Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
Iskolaépítés parancsra Kámonban
Száz éve a ma Szombathely egyik városrészeként ismert Kámon még önálló település volt. A kis község ekkoriban iskolával még nem rendelkezett, így komoly gondokat okozott a tanköteles korú gyerekek beiskolázása és az iskolakerülés felszámolása. A kultuszkormány 1911 végén úgy döntött, nem tűri tovább az áldatlan állapotokat, s iskolaépítésre kötelezte a falut. E parancsnak köszönhetjük ma a Gothard Jenő Általános Iskola létét.
„Kámonban 114 mindennapi és 31 ismétlőiskolai tanköteles gyermek van, akiknek egyrésze Szombathelyre, másik része pedig sehova se járt be iskolába. Vasvármegye közigazgatási bizottsága e bajon segitendő, még a mult év december 17-én tartott ülésében ráparancsolt Kámonra, hogy a tankötelesek számának megfelelő iskolák felállitásáról záros határidőn belül haladéktalanul gondoskodjék.
A kámoniak azonban, a község kedvezőtlen anyagi körülményeikre való hivatkozással kérvénynyel fordultak a kultuszkormányhoz, hogy az iskola felállitásához adjon a kultuszminiszter halasztást, ők garantálják, hogy azért egyetlen tanköteles se marad beiskolázatlanul s valamennyit bejáratják a szombathelyi iskolákba. A miniszter belement a játékba s megadta a kért halasztást Kámonnak.
Időközben kiderült, hogy Kámonban a 31 ismétlőiskolás tankötelesből 18 beiskolázatlanul maradt. A kultuszminiszter tudomást szerzett a dologról s tegnap leiratban utasitotta községet, hogy az adott halasztást visszavonja s elrendeli, hogy Kámon község az épitendő két tantermes iskola terveit legkésőbb február 1-ig a közigazgatási bizottságnak mutassa be, az épületet a nyár folyamán készittesse el ugy, hogy abban szeptember 1-én a tanitás megkezdhető legyen – mert különben – mondja tovább a leirat – a vármegye fog az épület felállitásáról gondoskodni – a község számlájára.
Kámonban most nagy a harag a kultuszkormány ez erélyes intézkedése miatt, mely váratlanul érzékeny anyagi terhet ró a község vállára, ami nagyon közel se olyan nagy baj, mintha a fejlődő község továbbra is iskola nélkül maradna.”
Sebészeti szenzáció
Küttner, a Szombathelyen is jól ismert bécsi sebész nem mindennapi kísérleteket hajtott végre amputálásra ítélt betegeken. A szenzációs sebészeti beavatkozásokról Vasvármegye székhelyén is cikkeztek.
„A sebészeti tudományban korszakos fordulatot jelentenek azok az ujabb kisérletek, a melyeket egyrészről Carrel, a Rockefeller által alapitott new-yorki sebészeti kisérleti állomás tudósa, másrészről Küttner, az ismert bécsi sebész folytattak abban az irányban, hogy az emberi testről lemetszett tagokat ujakkal lehet pótolni. Küttner holttestekről levágott csontdarabokat használt az eleven testbe való átültetésre, az ugynevezett transzplantációra. Ezt az átültetést elvben eddig is kivihetőnek tartotta az orvostudomány, de Küttner előtt senkinek sem jutott eszébe az anyagért a hullákhoz fordulni.
Eddig eleven testekről leamputált csontrészeket használtak fel átültetésre, de az ezekkel való bánás figyelmet és gondokat tett szükségessé. A halott részekkel való eljárás sokkal egyszerübb és Küttner a minap három tökéletesen sikerült esetet mutathatott be egy sebész kongresszusnak. Az első esetben egy olyan emberről volt szó, akinek rák-eredetü daganat volt a combcsontján. Operativ uton eltávolitották a combcsont harmadik részét s ezt egy hasonló combcsontrészszel pótolták, amelyet egy agybajban meghalt ember holttestéből fürészeltek ki.
Ezt a csontot, amelyet a halál bekövetkezése után 12 órával vettek ki a hullából, huszonnégy órára egy bizonyos preparált folyadékba tették, aztán beleplántálták a kioperált rákbeteg csont helyébe. A beteg az operáció után tizenegy hónappal már jól tudott járni és csipője normálisan hajlékony volt.
...
A három eset sikere arra inditotta Küttnert, hogy egy betegből eltávolitsa a tuberkolótikus combcsontott és egy hulla combcsontjával pótolja. Sőt egy másik tuberkolótikus betegnél kivette az egyik váll egész csontszerkezetét és egy hulláét tette a helyébe. Ma még nem tudja az orvosi tudomány, hogy az átplántált csont változatlanul és holtan marad-e meg az uj szervezetben, vagy pedig vázául szolgál egy természetes ujjáépülésnek. Akárhogyan áll is a dolog, Küttner kisérletei a legérdemesebbek azok között, amelyek valaha e téren történtek.”
