Amikor a húsvét hétvégéjén megléptem azt a ritka tettet, hogy az m2-re kapcsoltam, annak nyomós oka volt: ezen a napon debütált az új tévémaci, és írni terveztem róla. Aztán amikor lepörgött az új főcím, máris elment ettől a kedvem, de ezt így utólag annak tulajdonítom, hogy az ünnep hangulata meg a rég nem látott família befészkelte magát a szívembe, és nem vitt rá a lélek, hogy puzsérosan a talajmenti fagy szintjéig véleményezzem a látottakat.
Nézzük csak: az új bevezetőben Mindenki Medvéjének 2012-es változata fociból érkezik haza, lábán Adidas Superstarra emlékeztető lépővel, majd rögtön lehuppan a számítógép elé, nyilván megnézni, hány értesítést kapott a közösségek hálózatain. A tervezők végtelenül aktuálisak akartak lenni (plazmatévé is van), ennél azonban mérföldekkel előrébb kellett volna helyezni azt a kívánalmat, ami az elődöknél kiválóan működött: hogy a maci iránt azonnali rokonszenvet tudjunk érezni. A szimpátiához hasonló, de azt meg sem közelítő, apró ködpamacsot azonban csak akkor tudunk kiköhögni, ha elhitetjük magunkkal a köptető jellegű gondolatot, hogy ő az előző maci, csak felnőtt alakban. De ehhez nagyon hiszékenyeknek kell lennünk.
Az új tévékabala bárgyú fizimiskájú és élettelen tekintetű, amin nem segít sem a Bokros Lajos-szemöldök, sem az, hogy mellékeltek hozzá egy plusz szereplőt, akiről elsőre azt hittem, hogy az anyja, majd a magassága alapján azt, hogy a húga, de egy esetlen barátnőt (sőt, a lányát) is bele lehet látni adott pillanatokban. Tévémaci lefekvés előtt fogat már nem mos, pedig emlékszem, engem is motiváltak ezzel - ezt a klasszik vonást is kisöpörték, pedig ha van valami, amit köszönhetünk a szocializmusnak, az az állandóan orr alá dörgölt nevelő célzat. Ja, és ne keressük Paprikajánost sem, ment ő is a levesbe.
Béna, mint a 3D-s Vuk
A Facebookon nem kímélték az új karaktert.
Indokolatlannak érzem ezt a két szelet párizsit az új TV Maci arcán
- írja az egyik kommentelő, de a többiek is szókimondó kritikákkal élnek, csak úgy záporoznak a jelzők: ellenszenves, fapados, taszító, félelmetes, gagyimaci, elkúrták.Focky Ottó figuráihoz képest a bábfigurák a zenéhez hasonlóan tákolmányok, ez éppen olyan, mint a háromdés Vuk esete a Dargay-félével szemben
- hangzik az egyik legkonkrétabb komment.Egy tanítóként dolgozó anyuka a Nem adjuk a TV Macinkat Facebook-oldalon egy komplett levélben is részletezi aggodalmait. A kifejezéstelen, ijesztő arcon túl olyanokat említ, mint hogy a macinak a hagyományhoz hűen egyedül kellene lennie, mert nem családmodellt illene bemutatnia, hanem "alvótársa" kell legyen a gyerekeknek, illetve hogy túl lett művészkedve az egész - a kicsik a nagy foltokat szeretik a diszharmonikus színkavalkád helyett, és a bonyolult zene helyett is egyszerűbb hangkészletre lett volna inkább szükség.
Osztatlan sikerről tehát véletlenül sem beszélhetünk - de innentől átadjuk a stafétát Önöknek: írják meg hozzászólásban, mit gondolnak a gyerekek új, esti bébicsőszéről!