Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
Szombathelyi foci
A száz évvel ezelőtt megjelent szombathelyi lapok még nem dicsekedhettek önálló sportrovattal, de a közéleti és bulvár hírek között azért időről időre megjelentek a helyi sportélet nevezetes eseményeiről szóló tudósítások. Hol egy kerékpárverseny, hol egy korcsolyaviadal okozott izgalmakat a sportrajongók körében. 1910. júniusában a szombathelyi focicsapat pozsonyi ellenfelek felett aratott 4:2-es győzelme volt az egyik legfontosabb sporthír a helyi lap hasábjain.
A szombathelyi sportegylet football csapata vasárnap délután ujból tanujelét adta annak, hogy életképes és fölveheti a versenyt akármelyik vidéki football csapattal.
Bár csapatunk még nagyon fiatal, mindamellett eddigi játékaival a legszebb sikereket tudja felmutatni.
Vasárnap délután ujból a pozsonyi athletikai football klubbal mérte össze erejét a szombathelyi football csapat és mondhatjuk, hogy ez volt csapatunk legszebb győzelme.
A verseny délután öt órára volt hirdetve, mikorra nagyszámu közönség jelent meg a versenypályán. A versenyt azonban csak fél hatkor kezdhették meg, mivel a nedves pályát homokkal kellett behinteni.
A játékot a szombathelyiek kezdték. Játékuk szép és összhangzó volt, ami a közönség körében nagy tetszést aratott. A pozsonyiak lármával, kiabálásokkal igyekeztek egymás között összefüggő játékot teremteni. Tizenhárom percz mulva a szombathelyi csapatból Kovács Iván rugta az első goalt. Ujabb 12 percz után a pozsonyiak adták vissza a goalt, ugy hogy az első félidőn a játék igy állott 1:1. a második félidőben Hornacsek 11-est rug, de ezt a biró goalnak minősitette. A játék ezután váltakozó szerencsével folyt, míg Schmal ujabb goalt rugott a pozsonyi kapuba. Ekkor a pozsonyiak kerekedtek felül és a második goalt rugták be.
A második félidő végén ujabb 11-est rugott a szombathelyi csapat, mire a félidő véget ért. Arány 2:4 Szombathely javára.
Jég, vihar és árvíz
A heves nyárelejei esőzések nem csak napjainkban, de száz esztendővel ezelőtt is komoly gondokat okoztak. 2010-ben a nyugati határszél viszonylag szerencsésen vészelte át a viharos júniust. Ugyanez nem mondható el az 1910-ben történtekkel kapcsolatban.
Tegnapra vált csak ismeretessé a hétfői rettenetes időjárás pusztitása. A járási szolgabíróságokhoz beérkezett szomoru jelentések szerint rengeteg károkat okozott a jégverés és zivatar mindenütt, ugy hogy a gazdák kétségbeesve néznek a jövő elé, amely hirtelen lerombolta minden boldog reménységüket.
A szombathelyi járásban, ahol gyönyörű termés mutatkozott, alig van község, amelyben rettenetes károkat ne okozott volna a zivatar. Vépen Erdődy Sándor gróf kastélya körül van véve a vizáradattal. A mezőkön szénaboglyák usznak a víz tetején. Táplánfán a gabonát teljesen leverte a diónagyságu jég, a víz pedig elvitte a takarmányt. Sorokujfalu és a környék rettenetes pusztulás képét mutatja. A Perint és a Gyöngyös alaposan megáradt, ugy hogy kiöntéstől lehet tartani.
A viharok a vasúti közlekedésben is komoly fennakadásokat okoztak.
Azonkivül mint értesültünk, a zivatar sok helyütt alámosta a vasúti pályatestet is, ugy hogy a vonatok csak igen óvatosan haladhatnak. A gráci vonat ennek folytán csak Fehringig közlekedik, mert a pálya igen megvan rongálva.
A szentgotthárdi, a németujvári, a felsőőri, a sárvári, a kőszegi, a vasvári, a muraszombati és a celldömölki járásból hasonló hírek jutottak el a megyeszékhelyre.
Amit meghagyott a rettenetes jégeső, azt tönkresilányitották a megáradt folyók és patakok, amelyek kiléptek medrükből és hatalmas területen elárasztották a mezőket, erdőket és szántóföldeket. A rohanó vizáradat hidakat ragadott el, sok helyen pedig alámosta a vasúti pályatesteket, ugy hogy a közlekedés is több részen megakadt.
Különösen megdagadt a Rába, amely sok helyen ki is öntött. A vármegye alispánjához érkezett jelentés szerint a Rába kedden éjjel egy órakor Szentgotthárdnál 470 centiméterre emelkedett 0 felett… Körmendnél a Rába tegnap reggel nyolc órakor 430 centiméter volt, délután pedig 460-ra emelkedett. A rohanó vizáradat kilépett medréből és elöntötte a folyóhoz közel eső, mélyebben fekvő utcák egy részét. Víz folyik keresztül a Kirnabauer-féle gőzmalomhoz vezető postauton is, míg a Rába felől eső szántóföldeket teljesen elboritotta a víz.
