Azt most hagyjuk, hogy egy tisztességes balatonfelvidéki juhfarkhoz képest hol helyezhető el a borok díszes ranglétráján egy gyümölcsbor (szerintem valahol ott, mint ahol egy világosra pörkölt single origin kávéhoz képest a Frei Café gusztustalanul össze-vissza ízesített mogyorós, lekváros meg egyéb értelem nélküli koffeines löttyei - valahol az alagsorban). De ez végülis ízlés kérdése.
Az viszont már a helyes gondolkodás kérdése, hogy adunk-e olyan nevet a vásári standunknak, ami az egyik legkárosabb köztünk élő előítéletre játszik rá:
Ebben az esetben ugyebár arra, hogy a nőnek az alárendeltnek kell lennie, a férfinek meg a kiskirálynak, úgyhogy az előbbit be kell kussoltatni. Lehetőleg az utóbbinak.
A nő nem állat, hogy szelidíteni kelljen
Nem, nem belemagyarázás, meg nem, nem felesleges szőrszálbaszogatás (Kövér László szótárában: genderőrület), hanem pontosan az a téma, amiről beszélni szükséges, akkor is, ha csak egy ilyen kis humoroskának szánt feliratról van szó, hiszen kit bánt ez, ugye. Bántani nem bánt ugyan, de kicsiben mutat meg egy olyan társadalmi jelenséget, ami nagyban már nem annyira jó móka. Abban az intenzitásában már elmehet a bántásig. És sajnos számos párkapcsolatban el is megy.
Egyetlen veretes illusztrációban:
2016 már nem a barbár középkor, így nem árt eljutni odáig, hogy ez a típusú attitűd egyáltalán nem különbözik attól, amikor a cigányokról úgy általánosítunk, hogy mindegyik lop, hogy a pestiek mind egy szálig nagyképűek, a migránsok mind terroristák, vagy hogy a kormánykritikus újságírók természetesen Soros-bérencek.
Nem, asszonyokat nem szelidítünk. És nem verünk. Egyáltalán, nem tekintjük őket magunkhoz képest kevesebbnek. És ezért nem adunk ilyen, elsőre ártlannak tűnő, valójában nagyon is elfuserált nevet a bódénknak. Még akkor sem, ha esetleg az egykori rómaiak adtak.
