Ötvenöt másodpercig fogjuk meg egymás kezét

2011. október 23-án, vasárnap déli 12 órakor - a harangszó megkondulásakor – az 1956-os forradalom és szabadságharc kirobbanásának ötvenötödik évfordulója alkalmából; erre biztat mindenkit a Nehezebben Élők Pártja (NÉP), amely, mint ismeretes, a nyár derekán alakult meg Harasztifaluban, s jogerős határozattal nyilvántartásba vette a Vas Megyei Bíróság. A NÉP egyik legfőbb célja, hogy a mintegy nyolc-kilenc millió, egyre nehezebb sorban élő hazánkfiának az életminősége javuljon, javulhasson. Középen – egyfajta mozgalom részeként – kíván valamennyi demokratikus érzelmű, gondolkodású közösséggel, civil szerveződéssel, egyesülettel, egyénnel összefogva, együttműködve tenni azért, hogy soha többé ne lehessen Magyarországon (fél)diktatúra. Az értékeknek, a szakmai tapasztalatoknak, a „bölcsesség-halmazoknak” végre össze kell(ene) adódniuk, hogy – a szürkeállományok olvasztótégelyébe kerülve – országnyi, igazi, a kirekesztés fogalmát sohasem ismerő közösség teremtődhessen. S alapfogalmak lehessenek: önzetlenség, szolgálat, szolidaritás, tolerancia, humánum, megértés…

2011. október 23-án délben ki-ki azért (is) fogja meg a másik kezét, aki magányosan él, az kulcsolja össze azt – a szó szoros, vagy akár csak szimbolikus értelmében - tiszta szívvel, hogy együtt, közösen emlékezzen, emlékezhessen meg az 1956-os forradalom kitörésének ötvenötödik évfordulójára, azokra, akik már nem bírták tovább a diktatúra szorítását, nem voltak képesek elviselni a képmutatást, a megaláztatásokat, emberi szabadságjogaik sárba tiprását. Fölemelték szavukat azért, amiért az ígéretek köszönő viszonyban sincsenek a mindennapokban megtapasztalt nyomorúságos helyzetükkel, a hazugságokat már soha többé nem akarták igazságként elfogadni, földolgozni, megemészteni. Nem tudták és nem akarták megérteni, hogy miért csupán egy szűk réteg – a korlátlan hatalom gyakorlói és a hozzájuk közeliek (családtag, kebelbarát, valamint diák-, elv-, üzlettárs…) – számára létezik, létezhet csak élhető élet Magyarországon.

Ötvenöt másodpercig tartó kézfogásunk alatt (is) gondoljunk az ’56-os forradalmárokra, mártírokra, meghurcolt családtagjaikra, a mások méltóságáért mindenkor önzetlenül küzdőkre; merítsünk erőt ahhoz, hogy mi se hagyjuk szó nélkül, ha méltánytalanság ér bárkit – avagy éppen bennünket -, ha hiányát érezzük a szabadságnak (liberté), az egyenlőségnek (égalité), a testvériségnek (fraternité).

A 2011. október huszonharmadikának delére meghirdetett ötvenöt másodperces kézfogás kezdeményezését szépnek tartja Gyenes Judith, Maléter Pál honvédelmi miniszter – akit 1958. június 16-án végeztek ki mártírtársaival együtt - özvegye, akinek sokakkal együtt fáj az, hogy az utóbbi időkben egyre inkább elhalványodni látszik 1956 szellemisége, lényege, példája.

A Nehezebben Élők Pártja arra inspirál, buzdít, kér mindenkit: a sanyarú sorsúakat, továbbá az azokkal szolidárisakat – vallási hovatartozástól, nemtől, korosztálytól, foglalkozástól függetlenül -, kenyér- és munkakeresőket, hogy aktívan közreműködjenek, küzdjenek olyan é r t é k e k megteremtésében, létrehozásában, amelyek Magyarországon – az Európai Unió szívében – nem csak egymillió, hanem az egyre reménytelenebbül, elviselhetetlenebbül élő tömegek létviszonyain érdemben javítanak.

Az ’56-os forradalom 55. évfordulóján 55 másodpercig tartó kézfogással ki-ki azt is nyomatékosít(has)sa – önmagában, kisebb-nagyobb közösségben -, hogy a forradalom mártírjainak áldozata nem volt hiábavaló, példájuk ma, 2011-ben is erőt ad(hat) ahhoz, hogy ne hagyjuk azt, hogy a rólunk szóló döntések nélkülünk (avagy ránk csupán álhivatkozással), illetve valójában ellenünk születhessenek meg. Amiként az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, Eleni Tsakopoulos Kounalakis fogalmazott: „Magyarország tartsa meg a szabadság és a demokrácia irányát”. Olyan sarkalatos törvényeket – továbbá rendeleteket, határozatokat… - fogadhassanak el, amelyek valamennyi honfitársunkat, az egész nemzet felemelkedését szolgálják. Mindenkor tekintetbe veszik az európai értékrendet, egyben az egyetemes emberi alapjogokat. Nem sértik senki méltóságát; földi létezésünk boldogságba, boldogulásba vetett hitét nem ássák alá; jövőképünket nem degradálják, s nem kényszerítenek bennünket szolgasorsi vegetálásra, az abba való belenyugvásra, -törődésre.

Legyünk hűek 1956-hoz, hiszen Magyarország helyét annak erkölcsi, lelki öröksége jelöli ki a világban. Legyünk hűek önmagunkhoz; ne csak ötvenöt másodpercig, napig, évig. Sokszor ötvenöt évtizedig.

Szenkovits Péter, újságíró, a Nehezebben Élők Pártja (NÉP) elnöke