Kis székeken ücsörgő gyerekek várták a Mikulást a Markusovszky Kórház gyermekosztályán. Volt, aki anyukája ölében kuporgott és volt, akinek az édesapja tartotta az infúziós állványát. Gitárral kísért dalra érkezett a Nagyszakállú, a legkisebbek pedig izgatottan találgatták, hogy tud majd ő is leülni arra a kis székre.
Krampuszlányok húzták a zsákot, amiből mindenkinek jutott ajándék. Az egyik édesanya megsúgta, hogy kislánya csak egy szép almát kért a Mikulástól és azt, hogy azt otthon kaphassa meg, saját szobájában.
A Mikulás hosszú listával érkezett, de nem minden gyerkőc tudott odamenni hozzá, amikor szólította. Volt, aki aznap már hazamehetett és volt, aki nem hagyhatta el a kórtermet. Hozzá aztán később bement a Mikulás.
Az még a maszkot viselő apróságok szemén is látszott, hogy örültek a Mikulásnak. Jót nevettek, amikor az egyik "kisfiúról" kiderült, hogy egy fejjel magasabb a Mikulásnál, így a nagyszakállú is inkább felállt a csomag átadásakor.
A Mikulás a 15 éves Kovacsics Imrét szólítva elmondta, hogy úgy tudja, a fiú szereti az irodalmat, a verseket. A fiú szerényen bólogatott. Aztán a következő kérdésre kiderült az is, hogy utoljára József Attilát szavalt, még kórházba kerülése előtt. Amikor a Mikulás megkérdezte, elszavalná-e a verset a többieknek is, talán maga sem gondolta, hogy a fiú igent mond. A Kései sirató ugyan nem kifejezetten Mikulás-váró vers, de a jelenlévők meglepve hallgatták az átéléssel előadott művet és kicsik-nagyok megtapsolták a fiút. A váratlan előadást videónkban is megtekinthetik Olvasóink.
Az ajándékok átadása után újabb meglepetés következett. Egy nagy zsák plüssállatot, játékot, videofilmet hozott a Mikulás. A mackók, oroszlánok, kutyák és cicák hamar új gazdikra leltek.
A Mikulást az idén is a Kámoni Arborétumért Egyesület hívta meg a kórházba, a játékok magánszemélyek és cégek önzetlen felajánlásaiból kerültek a zsákba, a gyógyulását elősegítő orvosságként.
Mielőtt a Mikulás még továbbment volna más gyerekekhez, egy apró lányka szorította meg a kezét és bújt hozzá szorosan. Egy szót sem szólt, csak mosolygott, látszott rajta, mennyire boldog. És talán rosszul láttuk, de mintha a Mikulásnak egy pillanatra fátyolos lett volna a szeme...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
