Misztikus világ a modelleké. Kifutók, éhezés, szereposztó dívány. Néhány a mindenki által csak sztereotípiákon keresztül ismert mikrokozmoszból. De mi az igazság? Egy szombathelyi lány, Hegyháti-Rónaszéki Anna volt segítségünkre, aki mesélt személyes tapasztalatairól, többek között azt is felidézve, hogy miként lett egy kínai város arca, és hogy hány dublőr dolgozott be a japán Brad Pittnek.
- 15 évesen kezdtem, most 27 vagyok – kezdte Anna, korát nem titkolva. - Közel tíz évig voltam a pályán, ami végül nemzetközi pályafutást eredményezett. Úgy kezdődött a dolog, hogy fotóimat beküldtem egy ifjúsági magazinba, ahol a fődíj egy címlapfotózás volt. A képeim teljesen amatőrök voltak, még anyukám fotózott le. Sajnos címlapra nem kerültem, de végülis nem jártam rosszul, hiszen itt figyelt fel rám egy ügynökség. Elmentem egy próbafotózásra és ez indította be a karrierem. Először csak kisebb magazinfotózásaim és tv szerepeim voltak.
- Tv szereplés alatt mit értesz?
- Volt, hogy mint modellként hívtak meg, hogy meséljek az éppen beinduló karrieremről. De előfordult olyan is, hogy fizetett néző voltam. Szóval az elején még ezek a kisebb munkáim voltak, meg egy-két divatbemutató. Aztán leérettségiztem, mert azt hiszem ez egy teljesen alap dolog az élethez. Igazából itt jött el az az időszak, amikor felnőttem. Végiggondoltam, mi mivel jár és mik lehetnek az árnyas, illetve a világos oldalon. Végül is a folytatás mellett döntöttem, és innen kezdve már a külföldi munkákat is elfogadtam. Elsőként Milánó jött, de itt igazán nagy sikereket nem értem el. Aztán Ázsiát céloztam meg. Közel öt évig dolgoztam a kontinensen, végül is ott futottam be.
- Számomra ez mindig olyan furcsa, ha valaki mondjuk Ázsiát célozza meg. Itt élünk egy kis városban, autópályánk sincs, te pedig Milánóba, Ázsiába mész dolgozni. Hogyan működik ez?
- Ebben segítenek az ügynökségek, akik a megfelelő ideálokkal ellátják a különböző országok, kontinensek piacait. Az én arcom nem annyira karakteres, hogy az európai piacra megfelelő lett volna. Ázsiában azonban pont ezt keresik. Az ottani piacnak az én klasszkius arcom-alakom és kék szemeim voltak inspirálóak.
- Ez azt jelenti, hogy Ázsiában európai lányokkal mutatják meg a divatot az ottaniaknak?
- Igen. Ők reklámozzák a ruhákat, kozmetikumokat. A már említett szemem volt az, ami miatt felfigyeltek rám.
- Szóval az egész modellvilágot az ügynökségek mozgatják.
- Meg a kapcsolatok. Az én budapesti ügynökségemmel lépett kapcsolatba az egyik ázsiai iroda. Elsőként Tokióba közvetítettek. Megérkeztem egy szál magamban a reptérre, fogalmam sem volt az ország kultúrájáról és úgy egyáltalán semmiről. Nagyon sok nehézséggel kellett szembenéznem. Ilyen volt például a fogyókúra. Igaz, nem kényszerítettek, de ha sikerrel akartam castingra járni, akkor meg kellett felelnem az ottani trendnek. Végül is elég jó munkákat szereztem és többször is visszahívtak. Két-három hónapos kiküldetéseim voltak. Ugyanígy kerültem ki Kínába: dolgoztam Shanghaiban, Pekingben és sok dél-kínai városban. Itt egyébként még az egyik város arcának is megválasztottak.
- Melyik városnak segítettél a marketingben?