Szombathely fényárban
A mai Szombathely leghosszabb utcáján több fény világít, mint száz esztendeje az egész városban. Az est leszálltakor beköszöntő homály nem volt méltó a gyorsan fejlődő városhoz. A középkort idéző sötétségen gyakran gúnyolódtak a tollforgatók, mígnem a város vezetése jelentős lépésre szánta el magát.
„Szombathely köztereinek és cifrapalotás utcáinak közvilágitását ez idő szerint 308 gáz-, 74 villany és 29 petroleum-lámpa látja el. – Ez a 411 lámpa , mely együttvéve körülbelül 40 ezer gyertyafénynek felel meg, burkolná estenden és éjszakánként Szombathelyt afrikai sötétségbe, ha – kereskedőink villanylámpáikkal, s ragyosó fényárban uszó kirakataikkal meg nem könyörülnének rajtunk. Zárás után és ünnepnapok estéin azonban olyan patriarkális sötétség borul Szombathely legdiszesebb főterére, hogy az ide vetődő idegenek csodálkozva csóválják láttára fejüket.
A városi tanács végre belátta, hogy a 411 lámpa sehogy sem áll arányban a város hatalmas s mindjobban növekedő kiterjedésével, egyik legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a lámpák számát szaporitani fogja, a főbb utcák és a főtér 100 gyertyafény erősségü gázlámpáit pedig 300 gyertyafényü ugynevezett Invertlámpákkal cseréli ki.
Az Invert égők beszerzése s azok felállitására a tanács a szombathelyi légszeszgyár igazgatóságának már előzetes megbizást is adott s valószinü, hogy január első napjaiban a lámpák kicserélése már eszközöltetni is fog.
A tanács egyelőre a Király- és Erzsébet királyné-utcákban, továbbá az ugynevezetett Piac-tér pislogó gázmécseseit cserélteti fel ragyogó fényt sugárzó Invertlámpákkal, amelyet a Széll Kálmán-, Szily János-, Kőszegi- és a többi forgalmasabb utcák hamarosan követni fognak. Ilyen Invert égő világitja ma a Széll Kálmán-utca torkolatánál a Március 15-ike teret s tiszta és intenziv fénye vetekedik a villamos ivlámpák tejszinü fényével.Elismerés illeti meg a városi tanácsot, hogy a közvilágitás javitásával is előbbre vinni igyekszik Szombathelyt a többi kulturvárosok sorában, noha még igy is mindig elég hátul ballagunk...”
A karácsonyfa és a tízparancsolat 7. paragrafusának esete
A karácsonyfalopás nem csak ma keseríti meg az ünnepeket. Száz éve az uradalmi erdőket ritkították a tolvajok, mígnem az alispán rendeletbe utasította a rendőrséget a szigorú fellépésre.
„Több, mint egy hét választ el még a gyermeksereg legkedvesebb ünnepétől, a karácsonyfa eljövetelétől, az utcák, terek s boltok kirakatai már is megteltek fenyőfákkal, mely egyik legkeresettebb árucikke ilyenkor a piacoknak. Minthogy a Jézuska fájához az élelmes árusok nem egyszer a tizparancsolat 7. paragrafusának mellőzésével jutnak hozzá s nem veszik, de ugy lopják a nagyobb uradalmak fenyőerdőiből, Herbst Géza alispán tegnap szigoru rendeletben utasitotta a rendőrhatóságokat, hogy a karácsonyfa eladását és vételét csak azon feltételekkel engedjék meg, ha az eladó a karácsonyfák jogos szerzését a községi előljáróság által láttamozott bizonyitványnyal igazolja.
Egyben utasitotta az alispán az összes járási főszolgabirákat, hogy a karácsonyfa eladását lekiismeretesen ellenőrizzék s visszaélés esetén az árusokat szigoruan büntessék meg.”
Végzetes tévedés
Egy gyógyszerészsegéd tévedésének esett áldozatul egy szombathelyi asszony 1911 decemberében. A rosszul kiadott orvosság miatt kórházba kellett szállítani az egyre romló állapotú beteget.
„Végzetes tévedés történt tegnapelőtt délelőtt az egyik szombathelyi gyógyszertárban. – A gyógyszerészsegéd a lázas sietségben tévedésből elcserélte a gyógyszert és egy szombathelyi postaszolga feleségének más orvosságot adott ki, mint amit az orvos recceptje előirt. A tévedést ugyan hamar észrevették a patikában s a gyógyszertártulajdonos nyomban a postaszolga lakására sietett, de sajnos, már késő volt: a férj már akkor a tévesen kiszolgált gyógyszerből egy teljes adagot beadott feleségének.”
A szegény, nagybeteg asszony néhány órával később annyira rosszul lett, hogy az orvos utasitására kórházba kellett szállitani.
...
A Vasmegyei Napló tudósitója tegnap késő délután érdeklődött a kórházban, ahol azt a felvilágositást adták, hogy Horváth Péterné annyira rosszul van, hogy talán a reggelt sem éri meg.”
