Itt az ország nyugati részén mindannyiunknak van legalább egy, de inkább több ismerőse, aki a határ túloldalán keresi a boldogulást. Köztudott, hogy Ausztriában jobbak a bérek, azonban ideje megnézni, hogy milyen egyéb motivációk mozgatják az ingázókat. Kell-e esetleg valamilyen, a távolságon túlmutató áldozatot vállalni, vagy Ausztriában tényleg kolbászból van a kerítés.
Talán tényleg kolbászból van a kerítés
Az 50 éves háromgyermekes Andreának 10 éven át volt egy Kft.-je Szombathelyen, 2 állandó és néhány részmunkaidős alkalmazottal. Az olyan folyamatosan növekvő kiadások, mint az üzlet bérleti díja és a 7-8-szorosára emelkedett áramdíj azonban őt is elgondolkodtatták, hogy megéri-e folytatni. Végül a covid alatti kötelező zárvatartás, ami semmilyen állami kompenzációval nem párosult, megválaszolta a kérdést.
Andrea egy gyorsétteremben helyezkedett el Ausztriában, ami teljesen megváltoztatta a munkához való viszonyát. A korábbi vállalkozói lét után felüdülés volt számára az alkalmazotti státusszal járó kevesebb felelősség és stressz. Külön kiemelte, hogy Ausztriában sokkal jobb a családtámogatási rendszer, a családi pótlék többszöröse a magyarnak, és egyetemista gyerek után egészen a gyerek 24 éves koráig igényelhető. Emellett nagyon szereti a munkaközösséget, sok jó embert ismert meg. Semmi sem hiányzik neki a magyar munkavilágból, azt kívánja, hogy bár előbb kiment volna. A visszatérésen nem gondolkodik.
Talán mégsem hot-dog virsliből van a kerítés
Nem mindenki gondol azonban ekkora örömmel az osztrák gyorséttermi világra. A 36 éves Tibor 2020-tól 3 éven keresztül dolgozott egy oberwarti Mekiben, és nem véletlenül döntött a hazatérés mellett. Utálta a sok éjszakázást, és munkatársairól sem volt olyan jó véleménnyel, mint Andrea. Saját elmondása szerint ugyanis
utált a sok agyhalottal dolgozni
. Egyetlen motivációja a jó fizetés volt, minden mást utált, nem szívesen emlékszik vissza erre az időszakra. Itthon irodai munkával foglalkozik, nem tervez újra munkát vállalni Ausztriában.Nem csak a pénz más kint
A 33 éves Dávid szintén 2020-ban döntött a kinti munkavállalás mellett. A férfi a tanári pályát hagyta itthon, hogy kint újságosként helyezkedjen el. A leglátványosabb különbséget a társadalmi megbecsültségben érezte. Szerinte az osztrákok tisztelettudóbban bántak vele, mint a magyarok, dacára annak, hogy alacsonyabb státuszú munkát végzett ott, mint itthon. Kiemelte, hogy Ausztriában nem nézik le azokat a munkákat sem, amikhez nem kell magas iskolai végzettség, míg Magyarországon az értelmiséget sem becsülik eléggé. Hozzátette, hogy ebben komoly szerepet játszhatnak a Magyarországon államilag vezényelt gyűlöletkampányok, például a tanárok és az orvosok ellen. Tavaly mégis visszatért, hogy Magyarországon alapítson családot.
Kiszámíthatóság, szakszervezet, családpolitika
Persze nem 2020 óta lehet csak munkát vállalni Ausztriában, és nem is csak Mekiben. Noémi 36 éve dolgozik kint, és soha egy percet sem dolgozott Magyarországon. A jelenleg oktatóként dolgozó 54 éves, nagycsaládos nő elsősorban az erős osztrák szakszervezeti rendszer fontosságát emelte ki. De hangsúlyozta azt is, hogy osztrák állami alkalmazottként jogilag és egzisztenciálisan is biztonságban érzi magát. Emellett dicsérte a kiszámítható és jó munkakörülményeket. Nem gondolkodik a visszatérésen.
Az 50 éves Abigél is már lassan 13 éve dolgozik kint diplomás ápolóként egy olyan idősotthonban, ahol elsősorban előrehaladott demenciában szenvedő lakók vannak, fekvők és járóbetegek egyaránt. Korábbi, főiskolai oktatói hivatását azért cserélte le, mert túl kiszámíthatatlan volt az időbeosztása, ami család mellett túl sok terhet rótt rá. További motiváció volt, hogy szeretett volna eredeti hivatásában, ápolóként elhelyezkedni. Ez azonban csak a határ túloldalán hozott a megélhetésre elég pénzt, így került Ausztriába.
Abigél is az erős szakszervezetiséget és a kiszámíthatóságot emelte ki. Hangsúlyozta továbbá, hogy figyelnek a munkavállalók hogylétére. A cég lehetőséget biztosít szupervízióra és olyan rekreációs tevékenységekre, mint a jóga vagy a masszázs. Emellett Abigél is kitért a fejlett családtámogatási rendszer fontosságára:
Egyszerűen biztonságban érzem magam és a családomat.
Munkahelyét nagyon szereti, a megerőltető váltott műszakok ellenére is szeret ott dolgozni. Mind a kollégái, mind az ápoltak fontosak számára, megbecsülve és szeretve érzi magát. Eleinte a magyar nyelv hiányzott neki, de idővel a folyamatos német kommunikációhoz is hozzászokott. Nem gondolkodik a hazatérésen.
Miért dolgoznak tehát Ausztriában?
Az egyik kulcsszó a megbecsültség lehet. Szinte mindenki, akivel beszéltem, felhozta ezt a kifejezést. Nyilván a legfontosabb talán az anyagi megbecsültség, de a társadalmi és a szakmai megbecsültség is több beszélgetésben feljött. Talán nem is csoda, hogy egyre többen dolgoznak kint.
A másik fontos aspektus a munkakörnyezet. Többen is arról számoltak be, hogy a munkáltatók jobban partnernek tekintik a munkavállalót, mint itthon. Emberségesebben bánnak vele, odafigyelnek az igényeire, panaszaira.
Végül az osztrák politikai és szociális környezet is meghatározó. Az erős szakszervezetiséget, a családtámogatási rendszert és a fizetésen kívüli juttatásokat szinte mindenki külön dicsérte. A családosok közül mindenki használta a “biztonság” és a “kiszámíthatóság” kifejezéseket.
És persze fontos szempont, hogy közel van. Vas vármegye jelentős részétől 10-20 perc csak az országhatár, munkatársakkal összebeszélve pedig nem is kell minden alkalommal saját kocsival menni.
De persze ez távolról sem jelenti azt, hogy kint kolbászból van a kerítés. Egy bécsi orvos ismerősöm például úgy érzi, megakadt a karrierjében, és előmenetelét már csak a magyarsága gátolja. Egy szállodában dolgozó ismerősöm pedig arra panaszkodott, hogy minden apró-cseprő pluszmunkát vele végeztetnek el. Ehhez társul a fentebb olvasható Tibor története.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot! Támogasd a Nyugat.hu-t!
A Nyugat nem csak tájékoztat, hanem segít eligazodni a Budapesten kívüli világban is. Helyben vagyunk, ahol szükséged van ránk! Megmutatjuk, ami fontos, elmagyarázzuk, amit tudnod kell.
Támogasd a Nyugat.hu-t!
