Szombathelyi személyvonat balesete
1911. szeptember 3-án véres vasúti katasztrófáról számolt be a Vasmegyei napló. A Szombathelyről induló személyvonatot Budafok közelében érte a szerencsétlenség a tudósítást megelőző nap reggelén.
A személyvonat lokomotívvezetője csak későn vette észre a nyitott pályán veszteglő brucki tehervonatot s neki vezette vonatát a tehervonatnak. Az összeütközés oly heves volt, hogy a személyvonat két kocsija, tehervonatnak pedig négy kocsija teljesen összetörött. Az összeütközés pillanatában az utasokat pánikszerü rémület fogta el. Leugráltak a vonatról s oda futottak az összetört személykocsihoz, amelyben szerencsére csak kevés utas ült, azok közül is csak 8-an szenvedtek véres zuzódásokat. A szerencsétlenül járt utasok sebeit a kelenföldi orvos kötözte be. A katasztrófa ügyében szigoru vizsgálat indult meg.
A szerencsétlenségnek két szombathelyi sérültje volt.
A sebesültek között két szombathelyi utas is van, az egyik Mészáros Béla szombathelyi máv. hivatalnok, a másik Spanner Ignác kereskedelmi utazó, aki Szombathelyről igyekezett a fővárosba.
Kacagtató méregzsák
Egy mérges, mégis mulatságos mutatványos alakja hívta fel magára a figyelmet az országos vásár forgatagában. A tollhegyre kívánkozó figura nagy valószínűséggel ekkor járt utoljára Szombathely városában.
Klein Ferdinánd vásári mutatványost a tegnapi országos vásár csábitotta Szombathelyre Győrből. Az alacsony termetü, vörös, rőt szakállu, sunyi tekintetü kis emberke a Horváth Boldizsár-téren ütött tanyát. Felállitott egy háromlábu asztalkát, az asztal közepébe beleszurt egy kis gyöngyházfogantyus zsebkést, a zsebeiből előszedett egy csomó vékony vaskarikát, azzal utánozhatatlan orrhangon elkezdett kiabálni ő is, mint a többi árus:
- 3 krajcár 5 karika dobása! Aki eltalálja a kést, az üvé a kés, meg egy khrón jutalom. Tessen khérem!
A groteszk kis emberkének hamar támadt publikuma. Körbeállták a kést, s egyszerre 8-an, 10-en is dobálták a karikákat. Mikor már eldobáltak egy pár korona áru karikát anélkül, hogy csak egy karika is beleakadt volna a kés nyelére, az érdeklődés megcsappant s utóbb már kötéllel sem lehetett olyant fogni, aki vett volna öt karikát három krajcárért.
Ez a részvétlenség bosszantani kezdte a kis emberkét s ilyen féle mérges kifakadásokra ragadtatta el magát:
- Nincs phénz Szombathelyen, nincs phénz senkinek.!
- Koldusok vagytok mindnyájjan, szombathelyi népek!
A körülállók egy ideig szótlanul hallgatták a groteszk kis emberke dohogását, de mikor látták, hogy Klein Ferdinánd mind lealázóbb szavakban ad kifejezést mérgének, egy munkás kinézésü ember oda szólt neki:
Ha ilyen randa képem vóna, én nem beszélnék annyit, hanem hallgatnék.
A kis ember paprikavörös arccal csattant föl.
- Micsoda?! – mondta rikácsoló, éles hangon – hallgasson! Mert velem nem okoskodik. Paraszt!
Annak se kellett több. Galléron ragadta a kis embert s egyet olyant pörditett rajta, hogy Klein Ferdinánd asztalostul együtt felbukott a kövezeten, a karikái pedig szanaszét szóródtak a földön, azonkivül rugni is akart egyet rajta, de ebben a körülállók megakadályozták.
Klein Ferdinánd, amikor újra földet érzett talpa alatt, nem szólt semmit, csak összeszedte a karikáit a földről, a kést kihuzta az asztal közepéből, megtörölte és zsebre tette, összecsukta a háromlábu kis asztalkát s a vállára véve – utnak indult.
Csak mikor négy-öt lépésnyi távolságban volt már, akkor szólt vissza megvetően, dühösen a munkás felé:
- Sose jövök többet ide!
S ment egyenesen a vasút felé, hogy visszautazzon Győrbe.
Karambol az országúton
Automobil és lovas kocsi szerencsétlen találkozásának volt helyszíne a Toronyból Narda felé vezető út 1911 szeptemberében. Az ütközés következtében árokba fordult a szekér, amelynek utasa súlyos sérüléseket szenvedett.
