Tisztelt Szerkesztőség!
Nagyon örültem 2002-ben, amikor régi ismerősöm Soós József, vagy ahogy a MÁV-nál hívtuk Jóska, képviselő lett. Ő olyan ember volt, aki soha nem találta a helyét, mindig többre vágyott és tett is a céljaiért. Annál nagyobb csalódás volt nekem, amikor az elmúlt hetekben végigkövethettem hogyan lett hitehagyott árulója annak, amit világ életében képviselt.
Megdöbbentett a híre annak, hogy elhagyta társait és a jobboldallal kokettál máris. Nem vall ez rá, ismerem több évtizede. Egy régi munkásőr nem tesz ilyet, hacsak igazán súlyos dolgok nem történnek. Csalódás volt ez nekem mint szocialista szimpatizáns, mint egy élhetővé alakult város lakójának egyaránt. Tudom én, hogy a politika nem az olyan hétköznapi emberek világa mint én vagyok, ezért nem is ítélkeznék ilyen módon, ha nem ismerném Jóskát évtizedek óta.
Mégsem hagy nyugodni mi lehet a valós oka annak, hogy elhagyta több évtizede vallott hitét és társait, hiszen van olyan helyzet amikor az ember életformát, családot, várost vált, de olyan nincs, hogy valaki egyik nap még szocialista a másik nap pedig a Fidesszel tart sajtótájékoztatót. Az embernek egy élete van, saját magát nem köpheti szembe.
G. Attila
