Olcsó dobozos sörök állnak sorban a szerkeztőségi asztalon, várva, hogy semmitől sem elrettenő kommandónk rájuk vesse magát. Mint tettük ezt korábban a világuralomra törő csokimikulásokkal Vigyázat! Támadnak a télapók! 2008. November 30. 21:29 , az üdítőitalnak álcázott cukros és festékes vízzel „Te, én mindjárt idehányok!” – üdítőitalokat tesztelt a Nyugat.hu 2008. November 03. 17:55 , és az agysejtpusztító kommersz féldecisekkel Ha illatozik, akkor gyanús - a Nagy Kommersz Teszt 2008. March 26. 19:51 . De nem ijedünk meg, lelkiismeretesen teljesítjük küldetésünket.
A sörök dialektikus kapcsolata
Igazi sörivó soha nem iszik citromos sört
– hangzik el az elején a megdönthetetlen állítás. A tesztelésre vásárolt dobozos sörök között ugyanis van ilyen is, a rutinosabb poharazgatók gyanakodva figyelik a citromsárga, halványzöld színekben játszó dobozt. Meg is egyezünk, hogy ezt hagyjuk a végére.
Előtte azért igyekszünk kitalálni a citromos sör származásának alapgondolatát, úgy véljük, az osztrákok Radler nevű förmedvényéből nőtte ki magát. A kis alkoholtartalmú italt üdítőként, energiaitalként ajánlották, főként bicikliseknek. Már akkor sem ízlett.
Aztán kiválasztottuk a teszt nyitósörét. Pál T. Gábor (Pálté) kollégánk azonnal felfedezi a dialektikus kapcsolatot a sörterméklista alsó szélén lévő, most asztalunkon sorakozó olcsó italok, és a prémiumkategóriába tartozó, brandként is ismert sörök között. A hasonlat egyébként kézenfekvő, a doboz színösszeállítása a nagyobb testvért idézi, néhány esetben pedig a gyártó cég is ugyanaz. Mint az autóknál, mondjuk, ugyanaz a konszern gyártja a Porsche-t és a Skodát, de mekkora különbség van a két járgány között.
Ettől be tudnék rúgni
Tehát elsőnek a Kühles Blondes nevű sört nyitja meg e sorok írója, Pálté azonnal mondja, ez az Ottakinger márkára hasonlít. Kiderül, hogy sörillata van, töltögetjük a poharakba, tűrhetően néz ki a habja is. Csak négyen kóstolunk, Lilla kolléganőnk közli, ő csak a citromos sört hajlandó megkóstolni.
Én ettől a sörtől be tudnék rúgni
– mondja ki a verdiktet Pálté, aztán kijelenti, ő úgy méri a sör minőségét, meg tudna-e belőle annyit inni, hogy sikeres legyen a tudatmódosító hatás. Ekkor vesszük észre, hogy a Kühles Blondes-t tényleg az Ottakinger cég gyártja, az Aldi-ban 199 forintért kapható. Tehát véletlenül elsőre belenyúltunk egy komolyabb sörbe. Ízlik is mindenkinek, a maradékot félretesszük, jól jön az még a teszt után.Sixtusbrau a következő, doboza olyan, mint a Reininghausé. A dobozán kilencágú korona, nem stimmel a névben foglalt hatos számhoz, az osztrákok gyártják. Összetétele víz, maláta, komló, komlókivonat.
Fagyálló nincs benne
– utal a kolléga a jó húsz évvel ezelőtti osztrák boros, fagyállós botrányra. (Fiatalabbaknak: több, Ausztriában termelt borban találtak fagyállót az ellenőrök.) Gyöngyi főszerkesztőnk szerint a legszebb dobozú, minket inkább íze érdekel.Egy korty után szar, három után a világ legjobb söre
Pálté arra hívja fel a figyelmet, sört kóstolni csak nagyobb mennyiségben lehet.
Ha iszol egy korty Guiness-t, szar
– mondja –három korty után meg a világ legjobb söre.
Ezen felbuzdulva elmeséljük, hogy a karneválon egy római liktorral, két legionáriussal, két germán barbárral és két gallal - név szerint Aszterix-szel és Obelix-szel - ittuk az ír sört a kelta kocsmában. Mi ez, ha nem az igazi multikulti?
Itt azonban nincs ír sör, most csak a Sixtusbau, amiről akár Michelangelo is eszünkbe juthat, mármint a Sixtus kápolna és az Utolsó vacsora. De Pálté szerint a Sixtusbau illata egyáltalán nem bíztató, főszerkesztőnk azt mondja, keserű a mellékíze. Pálté kijelenti, ez nem keserű, olyan, mintha a kocsmában régen tisztították volna ki a sörcsap vezetékét. Szénsav sem nagyon van benne, a társaság rendesen leminősíti a kápolnanevű italt. Ami szintén Aldis, ára 129 forint.
Következik a Berg Kőnig, vagyis a Királyhegy. Aldi, 109 forint. Színe a Lövenbrau-ra hasonlít, a habja egészen jól néz ki. Kis vita bontakozik ki, miszerint a dobozos sörnek is olyan habja kell-e, hogy legyen, mint a csapoltnak. Igyekszünk rendet rakni a fejekben, úgy tudjuk, a dobozos összetételében nem különbözik az üvegestől, a hosszabb fogyaszthatósági időt a fémdobozba zárásnak köszönheti.
