A magyar politikai élet utóbbi éveinek egyik jellegzetessége, hogy a kormánypárti parlamenti képviselőknek hívott biorobotok megszavazzák azt, amit eléjük tesznek, a falakon kívül pedig semmi nincs, csak agitprop üzengetések.
A legkönnyebb helyzetben a tengernyi pénzben fürdő, a kommunista idők kézivezérlését idéző kormánymédia van, akik addig tudják földön-vízen-levegőben ismételni, hogy kétszerkettő az öt, amíg előbb utóbb mindenki elhiszi.
A másik oldalnak nem sok mindene maradt, néhány kaszinótojás az országház büféjében, egy kis sopánkodás, kéztördelés és sajtóközlemény, esetleg a baráti oligarcha hirdetőoszlopain valami egyszerű üzenet. És akad olyan is, akinek (MSZP) már üzenetre sem futja.
Ebből a mezőnyből már régóta kilóg az LMP. Merthogy amiket mondanak, annak néha veleje van, egészen racionális és vállalható.
