Kézzel aratnak
Egy aratóbandába a kaszás, marokszedő, kötélkészítő tartozott. A falu polgármestere mezítláb állt a tarlón, szalmakalapján vidám színű virágok virítottak.
- Négy évvel ezelőtt gondoltuk úgy, hogy felelevenítjük a kézi aratást és ez azóta már hagyománnyá vált. Nem az a fő cél, hogy arassunk, hanem hogy a közösség összejöjjön. A fiatalok is láthatják, hogyan zajlott régen az aratás. Sokan olyan vannak olyan ruhában, ami szintén a régi aratókra volt jellemző – mutatott körbe Paulovics János, a falu polgármestere, aki azt is elárulta, nem böki a talpát a levágott búza szára, mivel gyerekkora óta ha teheti, mezítláb közlekedik. A tarlón ennek külön technikája van. –A munka kaszakalapálással kezdődik, majd az ún. kötelek elkészítése következik. Ezt kalászos búzaszálból fonja meg pillanatok alatt az avatott kéz. A kaszás után megy a marokszedő, aki összeköti a gabonát, amit kepékbe raktak.
Láb, júdás, kepe, asztag
Azt már Nagy István árulta el, hogy 12 marok egy láb, a 13. a tetején a júdás és ez adja ki a kepét. Ezeket aztán asztagokba hordják, cséplés előtt. Farkas László alpolgármester gyerekkorában sokat aratott kézzel, a fiatalabbak többek között tőle is elleshetik a technikát, ami a falu első embere szerint sokat fejlődött négy év alatt. Cséplőgép viszont már a környéken sincs, így a kézzel learatott gabonát végül kombájnba szórták Bucsuban.
Gotthárdi kaszán nem fog az idő vasfoga
Eddig minden évben volt olyan gazda, aki felajánlotta a búzatáblájának egy részét a kézi aratáshoz, ami azért visszalépés a modern technikához képest. Az idén Horváth József búzájában suhogtak a kaszák. Érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb most látott szerszámot már 50-60 éve is használták. Ezek még jó anyagból készültek, a pengék például a Szentgotthárdi kaszagyárban és pöccintésre igazi pengő hangot adnak. Az aratók estére elfáradtak, kiszáradtak, de nem csüggedtek, hiszen várta őket a száraz kolbász, szalonna, hagyma és jóféle vörösbor. Bucsuban így szórakoztatóvá vált a kemény munka. Már csak az kellene, hogy a fiatalok is mutassanak némi érdeklődést a hagyomány őrzői iránt és kicsit nagyobb számban nézzék meg, hogyan zajlott a munka fél évszázada. Ha nem is vesznek kaszát a kezükbe, de legalább fogalmuk legyen róla, régen mi kellett ahhoz, hogy az asztalon illatozhasson a friss kenyér.
