Pénteken délután kb. 300 ember jött össze Szombathelyen 
Zúgott a mocskos Fidesz - a szombathelyi tüntetők fütyültek a hidegre és a hóesésre, 2,5 kilométert meneteltek (Frissítés) 2019. January 04. 17:11 a hidegben és hóesésben, hogy meghallgassanak 8-10 szónokot, kiabálják, hogy “mocskos Fidesz”, majd átmasírozzanak a városon és üzenetet hagyjanak a kormánypárt lepukkant irodájánál.
A hangulat egyszerre volt mérges, laza és humoros, a menetelők elkönyvelhették az arra haladó autók szimpátiadudálását, élvezhették a megerősítését annak, hogy nincsenek egyedül, hogy tettek valamit Orbán Viktor távozásáért. Hogy valami történik végre.
De tényleg történik? Tényleg oszt vagy szoroz ez a tüntetéshullám?
Nos, valószínűleg sokkal kisebb hatása lesz, mint ahogy azt az utcára vonulók vagy az otthoni Facebook-lájkokat osztogatók gondolják.
Igaz, aki forgolódik emberek között, az érzi, hogy valóban jelentős tömegek elégedetlenek a kormánnyal. Tényleg sokan vannak, akik gyomorforgatónak találják a közpénzekből finanszírozott propagandagépezetet, aggályosnak a demokráciadefficitet, a mindent átszövő korrupciós hálót, és hiába a viszonylagos jólét, aki kitekint a határokon, látja lemaradásunkat a környező országoktól, és látja a hatalmi őrület jeleinek olyan megnyilvánulásait is, mint a stadionok, a magánrepülős meccsrejárások vagy a Várba költözés.
No de ez így volt már az áprilisi választások előtt is, és amikor azon a bizonyos vasárnap délután hosszú sorok kígyóztak a fülkék előtt, számosan úgy gondolták, itt a fordulópont, elérkezett a kormányváltás ideje.
Nos, mint tudjuk, nem érkezett el. Sőt. A Fidesz még jobban bebetonozta magát, az elégedetlenek apátiába zuhantak, a rettenetes állapotban lévő magyar ellenzék még a korábbiakhoz képest is szétesni látszott.
Ebbe a politikai posványba dobott követ a túlóratörvény módosítása, amely országos demonstrációk sorát eredményezte. Túlcsordult a pohár, éppúgy, mint az internetadó esetén.
Látszólag tehát ismét felpörögtek az események, az ellenzék kezdte diktálni a tempót, tematizálni a közéletet, a Fidesz pedig beszorult a médiabirodalma falain belülre.
De ne dőljünk be az illúzióknak!
Azokhoz a milliókhoz, akiknek a Fidesz a kétharmadát köszönheti, el se jut a tüntetések zaja, és akikhez eljut, közel sem biztos, hogy ettől másként gondoljaák, mint korábban. Mert szép háromszáz ember az Órásháznál, de mégiscsak 80 ezren laknak Szombathelyen.
Kezdjük azzal, hogy az óriási jelentőségűnek látszó “rabszolgatörvény” valójában egy nagyon összetett probléma, keveseket érint, őket is ellentmondásosan. Persze bele lehet kapaszkodni ideig-óráig, de valójában jóval kisebb jelentősége, mint az általános magyar bérszínvonalnak. Habár jól és eladhatóan hangzik a kommunikációban, semmi keresnivalója nem lenne a legfontosabb öt pont között, különösen nem az első helyen.
Előbb-utóbb kiderül, a “rabszolgatörvény” mentén nehéz fenntartani az elégedetléségi hullámot, a szombat este meglebegtetett 
A Vasas szakszervezetek sztrájkot hirdettek január 19-ére 2019. January 05. 16:51 általános sztrájkról - ami tényleg atombomba lenne, mert ott fájna, ahol a legérzékenyebb - pedig az derülhet ki, hogy a valóságban irdatlan nehéz tető alá hozni.
Már csak azért is, mert hiába látják nagyon sokan a jelenlegi kormány hibáit, sőt bűneit, mégsem érezni, hogy itt általános forradalmi hangulat lenne, és előre borítékolni lehet, hogy január 19-én nem áll le az ország.