Akinek a Kőbányai is prémiumsör…
Illatát nem tudjuk beazonosítani, megegyezünk, hogy semleges, semmi különös. Viszont csak három százalék az alkoholtartalma, így akár üdítőitalnak is elmenne. Pálté jósol, az első sörnél nagyon magasra tettük a mércét, véletlenül rányúltunk a legjobbra. Ne menjünk ennyire előre, de nem beszél butaságokat. Egyszerűen nem jó a Berg Kőnig, összehúzza az ember száját.
Jön egy pilseni típusú, a Grafenwalder. A Lidlben vettük 145 forintért, doboza bíztató. Német sör, 4,8 százalék az alkoholtartalma. Az illata csalódás, íze viszont nem rossz. Érkezik Farkas Balázs, akinek ízlik, de azt mondja, ezen nem kell csodálkozni, neki már a Kőbányai is prémiumsörnek számít. Kicsit savanykás, de a jobbak közé soroljuk. Balázs szerint állott íze van, félre is rakjuk.
A következőnek nemes egyszerűséggel Beer a neve. Pálténak tetszik a minimalista dizájnú doboz, bennünk csak negatív előítéletet kelt. Három százalékos, lengyel termék, a Lidlben vettük 99-ért.
Szocialista retro
– mondja főszerkesztőnk. Pálté szerint nem rossz az illata, ízre Stari a harmadik helyre sorolja. Mi viszont kellemetlen mellékízét érzünk, egy korty után ki is öntjük a gyűjtőpohárba. Pálté gyömbéres, citromos mellékízt érez, meg is mondja az okát, az alacsony alkoholtartalmű söröket ízaromákkal próbálják formába hozni. A dobozán viszont nem szerepel adalékanyag.Se íze, se bűze…
Jön a Finkbrau, erről Pálté azonnal kijelenti, hogy nem szereti. Mégpedig azért, mert nagyon emlékezteti a Gösserre, amit utál. Valóban, ez is német gyártmány.
Csak egy kicsit, mert hányni fogok
– riogat egyikőnk. Lidl beszerzés, 135 forintért. Miközben töltögetünk, Pálté előadja kívánságát, egyszer szervezhetnénk egy ínyenckóstolót is, lazac, kaviár, Tokaji bor. A Finkbrau 4,8 százalékos, az illata nem rossz, Farkas Bazsi szerint viszont az íze szar. Hát igen, akinek a Kőbányai az etalon…
Pálté azt mondja, a sok szénsav elviszi a bulit, de nem jó. Valaki megint a hányást emlegeti, főnökünk ezt utasításban tiltja meg. Pedig fotósunk készíti a gépet… Bazsi közben panaszkodik, a hétvégén egy fél üveg whiskyt kellett meginnia, ez a kóstolgatás meg sem kottyan neki. Nem tudjuk, sajnáljuk vagy irigyeljük-e. A Finkbrau teljesen semleges, se íze, se bűze. Pálté kijelenti, ettől nem lenne hajlandó berúgni. Az ítéletet nem tudjuk megfellebbezni.
Az utolsó előtti doboz érkezik, Deep, lefordítva nemzeti prémium sör. Ez is lengyel, 4 százalékos, a Lidlben 119 forint. Bazsi szerint a dobozának színe a cseh Krusovice-re hasonlít, mi értetlenül nézünk. Tripli sec illatot érzünk, furcsa, hogy egy likőrre asszociálunk. Farkas Bazsi fagyiízt érez, Pálté szerint a Deep-é a legszarabb íz. Azt mondja, ennél szarabb sör biztosan nincs a világon. Szerintünk sincs, habár mi ittunk már kazah, örmény, bolgár söröket is. Főnökünk sajnálja a lengyeleket, ha ilyen a nemzeti prémium sörük, szerintünk az elnevezésen ők is felháborodnának.
Komoly fegyver a sörkedvelők ellen
Jön az utolsó, a citromos sör. Neve egyértelmű, Beer and Lemmon. Most kapcsolódik be Lilla kolléganőnk, aki erre tartogatta ízlelőbimbóit. Gyöngyi szerint ez női sör, háromdecis osztrák termék, az Aldiban bukkantunk rá, ára 139 forint. A Gösser gyártja, összetétele komló, maláta, citzomaroma, karamell, cukor, meg egy csomó E-vel kezdődő adalékanyag.
Illata nagyon citromos, pedig cak aromát tartalmaz, Gyöngyi szerint olyan, mint a Bambié volt valamikor. Színe – milyen meglepő – citromsárga, Lillának sem ízlik. Pálté egy kanalas orvossághoz, főnökünk limonádéhoz hasonlítja. Megegyezünk, nem hasonlítható össze a többivel, külön kategóriát képez. De a tetszésünket nem nyerte el, tőlünk nyugodtan porosodhat az üzletek polcain.
Nem maradt más hátra, megpróbálni rangsorolni a megkóstolt söröket. Nem okozunk ezzel nagy vitát, gyorsan kialakul a végső sorrend. Az első helyre a Kühles Blondest helyeztük, a másodikra a Finkbrau-t, a harmadikra pedig a Sixtusbraut. A többit pedig értékelhetetlennek minősítettük, mint komoly fegyvereket a sörkedvelők ellen.
Ennyi volt tehát nagy sörtesztünk, reméljük, főnökünk hozzájárul, hogy valamikor majd igazi söröket is tesztelhesünk. Hazafelé mindenesetre legurítunk egy jó korsóval a Thököly utcában…
