Csak az elmúlt fél évben kétszáz bűncselekmény történt itt, amiket viszont főleg "házon belül" simítanak el a felek - ezt Tóth Tamás, Budapest rendőrfőkapitánya mondta az Indexnek, szavai pedig egészen plasztikusan érzékeltetik a miliőt, ami az egyszerre egzotikus és félelmetes atomszférájú Józsefvárosi piacot belengi. Ez a nyolcadik kerület pereme, túl még azon a dzsumbujon is, ahova épeszű belvárosi lakos arcba húzott kapucni és enyhén "gengszteresített" mozgáskultúra nélkül nem merészkedik este. Párszáz méterre már Kőbánya kezdődik, és itt halad el Budapest legkevésbé rokonszenves villamosa, a 28-as, ahol ellenőröket már évek óta senki sem lát. Nem mernek kockáztatni.
Ellentmondásosnak tűnhet, de ezen a környéken a piacon belül sokkal nagyobb biztonságben érezheti magát az ember. Félreértés ne essék: csakis azért, mert ő a vevő, aki otthagyja a pénzét. És sokan ott is hagyják, főleg a minimálbér környékén tengődők, akiknek csupán annyi a szempont, hogy a maradék havi fizetésből még jusson ételre is a pár megvásárolt zokni mellett.
Már a kapuban, fröccsöntött műanyagszéken üldögélő, szemét a bántó napfénytől napszemüveggel védelmező kopasz figura sem az, akivel el tudunk képzelni egy habkönnyű kvaterkát a reggeli tejeskávénk mellett, de az igazi, bűnös buli csak ezt a küszöböt átlépve veszi kezdetét. Az első pár méteren félhangos szerzetek hamis számlát, viperát, érettségit, diákigazolvány-matricát kínálgatnak, és úgy érezzük, hogy ha harminc kilóval izmosabbak és tíz börtönévvel idősebbek lennénk, a fifikás üzletemberek már inkább fegyvert kínálgatnának.
Little Vietnam
A District 9 című film dél-afrikai nyomornegyedeit idéző bádogtákolmányok között haladva (amiket érdemes megnézni felülnézetből a Google Mapsen) jellegzetes karakterekkel nézhetünk farkasszemet: balról egy arab mobiltelefonárus, aki a hivatalos viszonteladóktól eltérően kicsit más alakú, kicsit más logójú iPhone-okat árul, jobbról egy ázsiai ruhakereskedő, akinél valamiért nem tobzódnak a nők a perfect bra ("a tökéletes melltartó") felirat ellenére sem. Az etnikumok eloszlását ezzel nagyjából le is festettük: az árusok vagy közel-keletiek, vagy kínaiak, illetve vietnámiak - nem csoda, hogy saját törvényeik szerint élnek itt, vigyázó szemektől elzárva.
Ha jön a hatóság
És bár hallottunk már laza délutáni késelős területrendezési vitáról, a felek, ha kell, természetesen összefognak a Nagy Közös Ellenség, az adóhatóság ellenében: ugyan nem ezen az aktuális sétánkon, hanem egy korábbi alkalommal a saját szemünkkel nézhettük végig, amint egy hangos, egyezményes jelre körülöttünk hirtelen mindenki ugrott, hogy becsukja a ruhás-kacatos-gagyijátékos bodegájának szárnyait. Szélvészként söpört végig a hír az ellenőrzésről, de mire bármilyen egyenruhás megérkezett volna, már csak békés ázsiaiak üldögéltek hokedliken, magukban kártyázgatva. Azért persze így is évente 50-100 millió forint értékben foglalnak le lopott, hamis, vagy egyéb okokból necces holmikat.
Halljuk ám a Tisztelt Olvasó ki nem mondott szavait: akkor miért nem zárták még be az egészet, miért csak idén mert lépni az önkormányzat? Nos, ezt mi sem tudjuk. Azt tudjuk csak, hogy a honpolgárok miért járnak ide: mert egy plázás ruhaegyüttes árából itt egy évszaknyi kisebb ruhatárat össze lehet állítani. Továbbá: mert hihetetlenül változatos termékek jönnek velünk szembe, elektromos cigitöltőtől (vagy elektromoscigi-töltőtől?) a teljesen értelmetlen angol feliratos pólókon át a sörösdoboz-rádióig:
Én például őszi horvátországi fesztiválozásomat megelőzően két apró lakatot vettem itt most kulcsostul, összesen 900 forintért. Kinek ne érné meg, hogy cserébe valami részeg angol ne feküdjön bele a sátrába? És akkor itt vannak még az olcsón mért édességek, telefontöltők, körömollók, giccses szentképek, élethű gyerekfegyverek, télikesztyűk, bugyi háromszázért, csizma ezerötért. Plusz Budapest egyik legjobb vietnámi étkezdéje, meg a hozzá tartozó távol-keleti élelmiszerbolt, ami nélkül a fővárosi gasztronómia tényleg csak félkarú óriás volna. Meg aztán nem is mindenki bűnöző itt, aki dekódolhatatlan mondatokban társalog a többiekkel.
Mindenesetre aki belépne ebbe a furcsa, szinte nem is magyarországi dimenzióba, húzza be a cipzárjait, és hajrá - decemberig még hazatérhet valami érdekes szuvenírrel. Mondjuk egy rikító pink rózsafüzérrel, elasztikus gumiból formált kereszttel a végén. Amit úgy sajnálunk, hogy pont nem tudtunk legerillamobilfotózni, mert már éppen nagyon gyanakodva néztek. Helyette mutatunk pálmafát, hát nem megmondtuk, hogy egzotikus?