- Tsingtao volt az a bizonyos város. Furcsa az élet, mert a helyi sör a város nevét viseli és én nagyon szerettem azt a sört. A többiekkel meg azon szoktunk poénkodni, hogy egyszer majd én leszek a márka arca. Végül is a söré nem, de a városé én lettem. Aztán dolgoztam még Szingapúrban, Malajziában...Osakában is. Európában pedig Milánó, Párizs, Bécs és Isztambul voltak a főbb állomások.
- Volt még ilyen emlékezetes munkád?
- Két nagy munkám volt még, amire nagyon büszke vagyok: Japánban szerepeltem egy csokireklámban, ahol a japán Brad Pitt volt a partnerem. Mindössze öt percet forgattam vele, aztán jött a kéz, száj, fog, meg mindenféle dublőre. Összesen négyen voltak. Két évre szóló szerződésem volt ezzel a márkával. Japánszerte mindenhol ki volt plakátolva az arcom. A másik nagyon emlékezetes munkám pedig a Tag Heuer órabemutatón volt, Pekingben. A Karib-tenger kalózai premierje kapcsán rendezték meg az órabemutatót és ott volt Keira Knightley és Orlando Bloom is. Kezet rázni sajnos egyikükkel sem tudtam, de nagyon közelről vehettem őket szemügyre. Aztán ott volt még a Harry Winston és Tiffany ékszer-gyémánt kollekciók bemutatása is.
- Mondtad, hogy hónapokat voltál kint Japánban. Ezek a kint tartózkodások mindig ilyen sok ideig tartanak, vagy változó az intervallum?
- Ázsiában mindig ilyen sokáig tartanak. Ezt persze főként a távolság indokolja. Ha már ott van egy modell, akkor megpróbálja az ügynökség is a legtöbbet kihozni belőle. Azt tudni kell, hogy ilyenkor az iroda az, aki megfinanszírozza a repülőjegyet oda-vissza és kifizeti a szállást is. Ezért ilyenkor két hónap a minimum. Van egy fix munkánk, ami miatt kiutazunk, és aztán ezen felül eljárunk válogatásokra. Előfordul, hogy naponta 10-12 castingra is elmegyünk. Ha pedig valahol kiválasztanak, akkor másnap már megyek is a fotózásra.
- Olyan nincs is, hogy csak egy munkára mentek ki?
- Jó is lenne ha így menne. Egyedül Európában működik úgy a dolog, hogy jön e-mailben a repülőjegy, felszállsz a gépre, a másik reptéren vár a taxi vagy a neked küldött sofőr, majd az ügynökség irodájában kiadják, hogy másnap hova kell menned, lefotózzátok a munkát és már jössz is haza. Ilyen munkát azonban csak azok a lányok kapnak, akik már letettek valamit az asztalra.
85-55-85
- Telített szakmává kezd válni a modelleké. Amennyire én látom, minden második lány modell, vagy hobbija a modellkedés.
- Na igen. Ez egy érdekes dolog. Én is találkoztam ilyenekkel, hogy hobbija a modellkedés, ez a kedvencem. Kicsit furcsa lett volna, ha annak idején én csak úgy hobbiból utazom több ezer kilométert és vagyok távol a hazámtól hónapokra. Az igazság az, hogy nagyon sok gagyi "modellügynökségecske" van, akik megtévesztik a lányokat és én most csak arról a területről beszélek ahol én is dolgoztam, vagyis még most is dolgozom, csak már nem mint modell, hanem ügynök. Aztán van még a másik oldal a hoszteszekkel, a szépségversenyekkel meg a vetkőzős modellekkel. Akinek van pár fotója, vagy egy portfóliója az már ott viseli a neve alatt a modell szót. Ha pedig megkérdezed mi volt az utolsó munkája, nem is tud rá válaszolni.
- Akkor honnan lesz valaki modell? Ha valakit lefotóztak egy pulóverben és azért kapott pénzt, akkor az modell?
