„Te, én mindjárt idehányok!” – üdítőitalokat tesztelt a Nyugat.hu

Volt kivizöld, öblítőfehér, vilmoskörte-ízű (ami a sok műanyagon kívül csak narancslét tartalmazott), szénsavas szénsav nélküli és olyan is, ami felbontás után néhány perccel már vegyszer szagot árasztott. A Nyugat.hu munkatársai nagy levegőt vettek, végigkóstolták az üzletek 100 forint körüli literes üdítőitalait. És kiválasztották a sok rossz közül a legrosszabbat.

Behűtöttük őket - önvédelemből. És felkészültünk a legrosszabbra - bekövetkezett. Sadness-en ( Mészáros Zsolt), az esemény hivatalos fotósán és rajtam kívül (én kinevezett krónikásként munkakörileg felmentést kaptam az életveszélyes tivornyán való aktív részvétel alól) mindenki rosszul lett, mire végigkóstolták a különböző élelmiszeráruházakból beszerzett műkólákat, műnarancsokat és műtonikokat. Pedig az ember leleményes lény, jó kis taktikákat dolgoztak ki a kedves munkatársak a poharak száj használata nélkül történő kiürítésére...

New York az íróasztalon

De mit panaszkodom itt?! Ez az egész várható volt, mindenki tizennyolcéven felüli és tudta, hogy mire vállalkozik.

Löttyöket elő!

– adta ki a parancsot Roznár Gyöngyi. Vállára képzeltük a katonai lapocskákat a csillagokkal, fejére a napellenzős kalpagot, kezébe a gumibotot – és engedelmeskedtünk. Na jó, azért nem volt ám ilyen vészes a helyzet. Az elején mindenki jó heccnek fogta fel az egészet. Aztán már nem voltak olyan vidámak, miután a kipakolt neonszínű levek egyikének műanyagflakonjáról meg kellett állapítanunk, hogy eldeformálódott állás közben. Dolgozott benne a sok E-betű...

A nagy üdítő teszt
Szundi és New York
sadness

Az egyik íróasztalon felsorakoztak a PET-palackok. Színes, többszintes, égbetörő toronysor. (New York, New York, tadííídadaaam…) A sportosokat képviselő Pál T. Gábor (mindenki Páltéje) jóelőre megjegyezte (jó, valamivel kevésbé emelkedett szóhasználattal), hogy egyes utcalányok haragjához hasonlatos lelkiállapotba kerül, ha a kis akció után tovább kell időznie a mellékhelyiségben hajoló vagy ücsörgő pozícióban, mint ahogy az egyébként ildomos. Majd kedvesen odaszólt Igornak ( Szilágyi József szerkesztő):

Józsikám! A pálinkatesztnél valahogy aktívabb voltál...

Aztán választottunk egy

üveget

– lesz, ami lesz.

A fekete ásványvíz és Ilonka néni

Pénztárcánk és szarkazmusunk egyik legjobb barátjának lájtos nedűjével kínozták magukat először a kollégák: Holiday Cola a Tescótól.

Á! Fekete ásványvíz!

– vigyorgott fő mókamesterünk Tánczos MMókás (akarom írni, Mihály), kép- és szóvarázsló. -

Meglepő, de azért van valami köze a kólaízhez. Viszont én inkább megmaradnék a rostos üdítők mellett

De nem tehette ám! Újabb műanyag próbatétel következett: az Aldi Top Star nevű szörnyűsége.

Erről Ilonka néni jut eszembe...

- merült el mindenki Páltéjének tekintete a múlt ködében. Ej, azok a régi szép idők… –

Ilonka néni, akinél valahogy mindig penészízű volt a kóla.

Másik fotósunk Horváth Balázs (alias Szundi) közben a címkét böngészte:

Na, ha ez Amerika új íze, ahogy ide van írva, akkor egyáltalán nem csodálkozom a mostani válságon...

