A ház úrnőjének büszkesége
Ha karácsony, akkor a menüből nem hiányozhat a bejgli. Mi is leteszteltünk A nagy sörteszt – Embert próbáló kortyolgatás 2009. September 09. 13:13 hat darabot, és végül arra jutottunk: jobb, ha megpróbáljuk otthon elkészíteni, abból talán még kisül valami. Ugyanis azok között, amiket mi vettünk, néhány igencsak minősíthetetlen volt. Nemcsak ízre, hanem illatra is. Bár az utóbbit ez esetben szagnak nevezhetnénk.
Készüljön bár omlós, avagy egyszerű kelt tésztából, legyen a tölteléke dúsabb vagy soványabb, mindig büszkesége a ház úrnőjének, akkor is, ha nem ő maga készítette, hanem a cukrásztól hozatta
– írja Ínyesmester 1932-ben. A mester nem volt más, mint Magyar Elek újságíró és gasztronómiai szakíró, akinek Az ínyesmester szakácskönyve című munkája ma is a gasztronómiai irodalom egyik legismertebb műve.De lássuk, milyen bejgliket is neveztünk be a nyugatos versenyünkbe, illetve azt is, melyikkel nem vall szégyent a gyártója! Mindegyik bejglink mákos, aminek igen egyszerű az oka: a diós a legtöbb helyen elfogyott. Ezért döntöttünk úgy, hogy legyen egységes a mezőny. A bejglik között akad egy kakukktojás is, azzal kezdjük, és haladunk a legjobb felé.
Ronda és finom!
A legjobb bejgli címet egyöntetűen a Zalaco Pékségben vett sütinek adományoztuk volna, de amikor kóstolás után megnéztük a címkét, a következőt olvastuk rajta: mákos kalács. Vagy az eladó volt figyelmetlen a kiszolgáláskor, vagy mindenképpen ránk akarta sózni az árut. Mindegy is, mert cseppet sem nehezteltünk rá, és arra jutottunk: a legfinomabb bejgli a mákos kalács.
A versenyből semmiképpen nem akartuk kizárni, ezért a különdíjat szavaztuk meg ennek a sütinek. Igaz, a külleme és az íze nem egyenes arányos egymással. A tévében régebben ment egy csoki reklám azzal a szlogennel, hogy ronda és finom. Ez a mondat most teljesen ráhúzható a kalácsra: mire a szerkesztőségbe ért, majdnem négy darabra esett, de az íze a házias ételekét idézi. Hólyagos, puha, könnyű tészta, kellemes, kicsit citromos ízű mákkal – 450 forintért.
Nem mindig élvezet, ha hosszú!
Az ötödik (mert ugye a kalácsot nem számoljuk bele), egyben utolsó helyen a Berari Pékség bejglije végzett. Igaz, az összes közül ez volt a leghosszabb, de más érdeme nincs is. Azonban döntsék el Önök, ha kóstolják, hogy egyáltalán ez érdem-e vagy éppen merénylet az ízlelőbimbók ellen. Megállapítottuk, hogy a tölteléknek olyan íze van, mintha fáradt olajban pácolták volna a mákot.
Egyes feltételezések szerint viszont szimplán avas alapanyag került a bejglibe. Egyébként 500 forintot kérnek érte a pékségben, de ha a sütinek van valamiféle szépséghibája, mondjuk sütés közben kirepedt az oldala, akkor 350-ért hozzánk vágják. Külsőleg egy vékony kalácskára hasonlít, ízre meg… ki tudja. De nem bejgli, az szent. Legalábbis csak a neve az.
Itt valami bűzlik!
Ennél még a teszkós is tisztességesebb, mondta egyik kollégánk, és tényleg: ha választani kell két rossz közül, akkor a kevésbé rossz a Tescoban forgalmazott, de a győri Ceres Zrt. gyártotta bejgli, 389 forintért. Azzal semmiképp nem vádolhatjuk ezt a sütőipari terméket, hogy se íze, se bűze, mert az utóbbiból kijutott neki rendesen.
Műcitrom vagy citromos légfrissítő szagát árasztja, ha kibontjuk a csomagolásból. Ha nem tesszük, akkor díszként is funkcionálhat az ünnepi asztalon, mert külsőleg egész formás, szép aranybarna, olyan tigriscsíkos, amilyennek lennie kell. Ízre pedig, mint a rossz kalács. De legalább puha a tésztája.
Próbálta már az új gyári ízt?
A dobogó harmadik fokára a Matchban vásárolt, de a Ferrosüt által gyártott bejgli kapaszkodott fel. Ez egyben a legkisebb és a legolcsóbb is mind között, 325 forint. Ha valaki még nem tudja, de kíváncsi arra, hogy milyen a gyári íz, az feltétlenül vegye meg! Legalább tapasztalás útján megismerkedhet magával a fogalommal.
Ha már a teszkós bejgli büdös volt, akkor annyiban felüdülés ezt kóstolni, hogy ennek nincsen szaga. Ami viszont megadatott neki: tömör tészta és vastag máktöltelék. Annyit állapítottunk meg, hogy két üveg sört elfogyasztva e bejgli mellé, talán részesülhetünk valamilyen kis gasztronómiai élvezetben.
Egy falat bejgli, egy pohár sör, egy falat bejgli, egy pohár…
A második helyen a Sparban vásárolt bejgli végzett, amit a budapesti Tortás Cukrászat gyárt. Ez már közelít ahhoz a sütihez, amit kerestünk, de még mindig nem az igazi. Elvétve akad benne mazsola, bár aki nem rajongója az aszalt szőlőszemeknek, talán örül is az effajta spórolásnak. A máktölteléket egy pici citrommal (persze nem aromával) lehetett volna doppingolni, ezt hiányoltuk belőle, mert enélkül nincs karakteres íze a tölteléknek.
Vékony tészta – vastag mákréteg, eme párosítás mentén készült a bejgli. Viszont a máknak van némi keserű utóíze, tehát nem árt bekészíteni, mondjuk a fentebb említett sörből egy pohárral, amivel leöblíthetjük. Vágni nehezen lehet, mi is attól féltünk, hogy alkotóelemeire esik szét. Legjobb, ha törünk belőle egy darabot és csak úgy elnassoljuk.
Íme, a bejgli!
Most pedig dobpergés hallik az első helyezettünk tiszteletére, ami nem más, mint a Rózsa Cukrászat bejglije. Ezt tömören így dicsérte kivétel nélkül mindenki: a bejgli! Kívül is, belül is, amilyennek lennie kell. Mi sem bizonyítja jobban az elismerést, mint az, hogy a kóstolás után el is fogyott az utolsó morzsáig, nem úgy, mint gyengébb minőségű társai (vagyis a klónok), akik még itt árválkodnak az asztalon…
Sajnos a receptet, vagyis a műhelytitkot nem tudjuk megosztani Önökkel, ugyanis a csomagoláson nem tüntette fel a gyártó a hozzávalókat. Tehát homály fedi (egyelőre) eme gasztronómiai remek alapanyagait. Legalább addig sem vész el a varázs.
Búcsúzóul idézzük egyik kolléganőnket, aki ugyan kimaradt a tesztből, de az asztal felé kószálva meggondolatlanul elemelt egy szelet bejglit, és ennyit fűzött hozzá az első falat után:
Hű, de szar!
(Lássuk be, manapság a szart sem osztogatják ingyen…)Mindenkinek kellemes ünnepeket, a ház úrnői pedig vigyázzanak a büszkeségükre!
