A krimiolvasás átka
A ponyvaregények függőséget okoznak – akár e figyelmeztetés is szerepelhetne a könnyed olvasmányok borítóján. Száz esztendeje egy szombathelyi könyvesbolt kirakatának faburkolatát is eme addikció folyományaként kezdte felfeszegetni egy kiskamasz. Pechjére fülön csípték.
Az olcsó, füzetes detektiv-históriák – amelyek már annyi éretlen gyerkőcöt téritettek le a tisztesség utjáról – most megint megzavarták egy tizenhároméves gyerek fejét, aki megpróbálkozott a rablótörténetek hősének felcsapni. Egyenlőre csak a – detektivregényekért akart betörni, de később bizonyára vitte volna többre is, ha rajt nem veszt a mesterségen mindjárt a legelején.
Az éjszaka egy huszár a Király-utcában észrevette, amint valaki az Ungár-féle antikvár-könyvkereskedés kirakatát védő faburkolatot feszegeti. A huszár el akarta csipni a betörőt, de az idejében futásnak eredt a Kisfaludy Sándor-utcán végig. A huszár kihuzott karddal üldözte s többször rákiáltott, hogy áljon meg, mert ha eléri keresztül vágja. A fenyegetés hatott s a Kulturház előtt elcsipte a remegő kis betörőt s átadta a főtéren posztoló Simon rendőrnek, aki bevitte a rendőrségre.
Ott aztán sírva mondta el, hogy miért akart betörni. Igen szerette olvasni a detektívregényeket, - amelyeknek bőségesen kirakott példányait sokáig szokta bámulni az Unger-kirakatban… - de mivel pénze nem volt rá, hogy vegyen – szegény asztalosnak a fia – megfogamzott agyában a terv, hogy betör a könyvekért. Éjszaka csendben felkelt, kilopózott hazulról s feszitővassal a kirakat fatábláját már akkor fel is feszitette, amikor megzavarták.
Reggel egy ember állitott be a rendőrségre s izgatottan bejelenti, hogy az éjjel eltünt hazulról a fia, aki ruhátlanul mehetett el, mert az ünneplőruhája az ágya mellett van a széken, már keresék a kutban is és egyéb helyeken, ahol elvesztheti magát az ember. A szegény megrémült apát a rendőrség hamarosan megnyugtatta, elővezetvén a kis betörőt, akiben a saját csemetéjére ismert. A drága gyerek, ha nem az ünneplőjében volt is, nem volt mezitelen, mert az éjszakai kalandhoz stilszerübbnek találta régi rossz ruháit előkeresni.
A cselédleány, aki bánatában a Gyöngyösnek ment
A Gyöngyös habjai közül halásztak ki 1916 februárjában egy kis szombathelyi cselédleányt. Bánata, ami az öngyilkos tettre vezette, hogy gazdája három cipő eltulajdonításával vádolta meg. Pedig ő csak kettőt lopott el...
A késő éjszakai órákban egy járókelő a sporttér közelében egy leányt huzott ki a Gyöngyösből s átadta a Kőszegi út elején posztoló rendőrnek, aki a rendőrségre kisérte. A csuromviz leány sirva mondta el, hogy öngyilkos akart lenni, mert a gazdája azzal gyanusitotta meg, hogy három pár cipőjét ellopta. (Arra mindamellett vigyázott, hogy ott ugorjon a vizbe, ahol nem nagyon mély. Nem is ért, csak térdig.) Az öngyilkosjelöltet elszállásolták a rendőrségen s mire reggel értesitették volna a gazdáját, egy hölgy jött a rendőrségre – s elmondta, hogy a cselédje eltünt. Elővezették a vizből kihuzott leányt, akiben a hölgy cselédjére ismert. A leány asszonya előtt két pár cipő ellopását bevallotta, de mivel az megbüntetését nem kivánta, a rendőrség szabadon bocsátotta az éjszakai fürdőt vett tolvaj cselédleányt.
Léghajók a vasi égen
Különös égi jelenségre figyelmeztetett a helyieket 1916 februárjának sajtója.
A közeli jövőben katonai szabad léggömbjáratok lesznek a megyében s a közönséget jóelőre figyelmeztetik a hatóságok, nehogy esetleg a léghajók megjelenése nyugtalanítsa. Elvégre attól mi nem félhetünk, hogy London, Páris, Milánó után Szombathely következne, ám nincs kizárva, hogy akadna oktalan rémüldöző, aki ellenséget sejtene a békésen gyakorlatozó léghajókban.
