Hadiárvák kerestetnek
A világháborúnak köszönhetően egyre gyarapodó számú hadiárvák sorsa nem volt közömbös a szombathelyiek számára. A különböző jótékonysági akciók mellett legtöbbet az örökbefogadók tettek az apa nélkül maradt gyermekekért.
„A hadiárvákra, ha azoktól szegénysorsu édesanyjuk, vagy más hozzátartozói el tudnak szakadni, nem a legszomorubb sors vár. Ugyanis a hány vidéki lap csak kezünkbe kerül, mindegyikben találkozunk hiradásokkal, hogy különösen, akik valakijüket elvesztették a háboruban, most saját veszteségük enyhitésére hadiárvát szándékoznak örökbe fogadni.
Most még az állami gyermekmenhelyek veszik gondozásba az elhagyottnak talált árvagyermekeket és a pécsi állami gyermekmenhely most már mintegy 1200 árvának viseli gondját és azokat elhelyezte, de ez nem a helyes megoldás. Az elárvult gyermek jövőjéről legjobban ugy lehet gondoskodni, ha azokat jóravaló családok örökbe fogadják s pótolni igyekeznek a hősi halált halt apát.
Látjuk ilyen árváknak tömeges kereséséből, hogy nagy az emberekben az ilyen örökbefogadásra való hajlandóság és alig vélünk csalódni, hogy az lesz a háboru sebeseinek gyógyitására a háboru elejétől folyamatban levő társadalmi akció legszebb eredménye, ha megtalálja annak módját, hogy az árvák uj, jó nevelőszülőket találjanak az elveszett apa, a mélyen sujtott szülők pedig az elveszett gyermek helyett.”
Elhanyagolt gyermekek
A gyermekekre jutó figyelem azonban így is jelentősen csökkent ezekben az esztendőkben, s rendszerint még árvának sem kellett lenni a mostoha sorshoz. Az elhanyagoltság pedig nem csak a testi egészségre, de a gyermeklelkekre is kihatott.
„A háborunak vannak nagy bünösei. Neveik napról-napra szerepelnek a napilapok hasábjain s a rendőri hirek közt. De vannak a háborunak kis bünösei is, kisfiuk és kislányok, akik akárcsak a felnőttek, áldozatul estek ennek a hároméves, végtelenbe nyuló háboru csábitásának, vagy inségének. Orvosaink megállapitották hogy a háboru alatt a csecsemő- és gyermekhalandóság tetemesen megnövekedett.
Azok, akik a gyermeklélek életét figyelik, épp ily szomoru tapasztalatról számolnak be: a gyermek lelke épp ugy el van hanyagolva, mint a teste, a tej épp ugy hiányzik neki, mint a melegség, a felügyelet, a házinevelés. A gyermekbiróság, melynek törvénye 1913-ban lépett életbe, a háboru alatt nagyon hasznos és gyümölcsös tevékenységet fejt ki s igyekszik a kis bünözőket a jó utra visszatériteni, ami, tekintve a gyermek fogékony lelkét, a legtöbb, bár mégsem minden esetben sikerül is.”
Magyar újság Amerikából
Mai, globalizált világunkban nehéz elképzelni azt, milyen szenzációt jelentett száz éve, háborús időkben a tengerentúlról magyar nyelvű, nyomtatott újságot kapni. A hónapos késéssel érkező amerikai magyar hírek helyet kaptak a friss szombathelyi lapokban.
„Szombathelyre tegnap váratlan vendég ért, a clevelandi Szabadság. Idestova esztendeje már, hogy utoljára láttunk amerikai magyar ujságot. Némi meghatottsággal vettük most kézbe; talán német tengeralattjárón jött, vagy valamely semleges hajó törte meg véle az ellenséges blokádot? Nincs is egy hónapos, január 24-én kelt: hatalmas betükkel hozza az élén a szenzációt: Wilson a béke mellett döntött.
Washingtonba összeült a szenátus, a közönség valósággal ostromolja a Fehér Házat, Wilson elmondja üzenetét Németországhoz és még egy félelmetes alcim a Szabadság hasábján: Béke vagy háború? De még bizik amerikai laptársunk és lelkesen ir az uj Möwéről, a németek tavaszra készülődéséről. Mint testvéri kézszoritást vesszük a Szabadságot és mint üzenetet a tengeren tulról, ahol magyarok imádkoznak a magyarokért.
Az amerikai magyar lapban Wiegand Károly hazatérve németországi tanulmányutjáról, tapasztalatai alapján kifejti, hogy Németországot soha sem lehet kiéheztetni s megcáfolja azokat a rémmeséket, amiket angol tudósitások alapján irtak az amerikai lapok. ”
Teafogyasztás – csak mértékkel
Mint oly sok élelmiszerfajtát, a teát is utolérte a fogyasztási korlátozás 1917 tavaszán.
