Amikor olyan szokatlan és drámai eseménnyel szembesülünk, mint a híradásokat a napokban elárasztó, 12 ember halálát okozó eszetlen coloradói mészárlás, igyekszünk hamar összerakni magunknak a mozaikot, hogy mindez miért történhetett, az agyunk azonnali magyarázatért kapar - a következtetések azonban olykor amennyire gyorsak, annyira lesznek felszínesek is. Jól mutatja ezt, hogy egyáltalán újból felmerülhetett az örök kérdés: az, hogy az agresszió ilyen-olyan formáit felvonultató filmek, videojátékok kihozzák-e az emberből az állatot. Vagy még inkább: a tömeggyilkost.
James Holmes, a denveri tragédiát okozó ámokfutó kapcsán sejthető a válasz: a rendőröknek azt mondta, hogy ő Joker. Példája azonban pont az az egyedi eset, amiből nem szabad örökérvényű általánosságokat levonni, főleg nem olyat, hogy az erőszak látványa a képernyőn valódi erőszakot szül.
Jobban járunk, ha a tudományos tényekre hagyatkozunk, például a Berkeley Egyetem kutatóinak négy évvel ezelőtti tanulmányára: ebben 1995 és 2004 közötti mozipremiereket és az aznapi bűncselekmények számát összevetve arra a konklúzióra jutottak, hogy egy erőszakos film vetítésének estéjén valójában éppenhogy csökken (1,1-1,3 százalékkal a film alatt, azt követően reggelig pedig még inkább) a ténylegesen elkövetett erőszakos cselekmények száma.
Egérből nem lesz vérszomjas oroszlán
De nem nehéz belátni azt sem, hogy egy átlagemberből egyik napról a másikra nem válik brutális gyilkos: aki nem erőszakos természetű, azt egy vad moziélmény sem teszi ilyenné - ha csak az ominózus The Dark Knight Rises című új Batman-filmet vesszük, azt 4404 amerikai moziban játszották a hétvégén, és máshonnan nem érkeztek hírek erőszakos cselekményekről. És akkor még nem beszéltünk a nyár többi nagy kasszasikeréről, amikben szintén folyt a vér, a mozikban viszont szintén mindenki rendben ült a helyén.
Ahogy a Time pszichológus-professzor újságírója, Cristopher J. Ferguson fogalmazott:
lehet, hogy Holmes Batman-fanatikus volt, lehet, hogy nem, de ha nem Batman hozza ki ezt a reakciót belőle, akkor valami más úgyis megtette volna.
A tömeggyilkosok ugyanis jellemzően antiszociális személyiségjegyekkel bírnak, illetve mentális betegségben szenvednek - egy film esetleg rátehet ezekre egy lapáttal, de ahhoz, hogy valaki egy szereplő bőrébe bújva élet-halál urának érezze magát, mindenképpen eleve rendelkeznie kell valamiféle súlyos lélektani deformitással.
Ferguson szerint ezeknek a típusú elkövetőknek a legfőbb célja az, hogy valakivel, valakikkel "megfizetessék" saját nyomorult életüket, és akadnak köztük olyanok, akik valamiféle torz (mondjuk épp popkulturális vonatkozású indokot) is találnak tettüknek - csak azért, hogy értelmet próbáljanak adni az értelmetlenségnek. Ezért mondhatta Holmes, hogy ő a főgonosz Joker - magas labdát szolgáltatva a sajtónak, tegyük is rögtön hozzá.
A címben feltett kérdésre válaszolva: semmiképpen se okoljuk szerencsétlen denevérembert. Persze vannak filmek, amik megihlettek későbbi bűnelkövetőket, de ők alighanem filmek nélkül is találtak volna ürügyet. Egyébként meg ne feledjük: görög drámáktól a Hamleten át a második világháborús dokumentumfilmekig mindenhol találkozunk vérben tocsogó erőszakkal, ezeket mégsem okoljuk. Az újkori alkotásokkal se legyünk ilyen hálátlanok - inkább reménykedjünk, hogy a nem egészséges hajlamokkal rendelkezőket egyre hamarabb és hamarabb tudja kiszúrni, majd pedig kezelni az orvostudomány.