- Nehéz erre válaszolni. Magyarországon négy-öt olyan ügynökség van, akik nemzetközi szinten dolgoznak, és talán valahol itt kezdődik a dolog. Először is meg kell felelni bizonyos méreteknek. A lányoknak minimum 173 centinek kell lenniük, de inkább 175 és fölötte. 90-60-90. Ez a sokak által emlegetett ideál, de az ügynökségek közel sem ezt keresik. A 85-ös mellbőség, 55 és 60 közötti derékbőség és a 85-ös csípő méret, egyébként ez szerintem abnormális méret, egy 175 centis magassághoz.
- Fontos a szépség?
- Abszolút nem. A jó modellt onnan ismered fel, hogy nem ismered fel. Vagyis elmész mellette az utcán, viszont megnyerő a kisugárzása. Ő lesz az a karakter, aki minden egyes képen más-más figurát, karaktert tud hozni. Tizenöt képen tizenöt arcát mutatja meg. Lehet nagy foga, elálló füle. Karakterekre van szükség.
- Akkor a Kate Mossok és Naomi Campbellek ideje lejárt?
- Azok a 90-es években voltak. Bár bevallom őszintén, nekem is jobban tetszettek azok a típusok akiken van mit fogni, és egyébként is, szerintem az a szép, ami férfi és női szemmel is szép, egy átlagos ember számára vonzó. Most pedig már egy ideje a csúnyácska arcú, sovány modellek az uralkodóak a szakmában.
- Az örök kérdés: kötelező soványnak lennie a modelleknek?
- Nem feltétlen. Hogy csak egy ellenpéldát mondjak, a duci modellekre is van kereslet, de azért még mindig a felhőkarcoló, sovány lányok azok, akik a szakma krémjét képviselik. Igazán én sem tudom az indokokat. Talán csak annyi a válasz, hogy jobban néz ki ezeken a lányokon a ruha, jobban eladható a termék.
- Azért azt gondoltam, hogy az a "jó nő", akinek van melle, segge.
- Hát aki olyan testalkattal született, hogy vékony és úgy is van neki, ő szerencsés. Aki meg nem, az folyton fogyókúrázhat, sportolhat, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Itt centik döntenek. Ha arról van szó, akkor Shanghaiból is hazaküldenek, mert nem passzolnak a méreteid.
- Mondtad, hogy neked is kellett fogyóznod.
- Kellett, mert nem vagyok nádszalvékony, de megtettem érte mindent, hogy az legyek. Végül is meglett az eredménye, sorban jöttek a munkák.
Árnyoldalak
- Szerepeltél a Viasat 3 Topmodell című műsorában. Második lettél. Lendített ez pluszban a karriereden, vagy csak felismert a hentes amikor kértél tíz deka parizert?
- Hát volt ilyen is. Meg olyan is, hogy majdnem elsüllyedtem szégyenemben, mert azon kaptam magam, hogy mindenki engem néz. Ez a kettősség mindig jelen volt az életemben. Egyrészt élveztem a kifutó világát, hiszen azt éreztem, hogy enyém a világ. Másrészt pedig nagyon zavar ha megbámulnak, ha tudom, hogy azért néznek, mert felismertek korábbi tévészereplésem kapcsán, vagy láttak egy plakáton és most ott vagyok hús-vér valómban. Összességében azért nem hozott olyan nagy sikert, mint vártam az amerikai megfelelője után. Talán mert egy kisebb kereskedelmi csatornán futott, vagy mert nem volt akkora média visszhangja, igazából nem tudom. Mindenesetre én élveztem a dolgot. Nem akartam sem celeb, sem médiaszemélyiség lenni. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ez egy jó pont lehet a karrieremben. De így sem bántam meg, hogy részt vettem benne.
- Sokat bevállalnak a lányok, hogy médiaszemélyiségek vagy híresek is legyenek a modellkedésen túl?
- Sokszor egy karnyújtásnyira van a lányoktól a lehetőség, hogy topmodellek legyenek, de ez nem csak azon múlik, hogy valaki tökéletes méretekkel, tapasztalattal rendelkezik. Rábizom mindenkire a gondolatait... De ez nem csak a modellvilágra jellemző azon a szinten már... Ezt mindenki tudja, de erről nem beszélnek.