Fogy a magyar!
Pusztitó erők korhasztják nemzetünk fáját. Fogyvást fogy népünk. A temetők sok siratásban kizöldült harangjai szüntelen azt verik: kevés a magyar!
Az idézett feljajdulást egy cikksorozat indításaként vetette papírra újságíró elődünk. A statisztikai adatokkal alátámasztott írások a magyarság tragikus végét idézték fel száz évvel ezelőtt élt olvasóik lelki szemei előtt.
Statisztikáink, a ma és a holnap történetének tragikus számadatai, azt bizonyitják, hogy könyörtelenül öldököljük népünket. Ha szavuknál fogjuk a fajelmélet filozófusait, azt kell látnunk, hogy Magyarország erősen romlása felé halad.
Országunkban nincs fajegység. Földrajzi prognathizmusunk szerint domináns faj a magyar. De nem ez a legerősebb. Sőt, ahogy most szabad pusztulásnak engedik ezt a fajt, kezd erősen lemaradni. A magyarnál ellenállóbb, szivósabb, erősebb, életképesebb akár a tót, akár a horvát, akár a szász, akár a román, akár a sváb.
A születések percentje 1907-ben még 87 volt a magyar fajban, 1908-ban leesett 36.8-ra, 1909-ben pedig 33-ra. A nemzetiségi vidéken, különösen a szláv népek között, a születési arány folyton növekedik, ugy, hogy ma általánosságban a nemzetiségiek születési percentszáma 38.
Ennek az elszomoritó eredménynek még legszelidebb oka az egyke, az abortus, vagy a gyermekgyilkosságok. Beigazolódott, hogy a magyar fajt egyedül a pálinka fokozza le. Szaporodnak mindenütt a korcsmák, a butikok s ezzel arányban telnek a temetők, gazdátlanokká válnak a kicsiny porták s ijesztően esnek a népesedési számok a statisztikában.
A pálinka nemcsak mámort okoz, de betegségeket is terjeszt, melyek kimeritik, kifosztják, elerőtlenitik a generációkat. Nem csoda aztán, hogy ha az enervált magyar faj itthon már nem tud boldogulni, Amerikába vándorol egy végső erőfeszitésre, melybe aztán rendszerint belepusztul… Itthon óriási áldozatokat hoz az állam a szociális jólét fokozására, különösen a mezőgazdasági viszonyok között élő magyar faj lekötése érdekében s mégis mit tapasztalunk? Míg 1908-ban 53000 magyar ember vándorolt ki Amerikába, addig 1909-ben 96000!
S ezentul még többen fognak kivándorolni, még szédületesebb pusztulásnak indul ez a szegény ország.
Az „egyke” jubilál
A publicisták a magyarság fogyásának egy másik okaként az „egykézés” - a 19. század közepén elkezdődött tudatos születésszabályozás, amely igen gyorsan az egyetlen utóddal rendelkező család társadalmilag is elfogadott formájához vezetett – jelenségét is tollhegyre tűzték. A téma különösen aktuális volt, hiszen a „nemzetölő nyavalya” éppen jubilált.
A kivándorlás édestestvére, a másik nemzetölő nyavalya: az egyke jubilál. Elérte a százévet és – mintha csak napjainkban keletkezett volna – vigan és feltartóztathatatlanul terjed tovább.
Keletkezésének idejét és körülményeit vizsgálva, meglepő felfedezésekre jutunk. Megállapithatjuk mindenekelőtt, hogy ez a nemzetpusztitó kór egyenesen a grande nationtól, a franciáktól jött hozzánk és pedig elég nevezetes és romantikus körülmények között: Napoleonnal.
Mint Buday Rezső dr. egyetemi magántanárnak a minapában megjelent figyelemreméltó tanulmányában olvassuk, az egykerendszer meghonosodása a Dunántulon szoros kapcsolatban van az 1801-iki nemesi fölkeléssel, insurrekcióval; elterjedésében mindenesetre ez volt az első lépés. De tekintsünk csak vissza a száz év előtt történtekre:
„Napoleon 1808-ban elfoglalt Bécset és ettől kezdve csapatai folytonosan látogatták a szomszédos magyarországi vármegyéket; sőt később Magyarország lett a haboru szintere.”… A csapatok nyomán igen sok francia maradozott el és családot alapitott a magyar földön. Győr vidékén még ma is több család van, amelyek a „francia” előnevet viselik. Az ilyen módon megtelepedett francia katonák természetesen a hazai jó vagy rossz szokásaikat nem hagyták el s igy az egykerendszerről sem mondottak le; ennek nyomán aztán a szomszédos magyarság körében hamarosan elterjedt az egyke.
Ha a följegyzéseknek hitelt lehet adni, - ami kétségtelen, - akkor éppen száz évet ért meg Magyarországon ez az átkos népszokás, meghóditván a maga számára nemcsak azt a néposztályt, amely a maga szegénységével igazán és méltán rá volna utalva, a napszámos-földmíveseket, de magát a módosabbat, a középbirtokost, aki csak a birtokát egészben való megtartási félelem hajt az egyke undok ölelő karjaiba.