Ennek egyrészt az az oka, hogy a Fidesz ügyesen kezeli a helyzetet: amennyire lehet elhallgatja, bagatellizálja, ha nagyon mondani kell valamit, akkor azt mondja, hogy: “Soros”. Esetleg belekapaszkodik lényegtelen, de érzelmeket kiváltó részletekbe, mint a szegény gyerek szánkója szánkója vagy a gördeszkás srác a körúton. Nyilván ezek nincsenek pariban a Mészáros Lőrinc-jelenséggel vagy a rasszista reflexekre építő migráns-kampánnyal, de nem is ez a cél. Hanem a tömeg érzelmi manipulációja, amely lassan egy évtizede remekül megy, és aminek az ellenzék még nem találta meg az ellenszerét, igaz, láthatóan nem is nagyon kereste.
Az is ügyes, hogy a hatalom nem ad támadási felületet, nem bántja az utcára vonulókat, plusz a rendőrség is profin kezeli a helyzeteket, és így elég nehéz átvinni azt a üzenetet, hogy Orbán Viktor egy diktátor. Különösen annak fényében, hogy 2006-ban valóban gumilövedékkel lőttek a népre Budapest utcáin.
Könnyen lehet, hogy a Fidesz úgy gondolkodik, hogy nem baj, hogy van kis vonulás, zászlólobogtatás, kiabálás. Ezt is ki lehet tenni a kirakatba, hogy lám, milyen demokratikusak vagyunk. No meg segíg kicsit kiengedni a gőzt, aztán majd csak elfogy a nyomás egy időre.
Az sem segíti az kormányváltó hangulatot, hogy az ellenzék továbbra is formátlan, és nagyon adós egy határozott és működőképes alternatíva felállításával. El tudja valaki képzelni, hogy Orbán Viktor esetleges bukása után egy DK-MSZP-LMP-Jobbik-Momentum kormány alakul majd? Vagy ha nem, akkor hogyan lesz?
Miért is várjuk el a választóktól, hogy egy hibás, de mégis működőképes rendszert lecseréljék valami bizonytalanra és ismeretlenre?
Hogy mennyire lehet hinni a közvéleménykutatóknak, a kérdéses, mindenesetre a felmérések szerint eddig nem nagyon ártott a Fidesz népszerűségének a tiltakozássorozat.
Ugyanakkor ezekre a megmozdulások mégsem lehet legyinteni. Jelzik, hogy Budapest (Szombathely, Pécs stb.) egyelőre nem Moszkva, mint ahogy azt is jelzik, az emberek nem félnek. Jelzik, hogy hajszálrepedések vannak a gépezetben, és ezek a repedések olykor végzetes gondot tudnak okozni egy masszívnak látszó rendszerben. Magyarországon például hagyományosan sokan vannak azok, akik úgy gondolkodnak, ahogy a környezetük. Ha sokat hallják, hogy a migránsok veszélyesek, akkor elhiszik, ha viszont azt hallják sok helyről, hogy “mocskos Fidesz”, akkor azt hiszik el. (És ha már itt tartuk: az O1G jelszó és szimbólum rettenetesen szomorú és illúzióromboló, de ebbe most nem mennék bele.)
A nagy erőpróbák majd az idei választások lesznek: EP-választás májusban és önkormányzati választások ősszel.
A lényegi változtatáshoz határozott, konkrét cselekedetek és üzenetek kellenének, amelyből nagyjából másfél volt az elmúlt években: egyik a Momentum “Nolimpa” aláírásgyűjtése volt, amelytől meg is ijedtek a Fidesz-fiúk. A félsiker az volt, amikor Szél Bernadett, Hadházy Ákos és a többiek elvitték a tömeget az MTVA székházhoz. A helyzetet kidolgozták, de a labda elkerülte a kaput.
Egy országos sztrájk vagy Magyarország általános leállítása kétségkívül mindent megváltoztathatna, de ha komolytalanságba fullad, akkor ezt inkább öngóként kell majd lekönyvelni. És ez utóbbi el is döntheti a meccset.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