Az ügynökség még lesápolja
- Átkerültél a másik oldalra. Modellből ügynök lettél.
- Közel két éve, hogy abbahagytam a szakmát. Elég volt a bőröndből élés, a reptéren alvás, a családom hiánya. Pedig akkor még nagyon sok munkám volt.
- 25 évesen, a csúcson hagytad abba.
- Ahogy kell. 25 éves voltam és az adatlapomra az volt írva, hogy 20 vagyok. Az számít, hogy hogyan néz ki egy modell, és rólam nem mondta meg senki a valós koromat.
- Adottság, vagy ilyen sokat költöttél kozmetikumra?
- Ez inkább genetika. Persze oda is figyeltem magamra. Sokat aludtam, nem éjszakáztam. Találkozok most olyan modell jelöltekkel, akik 15-16 éves kislányok és úgy néznek ki, mintha harminc éves nők lennének. Én úgy voltam vele, hogy mivel ezzel akartam pénzt keresni, ezért én vigyáztam magamra és mindent megtettem amit csak tudtam, hogy megőrizzem az arcom fiatalságát.
- Ez a 25 éves kor a vízválasztó, vagy azért lehet ezt tovább is csinálni?
- Persze hogy lehet. Meg aztán ott van a másik oldal is, amikor idősebb, középkorú hölgyek hidratáló krémeket reklámoznak. De azért általában azoknak a modelleknek is megvan az előélete. Én igazán nem is a kor miatt hagytam abba hanem csak úgy, pont elég volt. Amíg nem voltam benne, addig én is azt hittem, a modellek élete csupa csillogás. Repülnek ide-oda, szépen mosolyognak, fotóznak róluk kettőt és dőlnek a milliók. Amikor bent vagy egy kicsi szobában, szinte semmi levegővel, órabérben foglalkoztatnak, ezért hajtanak mint egy igás lovat, és a háromszázadik kabátban kell pózolnod, a fogason meg még mindig lógnak a ruhák, akkor azért találkozol a valósággal. Ami nagyon sok akaraterő, honvágy és könnycsepp.
- 25 évesen is küzdöttél még honvággyal?
- Persze, nagyon szeretem a családom és iszonyatosan tudnak hiányozni.
- Visszatérve, milyen a másik oldal?
- Én nagyon élvezem, hogy átadhatom azt a sok-sok tapasztalatot, amit annak idején modellként gyűjtöttem be. Én mondom meg a lányoknak, hogyan táplálkozzanak, mit csináljanak egy adott munkánál, mire figyeljenek, és ez engem feldob. Irigység pedig egyáltalán nincs bennem. Most már az ő sikereik az én sikereim. Felkészítem őket, hogy mire számíthatnak majd egy idegen országban, hogyan oldhatják meg az olyan dolgokat, amikkel nekem is meg kellett birkóznom. Mert bizony volt olyan, hogy a kezembe nyomtak egy térképet amin be volt karikázva egy pont, rámutattak, hogy tessék, itt a szállásod, menj és keresd meg. Bárcsak lett volna hasonló segítségem.
- Hány modelled van most?
- Húsz van külföldön, köztük négy fiú. Két olyan modellem is van, akik Vas megyeiek. Az egyik fiú most Shanghaiban van, jövőre pedig már nyolc ország van neki lefixálva. Nagyon beindult neki a szekér, rá különösen büszke vagyok. Ő egyébként még a mai napig nem hiszi el, hogy így megtalálta magának a szerencse. Naponta beszélek vele telefonon, és szinte nincs olyan alkalom, hogy ne kérdezné meg, most ez biztos, hogy vele történik-e. A másik modellem egy tizenöt éves kislány, aki a Kanizsaiba jár. Őt abszolút én fedeztem fel. Sétált az utcán, és odamentem hozzá, hogy nem akar-e modell lenni, mert látok benne fantáziát. Akkor azt mondta, hogy hát köszöni, de ő már modell és nem él a lehetőséggel. Aztán végül ő kopogott be az ügynökségemhez, a TrendAttackhez, és mondta, hogy mégis benne lenne. Azóta már volt Pekingben egyszer másfél hónapra.
