Valóban dilemma, hogy ilyen időkben, amikor a politika megszégyeníti pornográfiában a valóságshowkat, van-e értelme visszagondolni a hősidőkre, amikor a magyarok, és főleg a nők, nem a kardjukkal, hanem a hüvelyükkel hadakoztak. Ám mielőtt végleg eltűnne előlünk egyetlen multinacionális érdeklődésre számot tartó nemzeti termékünk, a pornó, mert szerepét átveszi az utcai harc, idézzük fel a legnagyobbakat.
Először is Kovit, mert ő azonnal megértette a kapitalizmus lényegét, mely szerint a termelés szabad, a termék forgalma a kereslet-kínálat viszonyában értendő. Elkezdte gyártani garázstunninggal sufnistúdióban az első fecskéket, akik inkább karmolós cicák voltak, és azonnal a német pornófilm csúcsára tört, mert amatőrként is profibb volt Hanséknál.
Nem a technikai tudás döntött, hanem a magyar titok
Ezek még azok az egy szobában leforgatott, egy nő, négy ronda pasi kategóriába tartozott, amin az idősebb nemzedék szocializálódott. De már ekkor szembetűnő volt, hogy elképesztően gazdag a hátország. Mindenféle stílusú, személyiségű nő megjelent a lepedő és a kamera síkjában, úgy is mondhatnám katonai nyelven, hogy a hadtáp kitűnő volt. Kovi szerencséjére szétesett a magyar filmgyártás, így kiváló világosítók, hangmérnökök, operatőrök kerültek utcára, akik becsukott szemmel is jobban forgattak, mint Use Béthe csapata a fénykorában. A vége a legszebb, mert Kovi kétszer is nyert pornó Oscart, ami ugyanolyan nehéz, mint egy magyar művészfilmnek Amerikában, vagyis csak azt akarom mondani, hogy a magyar pornófilm képi igényessége meglepte az orosz, amerikai megrendelőket.
De nem a technikai tudás döntött, hanem a magyar titok, a nő. Soha nem tudtam meg a titkot, mert álltam már Michelle Wilde-dal szemben, (eredeti neve sokkal jobb, Vad Kati), és nem láttam semmilyennek. Egy nő, csinos, alacsony, kedves, ennyi. A döbbenetes az lett, hogy Magyarországon az összes férfinek tetszett, majd a határon túl is, annyira, hogy az összes nagy farkú celeb, az állat Rocco Sigfredi is, ideutazott, hogy közös felvételük legyen.
Az ő története a legnagyobb, a végén kiszállt, két gyerek, férj, és remélem, jól van. A világon alig van hozzá hasonló példa. Ginger Lyn sokat gyakorlatozott farkakkal tűzdelt síkfelületen, mire John Waters kiszúrja, elhívja a Cry Babie-be mellékszereplőnek, és ezzel életet vált. Lyl Kimmerből, a kevert vérű feka csajból meg rapper lett, nem is rossz, a new yorki underground lájkolja.
Cioccolina igazából nem szállt ki, mert amikor abbahagyja a lovak trenírozását, és a kígyók tanítását, hogy inkább a saját farkukba harapjanak, politikus lesz, az olasz parlament tagja. De az ugyanolyan pornó, mint nálunk, legnagyobb színésze Berlusconi, aki ungabunga partik királya. Ciccoból végül ugyanaz a kőbányai lány lesz, amikor Hajdú Péter előtt vonagol, mint aki elindult a rendszerváltáskor. Vagyis, ahány pornószínésznő, annyi élet.
Vérben és génben
Egyszer megkérdezte tőlem egy kanadai filmes szociológus csapat, miért a magyarok gyártják a világnak a legjobb vágyteljesítő filmeket, rossz választ adtam. Azt hittem, hogy a közép- európai medence okozta ezt velünk, mert itt aztán volt vér és genetikai keveredés, aminek következménye, hogy egészséges a gén, és mindenféle formában virágzik.
Nálunk van kicsi, nagy, közepes méretű, vöröstől eredeti szőkéig és feketéig, a cigányok szebbek, mint az indiaiak, a zsidók csábosabbak az északi típusúaknál, bár én őket, a rózsaszín bőrűeket szeretem a legjobban. De amikor rákérdeztem Kovinál, hogy miért mi diktáljuk a trendet, fura választ adott. A magyar nők hazudják legszebben a szerelmet. Hoppá! Ma is azon gondolkodok, vajon, mi késztettük őket erre, férfiak, mert mi könnyen elhisszük a hazugságot, vagy az egész, ő az zsenialitásuk, és bosszújuk azért, hogy ezt tettük velük, mi tahó férfiak. A világ legjobb női álldogálnak a konyhában, és mi tévében focit nézünk, és sört iszunk?
A vége a legszomorúbb. Miután képmutatásban a magyar nem ismer tréfát – nálunk nincs vörös lámpás ház, nincsen bárca, sőt, kurvák sincsenek, csak magányos lányok ácsorognak az út szélén – a világpiachoz szükséges tőkebefektetés is elmaradt. Volt tizenöt év, amíg a magyar pornófilm a tehetség okán világszám volt. Több helyszínen, váltott szereplőkkel, történeteket feldolgozva, gyönyörű nőkkel kábították el a kamaszkorból kinőni képtelen férfiakat. A filmstúdiók mégsem itt, hanem a cseheknél, lengyeleknél, románoknál épültek fel, ami egy idő után a munkát is behúzta. A magyar nő kuriózum maradt, de a tágas szláv tengerből pótolni tudták.
A rossz hírben a jó, hogy eddigre lényegében megszűnt a pornófilm, mert a neten a videomegosztók már kisebb egységekre vágytak. Tíz, húsz perces jelenetek elegek ahhoz, hogy könnyítsünk magunkon, a történet egyáltalán nem érdekes, sem a világítás, sem a smink, a vége megint olyan, mintha a való világ villáját kapcsolnánk, amatőr szexjelenet, tessék élvezni!
Mindenestre még egy pornót megnézek, igaz, színházban, aminek a forgatókönyvét Csurka írta, és a Gyurcsányról szól. Remélem, nem lesz benne műszeres-horrorszodomia, mert azt nem szeretem annyira.
