Nem csak a vattacukor, a zsebtömő politikuskaszt vagy az anyázós közlekedési morál szerves része a mi kis magyar valóságunknak, de a zenei élet is bőségesen szolgál gyöngyszemekkel. Vettük a bátorságot, hogy egészen a perifériáig kaparjunk, és olyan videók után kutassunk, amikhez képest még Kozsó is Grammy-díj várományos lehetne. Ne feledjék: a most közzétett féltucatnyi fragmentum csak egy apró bekezdést tesznek ki a Nagy Gagyixlopédia kötetében, és válogatásunk a teljesség igénye nélkül készült.
"Ha már mellém sodort ez a nagyvilág, úgy kérlek téged ne menjél tovább"
Összeállításunkat feltétlen szerettük volna egy olyan videóval indítani, amit alulmúlni már csak igazán megfeszített munkával lehetne, ezért is esett választásunk Csokis Tibire, és az ő lelkének csendes templomára. Felhívjuk a figyelmet a - kreatív elmét feltételező - összhangzatra, amit hősünk hegedűs nyakkendője, a pergődobtól puffogó Casio szintetizátor és a szakrális környezet alkot. Szó szerint oltári.
"Látni újra a fényt, nem hittem hogy újra felragyog"
Urban folk and roll, ajjaj. A definíció, amit a YouTube-on az Ezüst Patak nevű formáció klipje mellé passzintottak, már önmagában borzongató, és nem is hibázunk nagyot, a terror a következő három percben kíméletlenül lesújt reánk. Kontroll-os utánérzésből nyit a dal, amibe népdalénekes lány trillája vegyül, itt már jó esetben elkezd termelődni a lúgos szájíz. Amikor beüzemelik a férfitorkot is, a mozgóképen pedig a breaktáncot népi szökellésekkel helyettesítő lazafiúk csatáznak egymással egy metróállomás sötét gyomrában, akkor már tudjuk, hogy közvetve ezt a rémtettet is a NOX számlájára írhatjuk. Elvégre ők voltak az elsők, akik giccsel köpték arcon a folkzenét.
"Technólábú öregember szédeleg lenn a táncparketten"
Érdemes-e csodálkoznunk azon, hogy a konferálós diszkókorszak leáldozása után két évtizeddel még megeshet az, hogy Dévényi Tibi bácsinak is jut egy darab a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt fokozatából (és még majdnem miniszteri tanácsosnak is megválasztották)? A pontos labdák koronázatlan királya - tudják, aki az internetezőket nem is oly régen sunyi embereknek nevezte - 2007-ben részesült e kegyben, de csak remélni merjük, hogy a ma oly divatosan "retrónak" nevezett köztörvényes ízlésrombolás nem kezdi el újra reneszánszát élni a politikai vezetés jóvoltából. Vagy például Arató Andrásnak köszönhetően, aki még külön klippet is készített a diszkójának, és reppeli, hogy:
technólábú öregember szédeleg lenn a táncparketten, nem kímélve pacemakerét széjjelrázza az egész testét!
"Ez egy ilyen világ, az úcca, eltemet"
A videomegosztókon hazai zeneremekek után kajtatva kis idő elteltével az az érzésünk támadhat, hogy minden magyarországi lakótelep kineveli magából a szokásos hiphop-arcokat, akik szent meggyőződéssel hiszik, hogy ők csak valami isteni rendszerhiba miatt születtek fehér, kelet-európai családba. A progresszívebbek már Fubu farmerben és full cap-ben feszítenek, de még mindig vannak az első generációs vonalból, akik bolhapiacon beszerzett dollárjeles aranylánccal turbózzák fel a konfekciós öltönyt, a bullterrieres haverjukat pedig megkérik, hogy hadd szerepeljen a kutya a klippben. A kész mű csúcspontja a félmeztelen street fight, de a kokainüzlet eljátszása is páratlan tehetségre vall - a késhegyről megízlelt por jelenete a legnagyobbakat idézi.
"Olyan szép és tiszta kék, elűzte rosszkedvem telét"
A Homok a szélben érzelmi nyomvonalán íródott, és Hunyadi Mátyás történetein érlelt audiovizuális folyamot kapunk az Ossiantól A Tél Hercegnője című videóban. Azt ugye tudjuk, hogy nevezett együttes sosem a kiszámíthatatlan akkordokról, egyedi ötletekről és mély gondolatfutamokról volt híres, de itt most megalkották minden falunap legtökéletesebb lassúzós számát. A hajmetálosok a lovagok korába kalauzolnak el, ahol sisakos daliák harcolnak az öreg király és háreme előtt. A gitár persze szokás szerint felsír, és a végén még az udvar leányai is kezükbe fognak egyet-egyet. Megfizethetetlen pillanat, amikor a - korai, bárányszerű lombkoronájától már megszabadult - Paksi Endre a gyertyalángba néz.
"Hisz a baszus szét-fe-szít"
Engedelmükkel a legnagyobb büntetést a végére hagytuk. A Budapest Televíziót már régóta áhítattal figyeljük, amiért kivételes érzékkel találnak rá a létező leglehetetlenebb zenei produkciókra, melyeket akár maga Anettka is hozhatott volna űrsétájáról, annyira nem e Földről valók. Láttunk boxolót háttér-díszletként bőrmellényes szaxofonos mögött, de értük már itt tetten Komáromi István ex-rendőrezredest is táncdalénekesi túlkapás közben. Mégis, mind közül kiemelkedik ez a két kecses fiú: dadaista zenei alap, megafon-effektelt énekhang, darabos fejmozgás, és a dalszerkezet oltárán feláldozott betűhosszúságok. Vajon ők mit akarhattak ezzel?
Ha vannak még tippjeik a fentiekhez hasonló tálentumokra, szeretettel várjuk őket hozzászólás formájában! Hátha egy következő rundot is áldozunk a magyar könnyűzene meg nem értett művészeire.