Aki valaha is erősítette a BDF hallgatóinak laza kötelékét, ismerheti jól a korábbi főiskolás klubot, annak minden hasznával és rákfenéjével együtt. Napfelkeltétől éjfélig állandó meeting pointként szolgált, nem csak a jegyzetmásolatokat lehetett egy kávé felett kényelmesen keresztbe-kasul bizniszelni, de az ellenkező nem tagjainak vizuális nyilvántartásba vétele is flottul zajlott itt, este meg lehetett rátenni pár péklapátnyi boroskólával, miközben amatőr zenekarok, például a ma már országos jelentűségű Vad Fruttik zenekar bontogatta szárnyait.
Végzetes vonzerejét a klubnak persze mindig is a nyomott árak jelentették, amit viszont csak olyan hátulütővel lehetett élvezni, hogy az ember képébe minduntalan belemászott a defektes kocsmajelleg. Ez a lelkiismeretes főiskolásban a züllés bűnének tudatát, a levegőben pedig áporodott szagot keltett, s mindehhez még jöttek a lelőhetetlen magyar nóták és Bikini dalok a zenegépből.
Lesz szesz
Ezt a romantikus atmoszférát körülbelül tavaly nyárig élvezhették a diákok,
amikor is lehúzták a rolót, s terjedni kezdett egy olyasféle szóbeszéd, amiben az
egyetemmé válást és az alkoholárusítás törvényi korlátozását emlegették egy
lapon. A jogi érv azonban rövid úton kiesett a pixisből azzal, hogy a törvény csak
közoktatási intézmények 200 méteres körzetében tiltja a szeszes italok
forgalmazását. Nyilvánvalóvá vált, hogy házon belül kell keresnünk a válaszokat.
Gadányi Károly, a Savaria Egyetemi Központ elnöke telefonos megkeresésünkre készségesen erősített meg bennünket abban, hogy alapvetően nem az alkoholfogyasztással volt gond hozzátéve, hogy azért egyesek nem voltak éppen a mértéktartás mintapéldányai , nem ebben keresendő a zárás oka, hanem abban, hogy a Savaria Egyetemi Központhoz igényesebb helyet képzelt el. Ehhez kapóra jött, hogy az előző bérlőnek két éve lejárt a szerződése, és nem is úgy teljesített, ahogy azt elvártuk.
Csak beszedték a lét, de nem forgatták vissza?
Tettünk egy kört a klubot eddig vezető Trencsér Tamásnál is, hátha kiviláglik az
érme másik oldala, de nem: Abszolút jogos a döntés, ebbe a koncepcióba mi már
nem fértünk volna bele. Másfajta vonalat viszünk, és nyolc húzós év után már nem
is akartuk mindenáron tovább csinálni. Belefáradtunk, elváltunk.
Ennél sarkosabban fogalmazott egyik-másik főiskolás forrásunk, akik arról beszéltek, hogy az üzemeltetők valójában nagyon is szerették zsebretenni a napi bevételt, de amikor arra terelődött a szó, hogy ennek legalább töredékét illene visszaforgatni a helybe, az már nem volt ínyükre való. Így történhetett meg, hogy évekig éktelenkedett lyuk az egyik ablaküvegen, a szellőzés egyenlő volt a nullával, vagy hogy a női wc lassan használhatatlanná amortizálódott.
Az egykori kidobó szerint nagyvonalúbbnak kellett volna lenni
Ezekre a véleményekre nagyjából rímelt Zsoldos József megfogalmazása, aki az első
években még kidobóként, később vendéglátóipari végzettségéből adódóan
üzletvezetőként állt ugyanitt alkalmazásban. Ő tisztában volt azzal, hogy ez a
hozzáállás hosszú távon gondot okozhat, hiszen mégsem működhet egy kocsma a
rektori hivatal alatt.
Hiába próbálkozott azonban főnökeinél azzal, hogy mit kéne megjavítani, kipótolni, felújítani a klubban, javaslatai ugyancsak süket fülekre találtak. Nem csoda, hogy lassan már a szponzorok sem láttak fantáziát a helyben. Ha valaki nem nagyvonalú, akkor ne várja el, hogy a vendégköre is nagyvonalú legyen vele szemben fogalmazott.
Art Cafés kézben a készülő-épülő egyetemi klub
A főiskolának a Nyugat-Magyarországi Egyetembe olvadás közepette a legutolsó púp
volt a hátán a klub, ennek ellenére már nem bírták tovább szemlélni a minőségi
mélyrepülést, és egy pályázatkiírással parancsoltak neki megálljt.
Miután a Berzsenyi Dániel Főiskola saját hatáskörben dönthetett, hogy kit választ a pályázók közül akik szép számban akadtak, hiszen a megszólaltatott üzemeltető szavaival ellentétben nem nehéz megtippelni a klubról, hogy a reggeltől estig nyitva tartás és a folyamatosan rotálódó vendégklikkek miatt egy igazi aranybánya , Gadányi Károly pedig lapunknak sem tagadta, hogy szívesen passzolná át a gyeplőt jó ismerősének, az Art Cafét vezetgető Panda Istvánnak, így az eredmény rövid úton megszületett.
A főiskolások is eljutottak már odáig, hogy minőségi szeszt kapjanak
A klubhoz kapcsolódó teljes igazságot még mindig csak szűk pólusokon átszűrő
múlt feltérképezése után arcunkat a ragyogó fénynek fordítottuk, és arra voltunk kíváncsiak, mi
lesz a főiskolás bocsánat, egyetemi klubbal a jövőben.
Panda István megkeresésünkre úgy fogalmazott: minden tekintetben teljesen új külső várható, de ugyanazokkal a funkciókkal, vagyis marad a csocsó és a darts, de ide az előtérbe kerül át a vizesblokk, pizzát pedig már a háromszor akkorára kalibrált pultnál lehet majd kapni. A belső tér majdnem tégláig le lett bontva, volt nyílászárócsere, gipszkartonozás, teljes átfestés, az ülő-alkalmatosságokra puha kárpit kerül, és világos színekbe fog burkolózni a pincehelyiség.
Az április közepére saccolt nyitást követően színvonalat szeretnénk adni elérhető áron. A főiskolások is eljutottak már odáig, hogy minőségi szeszt kapjanak, ne a hatszáz forintos vodkát, hanem Eristoffot. Itt eszünkbe ötlik, hogy az előző bérlők csak diákigazolvánnyal rendelkezőket engedtek le a klubba, de vajon az új imázst is csak a hallgatókra szabták? Nem rekesztünk ki senkit hangzott a válasz, de a kulturált mulatást mindenkitől elvárják, aki lecaplat a BDF portával szemközti, sokat látott lépcsőkön.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
