Miért van az, hogy bárhol az országban, ha egy zalai elárulja, honnan is származik, egyből mindenkinek beugrik ez a fránya jelző? Honnan ered ez a bélyeg? Ennek próbáltunk a nyomára jutni...
Mit gondolnak erről a helyiek és a riválisok?
Első körben a szomszédos Vas megyében élők közt tudakozódtam. A legközkeletűbb vélekedés szerint Zala biztos azért sötét, mert régen elmaradott térségnek számított, mostanában pedig azért, mert számottevő roma kisebbség él arrafelé. Van egy másik elterjedt álláspont: miszerint ide vezették be legkésőbb az országban a villanyáramot, ezért lett épp ez a „legsötétebb” hely.
Okként felmerült még: talán mert sok volt arrafelé az erdő, és csapadékosabb az időjárás.
A zalai ismerősök sem igazán tudják, honnan, mikortól származik ez a leminősítés, egyben azonban biztosak: nincs szégyenkezni valójuk, alaptalan ez a bélyeg. Zala semmivel sem rosszabb, elmaradottabb, mint bármely más helye az országnak.
A „sötét” göcseji átok
Az okokról – hogy valami kézzel fogható, tudományosabb magyarázattal is előálljunk - Káli Csabát, a Zala Megyei Levéltár igazgatóhelyettesét kérdeztük meg. Aki szerint a „sötét zalázás” összetett dolog, vaskos kötetben lehetne kifejteni pontosan hogyan is ragadt rá a megyére ez a jelző.
Egy biztos, Zala megye az 1937-ben megindult kőolaj kitermelés ellenére a felszabadulásig Magyarország egyik leginkább elmaradott területe volt. Sokáig nem vezettek ide fontosabb kereskedelmi utak, a Göcsejben vasútvonalat sem építettek ki. (1885-ben egy szárnyvonalon futott be Zalaegerszegre az első gőzös.) Az iskolázottság, polgárosodás, gazdálkodás, iparosodás tekintetében a zalai mutatók az országos átlag alatt szerepeltek. A 19. és 20. század elején Zala megye bizonyos térségei (főként a Göcsej, de a Hetés is) a Dél-Dunántúl legfejletlenebbjei közé tartoztak. Történelmileg innen eredeztethető ez a becsmérlő, negatív jelző.
Elég csak a megyeszékhelyre pillantani: Zalaegerszegen a második világháború végéig csak néhány malom, és téglagyár működött, és a csak nevében városi településen összesen 13 ezren éltek.
Volt idő, amikor a Göcsejnek, mint tájegységnek a neve is pejoratívnak számított. Egy feljegyzés szerint a két világháború között, a harmincas években egy falukutató kívánta feltérképezni ezt a dimbes-dombos, göcsörtös, agyagos talajáról és járhatatlan útjairól nevezetes vidéket. Betévedt egy faluba, megkérdezte, ez már Göcsej? Mire a faluban azt válaszolták, ez még nem az, de a következő falu már igen. A kutató a következő faluban is megkérdezte: ez már Göcsej? Ott is azt a feleletet kapta, ez még nem, de menjen a következő faluba… és így tovább.
Ráadásul 1950-ben, egy megyerendezés során Zala megyétől elcsatolták a legfejlettebbnek számító régiót, a Balaton-felvidéket (ami aztán Veszprém megyéhez került). A megye mutatói újfent leromlottak, felerősödött a „sötét zalázás”.
A megyében a katonaság és a laktanyák fokozottabb jelenléte csak rákontrázott a szocializmus idején is a „sötét” jelzőre. Képzelhetjük, mennyire közkedvelt hely lehetett akkoriban, a hatvanas években például Lenti? Azon fiatalok körében pláne, akik az ország különböző részeiből ide jöttek katonának, a határ mellé, „a világ végére”, az erdő közepébe…
Nem ide vezették be utoljára a villanyt
Káli Csaba viszont cáfolja, hogy Zalába vezették volna be az országban legutoljára a villanyt – és innen lenne a sötét jelző -, ez nem igaz. Akadt olyan falu Zala megyében is, ahová csak a hatvanas évek közepén jutott el a vezetékes áram, de nem ez volt a fő jellemző. Sőt Nagykanizsa környékén akadtak olyan települések, ahol már a 40-es években volt központi fűtés.
