fényárban uszó környéke, fiatal 14-15 éves leányok zsibongó raja lepi el a szinházteret, csupa fejlődő gyermekleányok még, de akiknek szemei már lángot fakasztanak az éhes férfiszemekben. Ezek a korán szárnyra kapott kis lepkék egymás után surrannak oda színházba igyekvő magános férfiakhoz és sorra szólitják meg őket imigyen:
- Fizessen be kérem, a színházba…
A sötét háttérben kaján, kapzsi szemmel rendszerint ott várja az eredményt a kosarasasszony, aki felbiztatta őket a kalandra, mely nem egy esetben csengő pénzeket, ropogós bankókat hoz nem egy kis bátor penészvirágnak…
A rendőrség az elmult estén is három ilyen kisleányt és egy kosaras asszonyt csipett el a szinház körül, akik most aligha drágán nem fizetnek rá az esti kalandhajhászásra. De ráfizetnek a gondatlan szülők is, mert a törvény őket is felelőssé teszi kisleányaik vétekbe botlásáért. ”
1035 csacsi, 70000 analfabéta
A szomorú statisztikák sorában számolt be a szombathelyi sajtó a száz évvel ezelőtti írni-olvasni tudás – pontosabban nem tudás – elkeserítő számairól.
„Vasvármegyében a legutóbbi kimutatások szerint csaknem 70 ezer analfabéta van, pontosan 69,765, ami azt jelenti, hogy vármegyénkben ennyi felnőtt ember nem tud írni-olvasni.
Megdöbbentően szomoru fényt vet ez a 70 ezer irástudatlan Vas vármegye nyomoruságos kulturviszonyaira. Az iskolahiány és a hatóságoknak a tankötelesek beiskolázása körül tanusitott lagymatag eljárása az oka annak, hogy ez a számtömeg elékteleniti a vasi kultúra képét. És még valami nagy oka van.
Herbst Géza alispán évekkel ezelőtt rendeletben utasitotta az összes járási főszolgabirákat, hogy járásuk területén az analfabéták oktatására november – március hónapokban téli tanfolyamokat rendezzenek. A rendelet azonban csak írott malasz maradt, mert alig egy-két helyen szerveztek analfabétatanfolyamot, holott ma kétszeresen szükség volna arra, hogy e vármegyében minden ember tudjon irni-olvasni, mert hisz az uj választójogi törvény az irni-olvasni tudás feltételéhez köti a választójog gyakorlását. De meg fontos közmüvelődési szempontok is kivánatossá teszi, hogy a nép körében a müveltség és tudás legelemibb ismeretei terjesztessenek.
Hetvenezer analfabéta. Egy kicsit sok egy vármegyében… Az állatstatisztika jut eszünkbe, mely azt mondja, Vasmegyében 1035 csacsi van. Néha a statisztika is nagyot téved… ”
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!