Aztán engedelmesen tartotta a poharát az újabb adag fekete cukros vízért, ami az utolsó kóla-jellegű (kevéssé) üdítő nedű volt aznap: Tesco shajatchinált Premium Cola Light.

Eperízű házibor és szőlőmentes szőlőlé

Piszkos víz és cukor

– vonta le a konklúziót egy komplett borkóstoló-procedúra után Fneisz Joci, aki hol ilyen, hol olyan minőségben üldögél a szerkesztőségben. A többiek közben kiderítették, hogy a származási helye Románia, és nem szúrták el nagyon az oláhok a dolgot, mert ez hasonlít legjobban az igazi

ömerikan kokakólához

. A következő flakon felnyitásakor tömény cukros illat lepte el a helyiséget. A Trombi szőlője ezzel Szundit rögtön meg is hódította – részéről ennyi volt, mondta, köszöni szépen, inni inkább nem akarna belőle... Igorunk értékelte tehát tömören és velősen:

Eperízű házibor

. A szemfüles Misi pedig kimazsolázta még az összetevőkből, hogy természetes anyag ebben az ásványvízen kívül fikarcnyi sincs – és persze szőlő sem...

A nagy üdítő teszt
Eperízű házibor, szőlőmentes szőlőlé - és a többiek
sadness

Mi jöhet még? – tekintget a plafonra a főszerkesztő. Előtte a

Roznár Gyöngyi

-feliratú bögrében már nem egyneműen fekete a folyadék, hiszen higított rajta a szőlő. (Ide öntögeti a maradékokat.) ACE Vilmoskörte. A fiúk szeme felcsillan. Lássuk! Ízleljük! Ráadásul ebben végre van természetes anyag is: NARANCSLÉ. Mi más lehetne?! De se narancslé, se vilmoskörte íze nincs mégsem.

Kommersz szaloncukor

– nyugtázza a gasztronómiai élményt Fneisz Joci.

Jujj, de szharrr! Nekiadtam a virágnak

– Gyöngyünk nem finomkodik... (És hol vannak ilyenkor a növényvédők, kérem?!)

Holtverseny a legrosszabbak között

Miután egybehangzóan és előre is a legrosszabbnak szavazta meg a stáb a tuttifruttinarancsvilmoskörtét (ami egyébként néhány perccel a felbontás után már nem édeskés, hanem tömény vegyszerszagot árasztott…), jöhetett a tonik-válogatott. Elsőként a Drinky a Pennytől.

Illatra a Markusovszky Kórház kézsebészeti osztálya...

– tartja el magától MókaMester Misi a flakont felbontás után. Szundi szakértően megjegyzi még, hogy UV-lámpával megnézhetnénk, igazi tonik-e, mert ha igen, akkor világítana. Pálté, aki saját bevallása szerint nagy tonikkedvelő, megjegyzi:

Mint mikor az ember limonádéval veszi be az aszpirint...

– aztán undorodva leteszi a poharat. A kollégák pedig fejet hajtva hozzáértése előtt ennek is első helyet ítélnek – hátulról. Holtverseny.

A Tesco viszont (mindenre esküszöm, hogy nincs semmi közünk az óriáshoz, nem fizetett le, mégcsak nem is hirdet nálunk!) megint nyert. A tonikja is iható – mondják a már jóval nyúzottabban festő nyugatosok.

Én már részeg vagyok ettől...

– suttogja elhalón Szundi. És tényleg: a nyelve lassabban pereg, szemhéjai félárbócon. De egy hős, kibírja! Megkóstolja még a Penny szőlős Slice-át is. És igen! Kérem, micsoda meglepetés, ebben van szőlő! 1,2 százaléknyi szőlősűrítmény! (Aki ezt megérzi...) Meg használati utasítás.

Mindenki életkorától, nemétől és testtömegétől függő mennyiségben...

- fog hányni tőle. Valószínűleg nem így fejeződött be a mondat, de mosom kezeimet, a srácok így olvasták.

Tudjátok, hogy mosószer van benne?

