A megyében elsőként, négy éve vezették be a német-magyar két tanítási nyelvű oktatást. Hogy érzi, kedvelt a diákok körében a tagozat? Beváltotta a képzés a hozzá fűzött reményeket?
Nagyon szépen haladnak a gyerekek, és közkedvelt a két tanítási nyelvű oktatás. Évekkel ezelőtt úgy gondoltuk, hogy bár az unióban az angol a hivatalos nyelv, de a határ közelsége miatt a német ismerete legalább annyira fontos az itt élőknek. Már első osztálytól heti öt órában tanulják a nyelvet a gyerekek, német anyanyelvű lektor is foglalkozik velük. Ezen kívül vannak tantárgyak, amelyeket már alsóban németül oktatunk, így a rajzot, a technikát és a testnevelést. Felmenő rendszerben jelenleg az alsó négy évfolyamon működik ez a képzés, jövőre pedig elérünk az első felsős évfolyamhoz is.
Ehhez már előkészítettük a tantervet, terveink szerint nem csupán készségfejlesztő tantárgyakat, hanem a természetismeretet, az úgy nevezett idegen nyelvi civilizációt, ének-zenét és az informatikát is németül tanulják majd a diákok. Ennek megvalósításához kiváló felkészültségű német nyelvszakos tanárokkal rendelkezünk, akiket a másik szakuk alkalmassá tesz arra, hogy ezeket a tantárgyakat oktassák.
A határ mellett, például Oberwartban több kéttannyelvű iskola is működik. Van valamiféle kapcsolatuk ezekkel az intézményekkel?
Több, mint húszéves partneri kapcsolatunk van az oberwarti Europäische Mittelschule-lal. Velük együttműködve valósítunk meg egy nyelvtanulási projektet, amelynek a lényege, hogy egyes tanítási napokra kivisszük az osztályainkat, majd mi fogadjuk az onnan érkezőket. Így a gyerekek gyakorolhatják a nyelvet, miközben motiválva is érzik magukat az önkifejezésre, a nyelv mélyebb elsajátítására.
Ugyanezzel a partneriskolával harmadik alkalommal veszünk részt a Comenius nemzetközi iskolai együttműködést elősegítő projektben, amelynek keretében idén további öt országgal dolgozunk együtt. A „smile” elnevezésű projekt lényege, hogy a tanulókat inspiráljuk és motiváljuk a nyelvtanulásra, a kölcsönös látogatások során új módszereket adunk át egymásnak, tanulunk egymástól. Az oberwarti iskola mellett egy angol, egy török, görög, spanyol és norvég iskolával dolgozunk együtt. Márciusban Norvégiába utazunk, hogy új ötletekkel gazdagodjunk.
Minden osztályban kéttannyelvű oktatás folyik?
Nem. Jelenleg két párhuzamos osztály indul minden évfolyamban, az egyik a két tanítási nyelvű, míg a másik az úgy nevezett iskolaotthonos osztály. Ez utóbbi már az új köznevelési törvény szellemében alakult ki, lényege a kéttanítós modell, vagyis egy osztályhoz két tanítónő van rendelve, akik felváltva tartják az órákat, ők gyakorolnak a gyerekekkel, velük készítik a házi feladatot úgy, hogy az órák közé szabadidős programokat is beiktatnak.
Ebben az osztályban a szülők az angol nyelvet is választhatják, ám ezt nem emelt szinten tanulják a diákok. Első osztályban heti egy, majd kettő és három nyelvórájuk van hetente, felmenő rendszerben, fokozatosan épül be a tanrendjükbe. Az iskolaotthonos osztályt mi több mint tíz éve bevezettük már, rugalmas rendszere maximálisan illeszkedik a gyerekek fejlődési üteméhez, egyéni tudásához, illetve a szülők igényeihez is.
A teremben, ahol beszélgetünk, több tucat trófea díszeleg. Mindenütt sakktáblák és figurák. Hogy van jelen az iskola életében ez a sportág?
A sakk a büszkeségünk. Iskolánk minden diákja megtanul sakkozni, hiszen második osztályban tantárgyként szerepel az órarendben. Külön tantermet rendeztünk be erre a célra, sakkedző foglalkozik a gyerekekkel. Azok, akik érdeklődést mutatnak, délutáni foglalkozások keretében mélyíthetik el tudásukat.
Országos elismertségű, és nagyon eredményes a sakkoktatásunk. Szinte minden évben vannak diákolimpikonjaink, úgy csapatban, mint egyéniben, a több tucat trófea a vitrinben mind ennek a bizonyítéka. Négy alkalommal nyertük meg az ország legjobb nagytérségi nevelő iskolája címet is. Olyan sakktehetségeket indítottunk az útjukra, mint Rapport Richárd, aki négy évig járt hozzánk, és mostanra már az ország legfiatalabb sakknagymestere címet is elnyerte. Egyik tanulónk, a most hatodikos Szép Milán, országos kupákról hoz haza dobogós helyezéseket.
De a hírek szerint nem a sakk az egyetlen, amit plusz képzésként beépítettek az órarendbe.