- Gyakran lesz exmodellekből ügynök, menedzser?
- Igen. Ez mégiscsak egy zárt világ. Aki volt modell az vagy fotós, vagy sylist, vagy sminkes lesz, netán ügynök. Nekem azért van egy szakmám is, fogtechnikusként is dolgozom.
- Akkor tán olyan is előfordult, hogy volt modelltársaddal mint ügynök kolléga találkoztál?
- Ráhibáztál. Az egyik volt modell ismerősömnek, egy román fiúnak szóltam még a múltkor, hogy nem ismer-e valakit Shanghaiban, mert az egyik modellemnek kellene munka. Ő pedig azt válaszolta, hogy kiköltözött és kint dolgozik, már ő is mint menedzser. Tényleg kicsi a világ. Akárhova megyek, mindig van valaki aki ismer valakit. Az is egy előny, hogy ahol én korábban dolgoztam, ott mindenkivel jó kapcsolatot ápolok. Tudom, hogy milyen fogadtatásban lesz része az odaküldött modelleknek. Nagyon körültekintőnek kell lenni, mert sok a kókler, és ügynökségek egyik napról a másikra jönnek létre és szűnnek meg.
- Mennyire lehet jól keresni?
- Egy tíz órás fotózáson meg lehet keresni a minimálbér többszörösét. Ez jól hangzik, csakhogy ebből lejön a repülőjegy, a szállás ára, a kinti ellátás, és amikor már mindezt kifizette a modell, akkor jön az ügynökség, és még a maradék felét lehappolja. Van úgy, hogy valaki örül neki, ha az első három hónapos kint tartózkodását nullszaldóra kihozza. Itt is el kell jutni arra szintre, hogy már személy szerint őt keressék. Mihalik Enikő vagy Ebergényi Réka például már azok a magyar szuper modellek, akik válogathatnak a munkák között.
- Gondolom akkor ők nem izgulnak a végelszámolásnál.
- Hát nem.
- Két olyan modell nevét mondtad, akiket én, aki nincs benne a szakmában, nem ismerek. Azt hittem, hogy Zimány Linda, Kustánczi Lia képviseli a magyar szakma csúcsát.
- Róluk nem tudok beszélni, de akiket említettem, őket ismerem. Tudom, hogy nekik van nevük a modell szakmában.
- Hol van a szakma fellegvára?
- Nemigazán van ez már városhoz kötve, de a Milánó, Párizs, New York tengely még mindig meghatározó a szakmában. Aki a három közül bármelyikben részt vesz egy fashion weeken az már biztos, hogy révbe ért. A nagy márkák és divatcégek minden ősszel és tavasszal bemutatják a kollekciójukat. Itt természetesen jelen van a szakma krémje. Tervezők, divatházak, újságírók, kritikusok. Nagyon nehéz bekerülni, hiszen általában a megszokott arcokkal, modellekkel dolgoznak a cégek. Büszkén mondhatom, hogy januárban kint lesz az egyik modellem. Dolgozni fog a milánói, párizsi és madridi fashion weeken is.
- Meséltél a szakma árnyas és fényesebb oldaláról is. Összességében úgy veszem ki a szavaidból, hogy te egy percig sem bántad meg, hogy 15 évesen elküldted a IM-nek a fotóidat és ezt a szakmát választottad.
- Nagyon sok olyan dolgot megéltem, amihez egyes embereknek egy élet is kevés. Én arra bíztatom a fiatalokat, hogy bátran vágjanak bele. Mindenképp többek lesznek ettől. Sok kultúrát megismernek, sok élethelyzetbe belecsöppennek, és ami nem mellékes, kiválóan megtanulnak angolul. Pár évtizeddel később pedig büszkén mutathatja majd az unokáknak, hogy látod, a nagyi egyszer így nézett ki.
