Azt szinte minden amatőr természetbúvár tudja, hogy a madarakat gyűrűkkel látják el az ornitológusok, hogy nyomon tudják követni azok életét. Azt azonban kevesen tudják, hogy a madarakhoz hasonlóan a denevéreket is meggyűrűzik.
A világon az 1950-es években kezdték meg a denevérek gyűrűzését, ehhez Magyarország az elsők között csatlakozott. Topál György a Természet Tudományi Múzeum munkatársa 1954-ben kezdte meg a honi gyűrűzést. Több tízezer denevérre rakott ő gyűrűt
– kezdte Csorba Gábor a Magyar Denevérgyűrűzési Központ vezetője.A '80-as években aztán felnőtt egy olyan generáció, akik élénk figyelemmel éltek a denevérek iránt. Ennek megfelelően aztán a terület minisztériuma megteremtette a forrásokat, hogy a tevékenység tovább folytatódhasson. Jelenleg pedig 30 olyan ember van az országban, akik gyűrűzési vizsgával rendelkeznek, Néhány évvel ezelőtt aztán létrejött a Központ is, ahol a terepről beérkezett adatokat összesíthetjük.
A denevérek egyébként másféle gyűrűt kapnak mint a madarak. Egy patkószerű, nem teljesen körbe érő jelet kapnak az alkarjukra. A különbség abban is megvan, hogy a denevéreket különböző ütemben fogják, és gyűrűzik meg. Nem minden denevér kap gyűrűt, vannak olyan fajok, amelyek sérülnének tőle, így a rövid adatgyűjtés után – súly, nem, kor és méret meghatározás – a biológusok elengedik az állatot.
Vírusok kutatásában is segítenek
A denevérek nagyon fontos vírusgazdák, így sok kutatásban tudnak segíteni. Ez a világon egy felfutóban lévő kutatási vonal és Magyarország az elején kapcsolódott be. Két egyetemen, a pécsi, és a Szent István egyetemen kutatják a területet. Abban is segíthetnek, hogy a már felfedezett vírusokat jobban megismerjünk, de abban is segítségünkre lehetnek, hogy eddig még nem észlelt és fel nem fedezett vírusokat leírhasson a tudomány.
Vasból kevés az adat
A denevérek gyűrűzésének és adatgyűjtésének egyébként a mostani, őszi időszak a dömpingje, a denevérek ugyanis csoportosan keresik fel az úgynevezett nászbarlangokat. Olyan, az állatok által kiválasztott üregekről van szó, ahol több faj egymást nem zavarva, egyszerre kezdi meg a szaporodást. A téli álom előtt ez az utolsó nagy rajzása az állatoknak. Ilyenkor aztán a kutatók egy-egy hálót kifeszítve dúskálnak a jóban.
Sajnos éppen Vas megye az, ahol nincs olyan szakember, egyetemi csoport, esetleg gimnáziumi osztály, akik, persze szakértő felügyelete mellett, de adatokat gyűjtenének. Sem megfigyelő, sem pedig nagy nászbarlangok nincsenek a megyében, így nagyon keveset tudunk az ottani állományokról. Az Őrségi Nemzeti Park igazgatósága ugyan készít monitoringot, vagyis megfigyelést, de ott nem csak a denevérekre koncentrálnak és mindössze egy biológus foglalkozik a területtel. Nagy szükségünk lenne tehát olyasvalakire, aki összefogná az ottani munkát
– hívja fel a figyelmet Csorba Gábor.
Leggyakoribb és legritkább
A 60-70-es években mélyrepülésbe kezdett a magyarországi denevérek egyedszáma. Azóta stabilizálódott az állomány és az elmúlt években nem tapasztaltak csökkenést a kutatók. Ezzel együtt minden denevérnek örülnek a biológusok, ami a hálójukba akad. Hogy mi a két véglet, vagyis a leggyakoribb és a legritkább magyarországi denevérfaj, ezt is megtudtuk.
A leggyakoribb és igen szem előtt lévő denevérfajunk a rőt koraidenevér. Egy nagyméretű denevérről van szó, amelynek különlegessége, hogy ultrahangjában van egy olyan tartomány, amit az emberi fül is képes észlelni. Ráadásul ez az a denevér faj, amely hajlamos eredeti lakóhelyét elhagyva a lakótelepeken megtelepedni.
A legritkább magyarországi faj pedig a kereknyergű patkósdenevér. Egy sikertörténet az ő sztorija, ugyanis a Gerecse hegységből kipusztult ez a faj, majd egy sikeres visszatelepítés után ismét birtokába vette a hegységet.