Sokat hallani manapság az újraélesztés elsajátításának fontosságáról, amit dr. Puskás Tivadar polgármester a Segítés városa elnevezésű kampányában igyekszik minél nagyobb körben terjeszteni. Iskolánkban húsz éve tanítjuk a reanimációt, nyolcadikban szerepel a diákok órarendjében. Elsőként elméleti síkon tanulják meg a gyerekek az alapokat, majd a komplex újraélesztés gyakorlatát sajátítják el, ami nem csupán a mellkas-komresszióból áll, hanem az elsősegélynyújtás sürgős esetekben való elsajátításának valamennyi formáját megtanulják a diákok. Kis csoportokban dolgoznak, év végén pedig vizsgát tesznek a tanultakból, így bocsájtjuk útjukra őket
.Milyen sportlehetőségeket kínálnak a diákoknak?
Bekapcsolódtunk két országos programba, egyrészt a Bozsik-programba, amely a futballistákat fogja össze, illetve az Országos Kosárlabda Tehetségkutató Programba, ahova főleg az alsós gyerekeket vontuk be. Emellett kialakítottunk egy konditermet is az iskolában, az egyik testnevelés szakos tanárunk pedig életmód foglalkozásokat vezet, amelyben az egészséges táplálkozás témakörén túl helyet kap a fizikai állapotfelmérés, illetve az „Ép testben ép lélek” koncepció elsajátítása is. Télen korcsolyázni és síelni visszük a gyerekeket, két évfolyamon pedig úszásoktatásban is részt vehetnek a diákok. A társastánc oktatása szintén be van építve a testnevelés órák keretébe, vagyis minden tanuló elsajátíthatja az alapokat.
Mi a helyzet a tehetséggondozással, ami manapság nagy hangsúlyt kap már az általános iskolákban is?
A tehetséggondozást mi felsőben próbáljuk szakági szinteken biztosítani: van tehetséggondozó körünk magyarból, matematikából, történelemből, környezetvédelemből, valamint informatikából. Énekkarunk működik, és alakulóban van egy iskolai zenekar létrehozása. A nemrég átadott könyvtár és médiatár is segíti a diákokat ebben.
Kihasználjuk azt az adottságunkat, hogy a szomszédban van a Gyermekek Háza, amelynek a bázisintézménye vagyunk, ennek köszönhetően rendszeresen visszük az osztályokat foglalkozásokra, kiállításokra. De más intézményekkel is törekszünk a hasznos együttműködésre, egyebek mellett az egyetem forrásközpontjával részt veszünk egy közös projektben, amely a tanulók értő olvasását, szövegértését fejleszti. Nagyon jó a kapcsolatunk az Apáczai Kiadóval, amelynek a megyében elsőként bázisiskolája lettünk. Évente több alkalommal tartunk szakmai továbbképzéseket, és teljes körűen a kiadó programcsomagjaival dolgozunk. Ennek tökéletes alkalmazásához úgy az alsós, mint a felsős évfolyamokban interaktív táblák állnak a rendelkezésünkre.
Az iskola napfényes oldala mellett azonban van a működésnek egy árnyoldala is. 1995-ben, amikor megszűnt a Dózsa iskola, a Désihez kerültek a város azon környékei (pl: Körmendi út, Győrffy utca, stb.), ahonnan számos halmozottan hátrányos gyermek érkezik. Hogyan befolyásolja ez az intézmény működését?
A hátrányosabb körzetek befogadásával egy inkluzív szerepet, és egyben nehéz feladatot is felvállaltunk. Az elmúlt években azonban az önkormányzat intézkedéseinek következtében elindult egy szanálási folyamat, így a hátrányos helyzetű családok szétszóródtak a város északi és déli része között.
Persze nincs mit takargatnom, a tanulói létszámunkhoz képest magas a halmozottan hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerekek száma (13-15 százalék), ami némiképp megnehezíti a mindennapi munkát. Ugyanakkor a tantestületi mutatóink végzettség tekintetében nagyon jók, több fejlesztő differenciált végzettségű, illetve szakvizsgás pedagógiai végzettségű kollégánk van, és folyamatosan próbáljuk a saját humán erőforrásunkat fejleszteni, hogy minden igénynek meg tudjunk felelni.
Emellett külső segítőket is bevontunk a munkába, egyebek mellett a gyermekjóléti szolgálattal működünk együtt. Az Aranyhíd nevelési- és oktatási integrációs központtal szintén nagyon jó a kapcsolatunk. Három gyógypedagógus jár hozzánk és foglalkozik a rászoruló, sajátos nevelési igényű gyerekekkel, segít a felzárkóztatásukban. Van iskolapszichológusunk is, a Gyermekjóléti szolgálattal való együttműködés keretében pedig rendszeresen jár ki hozzánk egy szociális munkás.
Hogyan tudják egyensúlyban tartani a két réteg közötti különbségeket?
A két tanítási nyelvű osztály indításával pontosan az volt a célunk, hogy egy homogénebb összetételt alakítsunk ki az iskolában, és úgy tűnik ez sikerült is. Természetesen az iskolaotthonos osztályokban is ott vannak a jó képességű diákok, akiknek a szülei magas elvárásokat fogalmaznak meg velünk szemben. Az évek alatt megtanultuk kezelni a helyzetet, így nyugodtan ki merem jelenteni, hogy az egészséges háttérrel rendelkező tanulóknak megadjuk azt a tudást, amit elvárnak tőlünk a szülők, ugyanakkor a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknek biztosítani tudjuk a hátrány kompenzációját. Az esélyegyenlőség nálunk hangsúlyos szerepet kap.