Torony község határában, a Nagynarda felé vezető országuton tegnap délután végzetes katasztrófát idézett elő egy száguldó automobil. Az esetről tudósitónk a következőket jelenti:
Horváth Péter nagynardai földmivesgazda tegnap délután Toronyból kocsin igyekezett vissza feleségével Nagynardára. A földmivesgazda nem vette észre, hogy az országuton szélsebesen közeledik gróf Draskovich Pál szentkereszti földbirtokos automobilja, amelyet a soffőr vezetett. Az automobil vezetője már messziről integetett a kocsinak, hogy térjen le egy kissé az utról, a gazda azonban sem a jelet, sem a tülkölést nem hallotta meg. A kocsiban ülők valamennyien belezuhantak az árokba. A gazda felesége, Horváth Péterné olyan szerencsétlenül bukott ki a kocsiból, hogy esés közben jobb kulcscsontja eltörött s azonkivül sulyos belső sérüléseket is szenvedett.
A szerencsétlenül járt asszonyt dr. Windzholz Zsigmond részesitette orvosi segélyben. Állapota annyira sulyos, hogy kezelő orvosa nem igen bizik felépülésében.
A hatóság a szerencsétlenség ügyében szigoru vizsgálatot inditott.
Betörés a Sabáriában
A nagy múltú Sabária Szálló főpincére nyitáskor csupán a hűlt helyét találta előző este fiókba zárt pénztárcájának. A tárcával együtt 660 koronának is lába kélt.
Vakmerő betörés történt tegnap Szombathelyen. Ismeretlen tettesek éjnek idején behatoltak a Sabária-szálló egyik helyiségébe s egy zárt fiókból 660 korona készpénzt elraboltak. Az esetről rendőri tudósitónk a következőket jelenti: Szakáll Ferenc a Sabária-szálló éttermének főpincére tegnap éjjel zárás után pénztárcáját, melyben 660 korona volt bankjegyekben, szokás szerint az étterem egyik sarkában álló szekrény fiókjába zárta be s a kulcsot zsebébe tette. A főpincér reggel, mikor szolgálatba lépett, megdöbenve vette észre, hogy a fiók nyitva van s tárcájának a pénzzel együtt nyoma veszett. A fiók zárján feszités nyomai látszottak, ami kétségtelenné tette, hogy betörés történt. A főpincér nyomban a rendőrségre sietett, s feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen. A rendőrség a vakmerő tettesek kézrekeritésére nyomban széleskörü nyomozást inditott, azonban eddig eredmény nélkül.
Hova épüljön a postapalota?
A Vasmegyei napló munkatársainak több javaslata is volt a tervezett postapalota elhelyezésével kapcsolatban. Ötleteiket olvasva könnyedén a száz évvel ezelőtt élt várostervezők helyébe képzelhetjük magunkat.
Ismeretes, hogy a város új palotát szándékozik emelni a postának, mivel a jelenlegi postaépület már nem képes egy rohamosan izmosodó város napról-napra növekvő posta és távirda forgalmának késedelem nélkül való lebonyolitására. Az volt a terv, hogy az uj palotát a jelenlegi postaépület helyén épitteti fel a város s e célra az épület szomszédságában levő három háztelket megvásárolja. Ez a kombináció azonban, a pénzügyi bizottság határozata következtében immár csak tiszavirág-életünek bizonyult, elejtettnek tekinthető.
Nem ismerjük ugyan a város közelebbi szándékát, de mi azt hisszük, keresve se lehetne alkalmasabb helyet találni a postapalota számára, mint a Kőszegi-utcát. Ott két olyan pont is kinálkozik, mely a célnak legmesszebb menő módon megfelelne. Az egyik: a Takách Benedek dr.-féle házzal átellenben levő Dömötör Lajos-féle két háztelek, amely terület egymagában kevés lenne ugyan, de hozzá lehetne venni a 28-as számu özvegy Müller Ignácné-féle háztelket is, szóval a Mészáros Mór-féle uj kétemeletes 30-as számu házig terjedő 3 régi földszintes házat. A Müller-féle ház vége közvetlen szomszéd a Március 15-iki téren levő Techet Bódog-féle kétemeletes palota udvarával. Ha a postapalota ide épül, meg lenne oldva a gyönyörü Március 15-iki térség kiképzése is, amennyiben a szemben levő Müller-féle két földszintes ház helyén tervezett monumentális épület méltón oldaná meg a tér végleges rendezésének immár tul soká vajudó kérdését. – A másik kinálkozó pont a Vitáliszháztól balra eső 13-11 és 9. számu háztelkek. Elég nagy terület ez is minden tekintetben alkalmas a szóban forgó célra. Ha erre a telekre kerülne az uj postapalota, a tervbe vett Széll Kálmán és Szily János-utcákat összekötő uj utca felőli frontját a postapalotának már mostan ugy lehetne épiteni, hogy az utcanyilás esetén az uj utca külső szépségét emelje.