„Szinte vártuk már ezt a hirt. Számitani kellett arra, hogy a teát sem lehet sokáig pazarolni. Eddig sok helyen egy kis megteásitott langyos vizzel pótolták a reggelit, meg az uzsonnát, meg a vacsorát, de most már, ugy látszik ennek a gyöngyéletnek is vége lesz. Egyik fővárosi lap értesülése szerint a tea elosztását éppen olyan módon fogják rendezni, mint azt a kávéval tették.
Illetékes helyen számbavették a készleteket s ennek alapján ugy határoztak, hogy havonként és fejenként két és fél dekagramm teát bocsátanak a fogyasztók rendelkezésére. A tea elosztása hatósági utoon fog történni, külön teajegyek nem lesznek, hanem a teát a kávéval együtt fogják kiosztani. Az uj rend – ugy hallatszik március elején lép életbe.”
Élelmiszercsempészek leleplezve
A élelmiszerfogyasztás korlátozása a csempésztevékenység felvirágzásához vezetett. 1917 februárjában a szombathelyi vasútállomáson sikerült elcsípni egy komoly szállítmányt
„A szombathelyi rendőrség nagy élelmiszercsempészésnek jött nyomára. A szombathelyi állomáson ma lefoglalt két vagont, amelyet a sárvári selyemgyár >>nitrocellulose<< jelzéssel adott fel, Blumauba cimezve s amely vaggonokról kisült, hogy tartalmaznak ugyan egy kevés celluloset is, de főként élelmiszerrel vannak tele. 2601 kiló fehérbabot, 29 kiló zsirt, 105 kiló nulláslisztet, 20 kiló mákot és 180 kiló darát találtak a vaggonokban, amit Ausztriába akartak csempészni – katonai fedezettel. A szállitmányt a rendőrség lefoglalta, az esetről jelentést tesz a katonai hatóságnak s az ügyben folytatja a nyomozást.”
Mozi – szintén csak mértékkel
A tüzelőanyag hiányával volt magyarázható a mozik üzemeltetésének korlátozása.
„Megint megirtuk, az alispán tegnapelőtt megengedte a szombathelyi mozisoknak, hogy előadásaikat ezután is rendesen megtarthatják, miután tüzelőanyaggal el vannak látva, s a fával való tüzelésre kötelezték magukat. Ma az alispán ezt az engedélyt visszavonta, miután a miniszter rendelete ugy szól, hogy csak azokban a városokban szabad szinházi, vagy mozielőadásokat tartani, mely város bőségesen el van látva tüzelőanyaggal.
Szombathely pedig, sajnos nem tartozik azok közé a városok közé, amelyek bőségesen elvannak látva szénnel. Igaz, hogy ilyen város kevés is van manapság Európában. Éppen ezért az alispán elrendelte, hogy a mozielőadásokat beszüntessék. Kedden még játszhattak a mozik, de a héten már többször nem játszhatnak. Mint halljuk, a vasárnapi előadásokat engedélyezte az alispán.”
Titokzatos villalakók
Ezekben az időkben egyre gyakrabban szóltak a hírek szökött katonák nevéhez köthető rablásokról, garázdálkodásról. Akadt olyan is, akit a hétvégi házát önkényesen elfoglaló katonaszökevénnyel hozott össze a sors.
„Pekker László dr. árvaszéki ülnök neje cselédeivel kiment a hegyben lévő villájukba s mikor benyitott az egyik szobába, egy ismeretlen férfit talált ott. A közelben levő napszámos az éppen rekvirálásban ott járó Nagy rendőrőrmesterrel elfogta az ismeretlent s megkötözve a rendőrségre szállitotta. Itt beismerte, hogy Szindsik József 90 gyalogezredbeli katona, aki megszökött ezredétől.
A szökött katona az árvaszéki ülnök ruhájában volt s zsebében két álkulcsot találtak. Azt vallotta, hogy két nap óta lakott a villában, azonban minden valószinüség arra mutat, hogy régebben ott tanyázhatott és pedig nem is egyedül. Mint megállapitották, mintegy 20 kiló babot fogyasztottak el a villa titokzatos lakói. De eltünt igen sok értékes ruhanemü is. A lakásbitorlók alaposan kifosztották az árvaszéki ülnök kint lévő ruhatárát.
Elloptak 6 teljes öltöny ruhát, kilenc nadrágot, három pár sárga cipőt, egy pár uj fekete félcipőt, három térdnadrágot, négy pár vászon lábszárvédőt, nyolc tucat törlőruhát, sok szalvétát, ágynemüt és egyéb különféle tárgyakat. Az elfogott katonaszökevény, akinek társait még nyomozzák, átadta a rendőrség a katonai parancsnokságnak.”
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