A Fruppy Őszibarackról megállapítottuk, hogy vízzé hígított őszilé. Igor pedig megnyugtatásképpen kiegészítette annyival: reméli, tudjuk, hogy a benne lévő nátrium-szulfát, az valójában mosószer? (Köszi Joci!) Az isméttescós Ice Teához is ő szólt hozzá legértőbben:

Iható, mert folyékony

- vagyis ez nem nyert. Szégyellje magát a pizsamás áruház! (De legalább a korrupció gyanúja elszállt a volt Matáv-székház fölül.) Az Aldi Orange-járól megállapítottuk, hogy tablettás, meg hogy lehetetlen üdítő, hiszen egyszerre szénsavas (a felirata szerint) és szénsavmentes (a gyakorlatban). Ja, műanyagízű, ez is fontos jellemzője.

Talán feltűnt a kedves olvasónak, hogy egyre gyorsabban tudom le az italokat. Nem az én hibám, kérem szépen! Mire idáig eljutottunk, már a társaság fele zihált és émelygett. Beánk (Kustánczy) a marketinges-mindenes készítette is a telefont, hátha szükség lesz a vijjogó autóra. Közben előkerült egy félzacskó macis gumicukor, enyhítendő a mérgezéses tüneteket. (Naiv remény volt, hamar beláttuk...) De kibírták, kérem! És ez nem akármi! Mert még hátra volt a gyanúsan üledékes Penny-féle Drinky Narancs (Pálté szerint mangó), a Trombi narancsa (amit fogyasztva Gyöngyi már énekelt, Igor teljesen kidőlt, Szundi pedig

nekem-most-kicsit-le-kell-ülnöm

– leült), és két extradizájnos itóka, amit a címke szerint egy borház gyártott.

A nagy üdítő teszt
Alacsony volt a színvonal, bizony...
sadness

A Meggy márkájú meggylé kicsit ugyan cseresznyeízű volt, de ez lett volna a legkevesebb bajunk vele. Inkább érdekes volt, hogy hol bujkált a piros lében a feliratozott patentkék színezőanyag?! Olyan kíváncsi lettem volna rá… A kocsmaszakértő (de szigorúan távolról és tudományos jelleggel szemléli ám őket!) Pálté elmagyarázta, hogy ez a lötty a falusi beállókban a hölgyek sztáritala. Alkoholhoz keverik. Gyöngyi pedig, heuréka, egyszerre megértette a slágert:

Cherry, cherry lady...

A Kóla márkájú kólából már Bea is ivott – de nem sokat, mert:

Pfuj, mint a köptető!

Az ő adagja is a főszerki bögrébe került, amibe a legmókásabb Misi a végén belehörpölt, megjegyzve: messze a legjobb a ma kóstoltak közül!

Túléltük!!!

Konklúzióként megállapítottuk, hogy:

1. túléltük!!! (Félelmetes, hogy mit meg nem teszünk az olvasókért –tessék értékelni!)
2. a Spar-termékek valamiért kimaradtak – bocsánat!
3. a Tesco Cola és a Tesco Tonik okozott a legkevesebb fájdalmat...
4. a

Vilmoskörte

mellett a Penny tonikjára fogunk még sokáig emlékezni – sajnos...
5.

Legalább tíz éve ilyeneket iszik a nép, hát csoda, hogy degenerálódunk?!

(copyright by TM.)

Természetesen kíváncsiak vagyunk az Önök személyes élményeire is! A legfrappánsabban érvelő élménybeszámoló nyereménye egy, a mustrából szörp mivolta miatt kiesett öblítőszínű, másfél literes üdítő lesz. Igen, igen, az, aminek a flakonját már a hűtőszekrényben kikezdték az E-betűvel kezdődő összetevők...


Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Kapcsolódó cikkeink

Ha illatozik, akkor gyanús - a Nagy Kommersz Teszt

Valóban élvezhetetlen a kétdecis kommersz? Mit igyunk, ha rászorulunk? És melyiket milyen mazochistáknak ajánljuk?

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Könnyű