A borbélyok helyzete anno
A drágaság visszatérő téma. Hol a kenyér, hol a tej, hol úgy általában az élet drágul. Száz éve a borbélyok és fodrászok kényszerültek áremelésre. Lássuk, mi okból!
A szombathelyi ipartestület borbély és fodrász szakosztálya folyó hó 20-án este 6 órakor az ipartestület helyiségében élénken látogatott értekezletet tartott, hogy megbeszéljék a folyton fokozódó drágasággal szemben való védekezésüket és teendőiket. Érdekes felszólalásokban nem volt hiány, amely élénk világosságot vetett a borbély, illetve fodrászipar helyzetére, jobban szólva tengődésére, amelyek okozója mint minden egyéb gazdasági bajé, a háboru. Jól tudjuk, hogy e főképpen luxus ipar munkásait a közönség nem egyformán díjazza, nincs meg a díjazásban a rendszer, az egyöntetüség s igy született meg a fodrászok értekezletén az a határozat, hogy a kiszolgálási árakat 25-50 százalékkal felemelik, aszerint, ki milyen gavallérosan fizetett eddig. A borbélyok azzal a kérelemmel fordulnak most a nagyközönséghez, hogy az áremelést venné tudomásul, még pedig azzal az indoklással, hogy ők csak a kényszeritő szükség hatása alatt nyultak a drágitás kellemetlen eszközéhez és fokozott figyelemmel fogják a közönség igényeit kielégiteni.
Fontos látogató
Száz évvel ezelőtt a bolgár főkonzul látogatására készült városunk. A kellő hangulat, tisztelet, kedv megalapozásául Kiskos István polgármester intézett lelkes szólamot a lakossághoz.
Polgártársaim! Ugy érzem mindnyájunk szives szimpatiával fogadta a hirt, hogy március hó 4-én a bolgár testvér-nemzet Vöröskereszt egyesülete javára nagyarányu müvészi estélyt rendezünk. Önérzetünk büszkesége lehet, hogy az estélyre Pancse Doreff budapesti bolgár főkonzul is eljön hozzánk. A testvérnemzeti együttérzés azon nagyszerü megnyilvánulásának, melylyel a bolgár nép a nemzetek élethalál-harcában mellettünk rántott kardot mintegy elenyészően csekély de meghatóan szép viszonzása lehet az a törekvés, amelylyel március 4-én diadalmas harcaink legönzetlenebb bajtárs-nemzetének Vöröskereszt egyesületét akarjuk támogatni.
Nemzeti önérzetünk, az a ma már világszerte ismert magyar önérzet, s a hagyományos magyar vendégszeretet – amelynek ugysem kell biztató szó – követeli, hogy ezt az ünnepet, azt a találkozást ragyogóvá, fényessé, a történelmi idők mérhetetlen nagyságához méltóvá tegyük.
Polgártársak! Pancse Doreff bolgár főkonzul március 4-én este háromnegyed 7 órakor érkezik Budapestről hozzánk a Széll Kálmán-, Király-, Erzsébet királyné- és Berzsenyi Dániel utcákon a vármegyeházára fog hajtani. Őszinte óhajtásom, hogy a fogadtatásban s utja minden izében lüktető szivünk legszebb szeretetét, örömünk ragyogását, a testvéri egyesülés nagyrabecsülését s nemzeti öntudatunk büszkeségét érezhesse. Lobogózzátok fel házaitok ormát, világitsátok ki ablakaitokat az utján, s a legmelegebb fogadtatás őszinteségét tegyétek ragyogó megnyilvánulássá az ünnepi résztvevők hatalmas sokaságának felejthetetlen erejével, hogy a bolgár nemzet képviselője büszkeséggel számolhasson be vendégszeretetünkről. Tegyétek széppé, nagygyá, szinessé külsőleg is ezt az ünnepet, hogy szivünkben a legszebb érzések, arcunkon a legőszintébb lelkesedés tüze, szemünkben a legtisztább öröm csillogása? Házaink ormán a bolgár lobogók és magyar trikolorok szinerdeje, ablakainkban lobogó gyertyák fénye hirdesse, hogy a legszentebb érzésünk öleli körül azt a nemzetet, mely életével és vérével harcol mellettünk csodálatos küzdelmünk elmaradhatatlan végső diadaláért...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!